9815 replies to this topic

[lensver]

Te Tyitó, te nagyon bepózoltál! Mint azok a csajszik, akiknek tetkók vannak a testén! ;D

Charon: szomorúan tudatom veled: jövõre nem lesz Wietnam - ezt a szervezõ mondta. Csak 2005-ben.

[Tyito]

Gratula a teljesítményetekhez! Nem volt piskóta!

Én ötödmagammal feltekertem a Zsongorkõre, Szászvárról a végére 94 kilcsi jött össze. Sajjna kicsit kacifántosra sikeredett, mivel a Mecsek rallye utunkat keresztezte vagy 100szor, így a bozótosban tologatás és a "takarodjmánonnanköcsögkerós" volt az osztályrészünk! ... de ezen túllépve, csodálatos élményekben, jó idõben volt részünk!
Ha érdekel valakit és a tár is úgy akarja itt egy csodálatos kép! ;D

[hulud]

Hali!

Jé, figyelitek? Véletlenül sikerült írnom a fórumba...
Majd kifigyelem, mi a titka, mert általában nem engedi bejelentkezve sem... ???

Lens, Rás és mindenki más, aki indulni mer(észel)t a Wietnam tt-n: GRATULA!!

Én volnék a srác, akinek a nevére nem emléxel, Lens.
Ha érdekel valamikor írok pár sort arról, én hogy éltem meg (és túl) a túrát... Tényleg kemény, s egyes helyeken a bringa a vállamon bizony inkább csak zavart. ;D

[Ras]

Bruce: ebben a TTbn kifejezetten nem a fizikai megterhelés a nehéz, arra simán fel lehet készülni, hane ma lelki: este van gõzöd sincs merre menj, nem tudod mi vár rád, egyre hidegebb van nincs vized/kajád/ruhád elég...
és még messze a cél...

ezt rohadt nehéz kibírni... de a következõre már felkészültebben megyünk

[burce]

ja, Bruce!
jó hogy látlak. Akkor a zempléni tekergésbõl lesz vmi???

Ha ilyen szép marad az idõ, akkor mindenképpen szeretnék menni. A MátraM óta nem tekertem a hegyekben, már nagyon vágyom rá! Tehát én megyek.

És mindenkit szeretettel várok, azért, hogy aztán az út során ti várhassatok engem!!

Lens: értem, akkor elkezdek gyúrni. Télen spinning, tavasszal-nyáron meg majd legalább 500 kiló hetente, és elég jó leszek asszem

[lensver]

Bors, Bruce és Prefi: köszi a biztatást! Igyekszünk jobbak lenni és kevesebb alvóigényûek.

Bruce, egyébként a Rákóczi tt, Gázló és Beac Maxi nagyon jó edzések a Wietnamra. Bár sajna önmagukban nem elegendõek! Én már rájöttem: a Wietnam tt-nek az a lényege, hogy minél több résztvevõ elhulljon (hulljon a férgese, yeee), mint ahogy Vietnamban is hullottak a katonák, akár a legyek.

[Prefi]

ja, Bruce!
jó hogy látlak. Akkor a zempléni tekergésbõl lesz vmi???

[Prefi]

azért én gratulálok nektek. Szerintem ez a 140 km se semmi, amit megcsináltatok. A következõ bizti menni fog. aludjatok sokat, legyetek jók

Prefi

[burce]

Mellon eccsém, ügyes vagy!!

Lensver: ha nem is sikerült végigcsinálnotok, akkor is egy nagy GRATULÁT küldök nektek, irigykedem, hogy ennyit tudtatok menni :

Ja, ami nagyon-nagyon tetszett:
Ezután András – mert igy hivták – elmondta, hogy az elsõ túrák túl lazára sikeredtek, ugyanis ott túl sok embernek sikerült célba érnie. A másik, hogy tervez egy másik, még gázosabb tt-t, ami nagyjából úgy nézne ki, hogy a Bükkön és Mátrán keresztül az ember átmegy Szlovákiába és egy kis bolyongás után visszatér Magyarhonba, a Cserhátba, s talán még a Börzsönybe is.

Megkérdeztem, hogy ez hány napos lenne: - 6 és ezt nonstop kéne megcsinálni- jött a válasz.
A szervezõrõl ez mindent elárul!! ;D ;D

Egyébként egy ilyen beszámolót elolvasva mindig az jut eszembe, hogy meg kéne csinálni egy tt-t : azaz edzeni kéne, hogy aztán erõs legyek, és hogy aztán el merjek menni egy ilyenre :

Na majd ha nagy leszek!!

