Egyébként egyszer jártam Debrecenben, kb 30 évvel ezelőtt, akkor is biciklivel.
Akkor még 3 sebességes agyváltós kempingem volt és itthonról azzal indultam 17 óra körül, a 31-33-ason mentem.
Volt a bringán 20 Wattos halogén is (ha jól emlékszem), de csak pár másodperces villantásnyi előre pillantásra és lekérni a fényt ha vakítanak, hogy végig bírja az éjszakát, a 3-5 Watt körüli folyamatosan működő izzóval és még a következő éjjelen is legyen kevés fénye, ha kell.
Igaz, volt akkor dinamós megoldás is rajta, de azt csak pillanatokra kapcsoltam be, azután szinte pánikszerűen ki kellett kapcsolni, olyan durván visszafogott, fékezett és fárasztott (1984 körül).
Debrecenbe 13 órára értem és ott be a strandra, a melegvízben pihentem 4 órán keresztül.
(Amikor a pénztáros néni megtudta Bp.-ről jövök, vállalta, hogy vigyáz a bicajra)
Amikor 5 óra körül tovább indultam a strand elől, akkor néztem mi szorult meg a bringán, mert alig tudtam lenyomni a pedált. Persze semmi csak a melegvíz kiszedte az erőmet és olyan érzés volt induláskor nyomni a pedált, mint a "beton". Még 50 km volt előttem. Mezősas környékén, talán kicsit később, kezdett rámsötétedni. Közben próbáltam átváltani a dörzsmeghajtású dinamóra, hogy a végén még maradjon állófény energiám, de az meg akkorát fékezett (a 300 km végefelé meglévő kondimhoz), hogy nem tudtam már menni vele bekapcsolva. Szinte elfogyott a szufla a 306. km-re, mikor odaértem.
Éjszaka 23 órakor értem Körösszakállra. Akkor még csak sejtettem merre kell keresnem a Zólya utcát és a házat (mondták még itthon, a legszélső utca balra). Nem volt semmi világítás azon a részen, csak egy nagyon gyengén pislákoló akkus lámpa fénye mellett tudtam még eleinte tájékozódni.
A lámpa talán gyertyányit világított még az akku töltése miatt, a végén már annyit sem.
Végül vaksötétben mentem és megpróbáltam fül után tájékozódni.
Az egyik részen ismerős női hangot hallottam. "Ági, te vagy az" ..kérdeztem.
Mire a válasz, "nem, én az anyukája vagyok" mondta a hang. Megérkeztem.
Alig hitték el, hogy tényleg odáig tekertem a kis kempinggel és nem valami teherautó platóján vittem a bringát. Nekem eszembe sem jutott volna ilyen változat.
Akkor még olyan bringám volt.
Azóta nagyon sokat tanultam (2003-tól) itt a fórumon is bringa ügyben és még szegény Natitól tanultam annak idején nagyon sok kerékpáros tapasztalatot és, hogy milyen bicajjal lehet jobban menni.
Ez régi lámpás, túrás történet, ami Debrecennel is kapcsolatos, sőt arról jutott eszembe, hogy akkor jártam először ott és eddig még utoljára is. 
A lámpák meg azóta bőven kinőtték már azt az időszakot nem csak fényerőben, de fogyasztásban is kedvezőbben. Azóta itt vannak már a kedvezőbb, jól csapágyazott, gyakorlatilag mechanikus veszteség nélkül futó agydinamók, amivel nem csak menni lehet könnyebben de a leddel kombinálva használható fényerőt is lehet nyerni belőle. Viszont azóta elmúlt 30 év.
Akkoriban már folyamatosan tervezgettem, hogy valamit majd ki lehet hozni ezekből az akkor még kerékpárral kapcsolatban főleg elméletben tárgyalgatott hatékony fénykeltő megoldásokból, mint a Xenon plazma ív és a led fénye (a xenont már filmesek korábban, régóta használták). Végül tényleg lett belőlük "nagy durranás" bringán is.
A led már túlhaladta keményen azóta a Xenon ívlámpát is, nem csak fényben (mert úgy még közel hasonlóak újkorában) de élettartamban főleg.