Ez is egy jó téma! És sajnos mindig aktuális:(
Múlt héten indultam éppen az idei elsõ nagyobb tekerésemre, és hát alig mentem 1 Km-t "gyanús" szag ütötte meg az orromat. Elkezdtem keresni az okát és kiderült, hogy a kaka az én készülékemen van. Szerencsére kissebb adag volt, így csak egy-két folt akadt a bringán a friss, félhíg állagú világosbarna matériából, melyet a hátsókerék felvert a nyeregcsõre. Szerencsére a hátamra nem került belõle. Amíg lepucoltam, majd elhánytam magam.
Aztán másnap megint sikerült beletalálni egy adagba.
Legszörnyûbb ilyen élményem az volt, amikor egyszer egy elhagyott földesúton mentem és hirtelen valami elhomályosítá tekintetem: egy adag tejbepapi színû trutymó csapódott a szemüvegemre. Szerencsére arcom makulátlan maradt. Hát itt is majdnem napvilágra került a napi menü.:zygi:
És eddigi megfigyeléseim alapján érdekes, hogy csak a házi állatok anyagcsere-végterméke ilyen büdös és állagban sem valami szilárd. Például a vadállatoké szerintem nem annyira vészes szagú, és jobban egybenmarad (bár ez kajától is függ, de õk nem esznek tápokat), és nem fröccsen ezer felé, ha esetleg belemész.
Itt a dél, hû de megéheztem !!