[lensver]

Wietnam TT - 2.rész

A Sikárosi erdészháznál aztán búcsút mondtunk neki is, mi meg hárman visszamásztunk a Prédire, és ott a Vadálló-köveknél pecsétet nyomtunk a papirunkra. A szervezõ srác (aki egyedül csinálja ezt a frenetikus bulit) épp akkor ért föl. Aztán elmagyarázta nekünk, hogy a Pilisen mi elszalasztottuk a pontot, mert az tényleg fönt volt a szerpentin után. Mondtam neki, hogy akkor mért irta máshogy az itinerre! Nézi, és beismerte, hogy tényleg hibázott ezzel (nem csak ezzel - ezt már csak magamban gondoltam)
Igy hát visszafelé indultunk, és mivel nem volt kedvünk többet betonozni, fölmásztunk a Dobi-kövire, és mivel Ras közben szépen ráesett a térdére, leültünk a Matyi-büfében kajálni. Végre ihattam forró teát, irtóra jól esett. Már kezdett késõ lenni, igy továbbindultunk: Két-bükkfa nyereg, Pilisi szerpentin felé a túristaúton és megleltük a hiányzó pecsétet. Majd lezúztunk a piroson Klastrompusztához. Ott ültek ugyanazok a szervezõk, akik fogadtak minket Kopáros-csárdánál. Kiderült, hogy végig õk lesznek az etetõink, és mindig jönnek kocsival a különbözõ pontokhoz (szóval nem sok segitõ volt). Elmondásuk szerint mi voltunk az elsõk azok közül, akik elindultak (leszámitva a két srácot, akik órákkal elõttünk jártak rövidités miatt). Csodálkoztunk, hogy a többiek annyival rosszabbul haladnak. Nekünk is sietnünk kellett tovább, mert a sok értelmetlen kacskaringó miatt még naplementekor is a Pilisben rostokoltunk. Ez nagyon nem tetszett nekünk. De mit volt tenni: az utolsó pont is egy szirt tetején volt, Kesztölc fölött. Oda nem lehetett volna föltekerni, csak föltolni meg letolni. Igy Ras egyedül ment föl, mi meg Tomival addig gyönyörködtünk a naplementében és a szálldosó sárkányrepülõsökben, akiknek a fekete sziluettje szinte kilyukasztotta a színes eget. A nap eltûnésével együtt elõmerészkedett a hideg levegõ is: ideje volt hosszú gatyába és felsõkbe bújni és felszerelni a lámpákat a bicajokra. Ledh-ztunk a hegyrõl (közben Tomi is produkált egy szép perecet az egyik homokbuckánál - a mély homok elkapta az elsõ kerekét), és a növekvõ sötétségben beértünk Dorogra, ahol a Határ csárdánál bementem pecsételni.

Következett a második felvonás - a Gerecse - ami sajna elég rövidre sikeredett, bár amikor elindultunk fölfelé a Nagy-Getére, még ezt nem sejtettük. Igaz, egyre többször foglalkoztattak minket olyan gondolatok, hogy /de jó lenne otthon lenni, a forró zuhany alatt állni, fincsi spagettit enni, stb/

