Történt valami tegnap? :

Ahh, akkor most már értem, mitõl fáj úgy a lábam. :-[
A fejem rendben van (na jó, ez túlzás, de nem rosszabb mint elõtte), viszont a lábam húzom rendesen.
Egy tök sima földúton, ahol állítólag még vízmosás vagy keréknyom sem volt, elbambultam, majd azt vettem észre, hogy Nati ott van elõttem, kikerültem látom sorompó, és a lehetõ legamatõrebb módon túlhúztam a hátsó féket...
Bicó keresztbe, valahogy megpattant, egy ideig birkóztam vele, majd engedtem a gravitációnak... Sajnos a paripával együtt, összetekeredve, meg kicsit alatta landoltam.
A fejemet fogalmam sincs hova ütöttem be, semmi nyoma nincs, hála a sisaknak, ami egyben maradt ugyan, de a héj eltört benne. Plussz mivel lusta voltam berakni a zsákba a ledes lámpám, ezt is leírhattam.
Át kellet gondolnom, hogy merre indultunk, hol jártunk, hogy rájöjjek hol vagyok. Végül sikerült nagyjából mindent feleleveníteni.
Fájós lábam Nati kezelte egy kis masszírozással, amit ezúton is köszönök: :-*
A túra amúgy szuper volt, én voltam a visszahúzó ember, mert akár a Mátrában, itt is görcsökkel bajlódtam. Majdnem összejött a 100km (95 volt a vége), ha nem pottyanok le, és a Kõ-hegyet is meglátogattuk volna, akkor összejött volna a 100km, ami tavasz óta nem sikerült nekem. Az idõ viszont gyönyörû volt, sajnálhatja, aki otthonmaradt. Remélhetõleg a jövõ hétvégén is ilyen szép idõ lesz.