;D 8) Elkészült a szilvásváradi túránk elsõ napjának a leírása. Olvassátok, és ha hosszúnak találjátok, hagyjátok ki
, bár akkkor én
leszek és :'(-ni fogok. 8) ;D
Szilvásváradi túra, 2003. 05. 01. —05. 04.
Most jött el az a pillanat, mikor leírom, vagy inkább megírom (a kettõ között óriási a különbség) a szilvásváradi 4 napos túránk történéseit.
Az összeszokott kis csapatunk (6-8 fõ) évek óta szervez nyaranta egy hosszabb túrát. Jól sikerülnek minden évben ezek a közös tekerések, ezért tavaly elhatároztuk, hogy évközben is szervezünk egy kisebb túrát. Nagyon szeretjük Szilvásváradot és környékét, ezért oda szoktunk (most már mondhatom ezt, mert már második évben voltunk ott) járni tavaszi hegyjárásra.
A Hegyi Kempingben béreltünk egy faházat. Már jól ismerjük ezt a kempinget, a tulajdonos is ismer minket, szóval kölcsönösen ismerjük egymást, ezért jó a kapcsolat közöttünk, és kisebb-nagyobb változtatásokat is megtehetünk. Hogy miket, késõbb kiderül.
Elsõ napNagyon vártuk már mindannyian ezt a túrát, emiatt eléggé felfokozott lelki állapotban vágtunk neki a csütörtök reggelnek. Én legalábbis
. Budapestrõl, a Keleti Pályaudvarról indult a vonatom 8.05 perckor. Végigtekerve a Dózsa György út macskaköves részén >
ügyelve a szabadnap ellenére - vagy inkább ezért – a jó néhány autóra hatalmas >
, ingerült tömeg
fogadott a pályaudvaron. Elõzõ nap megvettem a jegyet, így rögtön megközelíthettem a szerelvényt. Szó szerint csak megközelítettem, olyan sok ember próbált felszállni erre a vonatra, mivel érintve Füzesabonyt (átszállási lehetõség Eger, Szilvásvárad felé) Miskolcig közlekedett eme vasúti kocsikból összerakott sor. Természetesen kerékpárszállító kocsi nem volt >
>
, ezért az elsõ és utolsó vagonba lehetett felrakni a bicajokat. Az elsõ kocsi tele volt, el is zavartak a nagy tudású vasutasok, mondván nincs hely, hátulra meg ne szálljak, ha nem rendelkezem elsõ osztályú jeggyel, meg a Máv úgyis megtilthatja a kétkerekûek szállítását. Ezek ellenére felszálltam a legutolsó kocsiba, ahol már volt 2 bicaj, sõt érkezett egy tandem is, amit csak az enyémmel már három kerékpár tetejére tudtunk feltenni gumipókokkal felakasztva. Mint mondtam nagyon sokan voltak, ezért akasztottak még 3 kocsit a szerelvényhez, így 35 perces késéssel indultunk el. A többiek, szám szerint hárman, Debrecenbõl érkeztek, õk már Füzesabonyban vártak engem, illetve vártak volna
, ha el nem mennek reggelizni az ott lakó társunkhoz. Így én vártam õket. Füzesabonyból Egerbe vonattal mentünk, onnan pedig áttekertünk Szilvásváradra.
Gárdonyi Géza híres városában átéltük a szokásos tökölés perceit, csomagigazítás, kulacstöltés, egy-két csoki bekapása, gumik felfújása kisebb nehézségekkel, majd elsõ kerekünket a hátsóval megtámogatva a szilvásváradra vezetõ út aszfaltjára helyeztük, és megindultunk nagy lelkesedéssel ;D ;D és elég jó (25-28 km/h-ás) sebességgel. Aki járt már ezen az úton, ráadásul bicajjal, annak nem kell elmesélni, milyen szép helyeken, hegyek között vezet ez az útszakasz. A forgalom nagy volt >
, lévén 4 napos hétvége, és Szilvásvárad kedvelt kirándulóhely.
Ismerõsként üdvözöltük a kempinget és a nekünk kiutalt faházat, majd ebéd után nekivágtunk a hegyeknek. Erre vártunk már hetek óta mind a négyen 8) 8) 8)! Az lejtõk hatására megemelkedõ adrenalin szintre, a civilizáció zajaitól mentes és ezáltal csendes, ellenben madárdaloktól hangos, jó levegõjû, zöld területekre, az óriási, több száz éves famatuzsálemekre, a szabadság érzetére, melyet a hegyikerékpározás nyújt, a száguldás örömére, a beszippantott erdei levegõ illatára, a nyugalomra, és a nehéz terepre, mely kihívást jelent a bicaj és gazdája számára is.
Elõször elmentünk a Szilvásváradi Kerékpárkölcsönzõbe befizetni a nevezési díjat a Caprine Maraton Szilvásváradra. A 65 km-es távon indulunk ;D ;D ;D ;D.