Nagy-Gete …igy visszagondolva nagy sz*pás volt az egész. Mert onnantól kezdve hogy baromi meredek út vezetett föl és nem találtuk meg a pecsétet, addig, hogy a lefele utat is elvesztettük, semmi se jött össze.
Amikor haladtunk a vékony kis ösvényen, egyfolytában azt figyeltük, hogy melyik fán látunk egy fehér lapot, vagy pecsétet, s közben a jelet is árgus szemekkel lestük, nehogy eltûnjön. (ez persze csak azért történhetett meg, mert az én fejlámpámat késõbbre tartogattuk, hisz csak négy óráig birja). A pontot nem találtuk meg, bár a tetõn állt egy nagy fakereszt, ám persze a pecsétet nem a legnyilvánvalóbb helyre kell elhelyezni, hanem oda, ahol éjjel biztos nem veszik észre az elhaladó szerencsétlenek. Igy elkezdtünk ledh-zni a hegyrõl, de hamar rájöttünk, hogy ott még egy dh géppel se mennénk le: mert az út nemcsak meredek lett, hanem a porréteg mely befedte bokáig ért, öklömnyi sziklákkal megfûszerezve. Hatalmas lejtõ volt, még a Niterider-rel se láttunk le az aljáig, pedig erdõben voltunk, tehát a fény jobban koncentrálódott. Kb. negyed órán át ereszkedtünk, sántikáltunk lefele ebben az avar-por-szikla kulimászban, csak hogy az alján rájöjjünk: elvesztettük a jelzést.(a szervezõ srác elmondása alapján ezen a részen a jelek nem a fákon voltak, hanem a sziklákon!)
Ezután még vagy húsz percig bolyongtunk az erdõben, mire kitaláltunk Tokodba. Ott eldöntöttük, hogy most már nem mászunk fel a következõ ilyen dombocskára, mely csupa meglepiket rejt, hanem betonon tekerünk el Péliföldszentkeresztre. Ott csak úgy találtuk meg a szervezõket, hogy õk vették észre lámpáink fényeit a Parókiától, ahol kipakoltak. Szerencsére csupa kaja volt kipakolva, igy ettünk sok zsiros és vajaskenyeret hagymával és csalamádéval megfûszerezve, kemény sütit és csokit, és ittunk hozzá sok meleg teát. Kaja már régen esett ilyen jól, mert az az igazság, hogy az éhségtõl kezdtünk elgyengülni, a hidegtõl pedig reszketni. Ekkor megbeszéltük, hogy abbahagyjuk a tt-t, mert nem fogjuk birni erõvel. A szervezõ srác szomorúan vette tudomásul, hogy nem vagyunk elég kitartóak, majd mondta, hogy lesz másfél évünk hogy felkészüljünk rá, mert jövõre nem lesz.
Közben a felesége rászólt: - Drágám talán idén egy kicsit túl keményre csináltad ezt a tt-t -(tudni kell, hogy húsz indulóból csak öten folytatták a Gerecsében az utat: a két srác, aki levált tõlünk a Pilisben, és a szervezõ srác két haverjával, mindenki más feladta)
Ezután András – mert igy hivták – elmondta, hogy az elsõ túrák túl lazára sikeredtek, ugyanis ott túl sok embernek sikerült célba érnie. A másik, hogy tervez egy másik, még gázosabb tt-t, ami nagyjából úgy nézne ki, hogy a Bükkön és Mátrán keresztül az ember átmegy Szlovákiába és egy kis bolyongás után visszatér Magyarhonba, a Cserhátba, s talán még a Börzsönybe is.

Megkérdeztem, hogy ez hány napos lenne: - 6 és ezt nonstop kéne megcsinálni- jött a válasz.
Na itt már én is meghökkentem, de nem faggatóztam tovább. Ez a srác nálam sokkal õrültebb, de azért jó tudni, hogy léteznek ilyen állatok is (értsd pozitiv értelemben) Valahol irigykedem egy kicsit, hogy õ vagy a haverjai le tudják tekerni ezt a távot. Ahogy észrevettem nekem az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy az egésznapos tekerés (140km) után folytassam ugyanezt éjszaka is. Ráadásul a folytonos út-,és pecsétkeresés, a lámpák villódzása nagyon fárasztott.

Konzekvencia: egy ilyen tt-re igenis kell edzeni, mégpedig nemcsak hosszú távok tekerésével, hanem olyan túrákkal, amik este kezdõdnek, és egész éjjel tartanak reggelig. Csak igy lehet majd birni egy olyan túrát, mely idegen tájakon megy át. A másik fontos, hogy ismerni kell azokat a hegységeket, amiken végigmegy egy ilyen tt! Mert ha az éjjeli rész pl. a Pilisben ment volna, egy kicsit se bolyongtunk volna, simán haladtunk volna tovább.
Persze még mindig ott van a pecsételõpontok kérdése, mert az már nem csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk vagy sem! De ha lenne még egy Niterider aksi, ez a gond is nagyjából megszûnne létezni.

Teljesitmény: Amit a tt-bõl teljesitettünk az 120km, szint kb. 2600m, a 30 pontból 14-ig jutottunk csak el.
Nekem a totál távom a tegnapi napon: 200km! (ez már tartalmazza a hazatekerést is)

Miután jól megtömtük a bendõnket hazaindultunk betonon: Sárisáp-Úny-Tinnye-Piliscsaba-P.vörösvár-Bp
Ezen a totál-unalmas úton többször majdnem bealudtunk, minden tagunk tiltakozott a tekerés ellen. Ez alól persze kivétel Tomi, aki úgy ment, mint reggel. Õneki nem volt semmi baja sem, csak annyi, hogy szerinte semmi értelme nincs igy keresni az utat éjszaka ; és ebben van valami igazság, azt hiszem.

[Ras]

Mucinak hívják az illetõt ha ködös emlékeim nem csalnak :

[lensver]

Wietnam 290 - elsõ rész

Kezdem ott, hogy erre a tt-re lélekben már nyár eleje óta készültem, mert ez testesitette meg számomra a kitartás és erõ netovábbját.
Igy hát szept.27-én nagy elszántsággal jelentem meg a meghirdetett találkahelyen Rás és Pter társaságában (plussz kisérõk is jöttek Aszta, Ano, Pix, Muci személyében)
Pter közben eldöntötte, hogy õ nem fog részt venni ebben az õrültségben, fõleg miután kiderült, hogy a meghirdetett 240km valójában 290km. Én még mindig elképzelhetõnek tartottam, hogy meg képesek leszünk megcsinálni ezt a távot is. Igy 9-kor Ras-sal, Tomival (Pixel kedvesének tesójával) és a többiekkel elindultunk az elsõ ponthoz.
Ahogy múlt az idõ, rájöttünk, hogy sajnos az útvonalak olyan bonyolultak és kaotikusak, mint legrosszabb rémálmainkban: Petneházáról teljesen logikátlanul elõször a János-hegyre mentünk föl, ahelyett, hogy a Pilisbe vágtunk volna át. Onnan vissza Petneházára, s ott föl jobbra a Feketefej-hegy nevû dombra, amire úgy kellett feltolni a bringát a sok sziklán és le is tolni vissza Petneházára.(mindezt teljesen értelmetlenül, mert nem is volt ott pecsét!) Ennyi bemelegités bõven elég volt ahhoz, hogy felébredjünk és magunkhoz térjünk abbéli hitünkbõl,hogy könnyû fába vágtuk volna fejszénket. A Petneházy elágnál ott várt a késõnkelõ Zed, igy onnan már vele folytattuk utunkat Nagykoviba, ahol félig toltunk, félig tekertünk a Nagy-Szénásra.
A következõ ellenörzõpont a Nagy-Szénás oldalában volt az emlékfalnál. Oda egy igen meredek, motorosok által használt úton jutottunk le, aminek a közepe táján én nagyot zúgtam, mert az elsõ kerekem megcsúszott egy motoros vájatban. Nagy pofára esés, térd fájdalmasan bevág, könyök bevág, egyik ujj a kezemen kicsavarint. Ezek sajna aztán kellemetlenkedtek a nap folyamán.
Pecsételés után újabb dh-k elé néztünk, míg le nem jutottunk Pilisszentivánra, onnan betonon át a Kopár-csárdához. Ott újabb pecsételés: a szervezõk maguk osztogatták a gyümölcsleveket és csokit. A kis pihi után erõinket csoportositva vágtunk neki a Vörös-hegynek ami a Pilis egyik legszebb helye. Egy csodás single track kanyarog a fenyvesben föl-le. Feljebb érve az ember pazar kilátásban gyönyörködhet, mely a Pilis déli arcát mutatja. Innen a Pilis még gyerekjátéknak tûnik, a Pilis-hegy pedig egy ékszernek, melyet az ember a lába alá kiván. (bezzeg amikor elindul fölfelé azon a szerpentinen! )

Útközben csatlakozott hozzánk két srác, akik közül az egyik fórumos, (bár mindig elfeledem, mi a neve, ezúton is bocsánatot kérek tõle). Velük együtt mentünk a pilisszántói cukiba, ahol lepecsételtettük a kis füzetünket, majd nekivágtunk a meredek betonútnak.(És képzeljétek, eszembe se jutott letelepedni sütizni!!!) A tetején balra bementünk az erdõbe és elindultunk a Pilis-szerpentin irányába. Az elsõ keresztezõdésben ki volt téve egy papirlap egy fára, kicsit zavaros utasitásokkal:
1.   Irjuk alá a papirlapot, mert ez csak egy pót-pont
2.   Az igazi pont följebb van a szerpentinen, úgy 5km-re onnan.