Ezek után vágtunk csak bele az igazi túrázásba, rögtön egy nehéz szakasszal. Konkrét útiterv csak nagyjából volt, mely érintette a kilátót, mely elsõ találkapontunk volt, mivel csapatunk 2 tagja a szerpentinen, 2 tagja pedig a kilátóhoz felvivõ gyalogösvényen 8) 8) 8) közelítette meg a kilátó elõtti parkolót. Én természetesen
a nehezebb utat választottam, melyen már tavaly is feltekertem, pedig akkor még a Caprine Cherokee bicajomat nyúztam. A terv az volt, hogy háromszori megállással megyünk végég ;D ;D ;D ;D ;D ;D. Hát ez nem sikerült
:'(. Mondjuk nagyon sok gyalogos is volt, akiket kerülgetni kellett, meg várni, míg elérnek olyan szakaszra, ahol meg tudjuk elõzni õket. Szóval többször, mint háromszor kellett megállnunk, pedig nagyon jól mászik az
Author Opus 8) 8). Jó a súlyelosztása, nem emelkedett az eleje, megfelelõ számú fogaskerék állt a rendelkezésemre, szóval ahogy a legújabb BikeMag mottója mondja, a hiba a tükörben keresendõ
. A lábam még csak bírta volna, viszont a tüdõm kevésnek bizonyult. Na az a lényeg, hogy felértünk sokszori, nem is számoltam hány pihenés után lihegve, izzadva. Rövid pihenõ után folytattuk utunkat tovább a szerpentinen. Hamar kiderült azonban, hogy mindenkinek kevés a vize
, ezért tanácsot tartottunk, hol töltsük fel kulacsainkat :-\. Két lehetõség közül választhattunk, nem tekintve megoldásnak azt, ha visszagurulunk a völgybe: 1. keresünk forrást; 2. az Olasz kapu közelében van egy erdészház, ott próbálunk vizet szerezni. Az elsõ lehetõséget választottuk. Elõször. Megkíséreltünk találni egy mûködõ forrást, nem sok sikerrel. Egyet találtunk, de kiszáradt.
A Hármas kút környékén a térkép szerint 3 forrás is van. Hát nem találtuk meg õket.
Már nagyon szomjasak voltunk
:
, én nagyon nem bírom víz nélkül, elhagy az erõm, alig élek. Így elõvettük a 2. lehetõséget. Mivel az Olasz kapuhoz közel voltunk, elmentünk az erdészházhoz. Itt sem találtunk vizet, viszont találtunk egy itt pihenõ, sütõ-fõzõ csoportot, akik megkínáltak ásványvízzel. Elmondhatom, hogy majdnem szó szerint értve az életünket mentette meg a 2 üveg széndioxiddal dúsított víz. Ezek után már tele energiával, folyadékkal, erõvel, kedvvel, lelkesedéssel megnéztük a Zsidó rétet. Szép hely nagyon, aki erre jár, annak érdemes felkeresni ezt a területet, és néhány percet eltölteni élvezve a gyönyörû tájat és a mezõ semmivel nem összehasonlítható illatát. Innen már óriási száguldás várt minket a szerpentinen. Engedtük a gépeket, ki mennyire merte. Én mertem 8) ;D ;D
. A kilátótól a gyalogösvényen ereszkedtünk le, nagyon izgalmas, technikás szakasz (ugye ezen jöttünk fel), fõleg ha rövidítünk a távon, és levágunk egy-két kanyart
. Ezt tettük, mivel én gurultam elõl 8). Ezt se hagyja ki senki, ha már Szilvásvárad környékén szaporítja bicajában a kilométereket. Már estefelé járt az idõ, ezért nem voltak gyalogosok az ösvényen, tehát ereszthettük a gépeket ahogy csak bírtuk és mertük. Ezekért a száguldozásokért szeretem én a hegyi terepet. Amikor az adrenalinszintem az egekbe szökik, nem látok magam elõtt mást, csak az ösvényt, melyet le kell gyõzni, és ilyenkor érzem, hogy szabad, minden kötöttségektõl mentes vagyok! Én ezt imádom!
A napot nyársalással fejeztük be. A tûz meggyújtása okozott némi nehézséget, mert nem volt papírunk, a fa pedig nem volt elég száraz. De megoldottuk, mint az élelmes cserkészek. Kellett a kalória másnapra, ebben nem is volt hiba, hazai húsos szalonna, kolbász, sonka, hagyma, kenyér, víz volt a menü. A vacsora és fürdés után leeresztettünk szomjas torkunkon egy sört, majd nyugovóra tértünk, és testileg-lelkileg készültünk a következõ napra, hogy az is az elõzõhöz hasonlóan jó hangulatban, erõben és élményekkel gazdagon teljen el.
Belépés
Felhasználó létrehozása
Lezárt topik
Ugrás az oldal tetejére