Értetlenül meredtem az itinerre amit induláskor kaptunk: ott nem állt olyasmi, hogy föl kell tekerni a szerpentinen, csak annyi, hogy a következõ pont a Sikárosi erdészháznál van! Igy végül arrafelé vettük az irányt –csak közben elbúcsúztunk a két sráctól, akik idiotizmusnak tartották azt, hogy átverekedjék magukat a Dömörkapui útra, fölmásszanak a Prédire, csak azért, hogy aztán visszatérjenek Pilisszentkereszre és onnan vissza P.szántóba. Egyetértettem velük, de tudtam, hogy számomra úgy nem lenne értelme a tt-nek. Én szeretem teljesen végigcsinálni, ha egyszer belevágok.
Az ötlet egyébként tényleg értelmetlen volt: a Pilis-hegyrõl átmenni (bárhogyan) a Dömörkapui úton levõ erdészházhoz (ez ugye jókora szint vesztés), majd visszamenni ugyanazon az úton, aztán föl a Prédikálóra. Majd ugyanott vissza, mivel nincs más út, vissza a Pilis-nyeregbe és úgy Klastrompusztára. Zoli is(aki egyébként a Nagy-Szénás óta hûen cipelte nehéz hátizsákomat) csak a fejét csóválta, hogy miféle logika ez.

[Ras]

hazaértem én is.. nemsokára nekifekszem egy jó adag csilis babnak megtúrbózva konzervkukoricával...

lens: már mondtam neked, de hallják a többiek is: ere nem lehet felkészülni... maximum készülni :-X

elõljáróbana beszámolóhoz: ultrabrutál elborult egycsávó aki kitalálta az egészet, szóval tényleg Vietnám fíling az egész...

[Prefi]

lens, ha te felkészületlen vagy, akkor jajjj

[lensver]

Fantasztikus érzés, hogy megcsináltam, de többet, ilyen felkészültséggel nem indulok el.

Csak ezt tudom mondani én is a Vietnam tt után! (Gratula bors a teljesitményedhez!)

Tegnap volt a Vietnam tt, amirõl most irom a bõvebb beszámolót. Addig is türelem. A türelmetleneknek csak annyit, hogy én még csak meg se csináltam a TT-t, de többet ilyen felkészületlenül nem megyek el rá.

[bors]

off Ma teljesítettem egy nagy vágyamat - lefutottam a Kaisers Maratont. Borzasztó kemény volt, és én nem voltam igazán felkészülve. Az eleje 16 km-ig jól ment, jól éreztem magam. Kb. 5 perces kilométereket futottam, ami nálam nagyon jó. A Margitszigeten azonban sajnos túl sokat ittam és a gyomrom kikészült. Ezután egy 7 km-es holtpont állt be, ami csak akkor javult, amikor ráébredtem, hogy visszafelé futunk. De tulajdonképpen ekkor már csak az hajtott, hogy már csak 16, 15, 14, ... km van hátra. Végül 4:35 lett az idõm, ami jó, mert elsõ maratonom volt, de csak megjavítani lehet.
Fantasztikus érzés, hogy megcsináltam, de többet, ilyen felkészültséggel nem indulok el.
A szervezés remek volt: 4 kilométerenként frissítõ (banán, szõlõcukor, sportital, víz, citrom), frissítõ zuhany útközben + rengeteg különféle zenész, akik a jó hangulatot biztosították. A verseny elõtt és után is kaptunk egy mindne jóval (sör, kóla, fanta, 2 sportital, 2 diákcsemege, 1 tábla csoki, tea, müzli, siltessapka, póló, és még amit kifelejtettem.) teli csomagot.
Köszönöm Janimacinak a támogatást, és Zsoltnak, hogy mindig ott volt a város különbözõ pontjain és szurkolt nekem.
Mindenkinek ajánlom ezt a versenyt!

[Rave_Ace]

Mellon!
Nem is mondtad, hogy megtaláltad az új téli sportodat:

;D

És itt is nézzétek meg a képet, hát nem ismerõs??

[Tyito]

Húúúú!

Most kerültem fórumközelbe!

Túraajánlat a Mecsekbe, holnapra (vasárnap)
Indulás reggel 9órakor Szászvár fõtérröl, cél az még nem tiszta, de talán ZSONGORKÕ és onnan vissza, Kisújbánya, Óbánya érintésével!!

Akit érdekelne az kérem csörögjön rám +3630/9439-398

[adamm]

Na, megyünk mi is holnap Natikísérni egy darabig, visszafelé pedig újabb fényképezõs sessionra kerül sor, akinek van kedve szerepelni, jöüjjön majd velünk