SavanyuGabi> én is vmi ugyanilyenre gondoltam, de neked hitelesebben sikerült elõadni
még ezeknél a mamiknál még az orvosi rendelõs jelenetet bírom:
Helyszín: egy tök átlagos, tipikus fehér csempés rendelõ.
Szereplõk: mami1, mami2, mami3, fiatalság1....
Verzió 1) Fiatalság1 már elég régóta várakozik, hogy kérjék a beutalóját, ám csak addig jutott, hogy az orvosi ajtóhoz közel helyet foglaljon. Körülötte a rendelõ kihalt.
Mami1 becsörtet a rendelõben, igen, a tojással és hagymával megtömött csíkosszatyorokkal, aminek a szaga ugye egybõl üt.
Mami1 észreveszi, hogy a póól foglalt. Sebaj:
- Ó aranyoskám, mind a két térdem mûtött, úgy fáj, hogy csak na, te vagy itt a fiatalság, élet erõ egészség...
- De hát Mami, az egész rendelõ kihalt!
- Jajjj, hogy milyen szemtelenek ezek a mai fiatalok, nem tisztelik az idõseket, hogy égne le a pofájukról a bõr....
Verzió 2) Fiatalság1 már elég régóta várakozik, hogy kérjék a beutalóját, ám csak addig jutott, hogy az orvosi ajtóhoz közelében álldogáljon. A rendelõ tele van Mamikkal, akik üljek, trécselnek, sajognak, fájnak, nyögnek és nyöszörögnek. Fiatalság1 csak annyit hall a párbeszédekbõl, hogy "jajj, hogy fáj a lábam", illetve olyanokat, hogy "már alig bírok járni".
Az ajtó ezekben a pillanatokban viszont nyílásnak indul. A kilincs lenyomódik, és egy halk nyikorgás kíséretében megjelenik egy fényes csík a ajtókeret körül.
És a Mamik, mintha csak a messiás jönne, hirtelen olyan elemi erõre kapnak, mint a sprinterek, amikor meglátják a célt. Csak úgy pattannak fel, jobban elkapják az ajtó nyílásánka pillanatát, mint Schumacher életében bármikor is a forma1 startját. Pillanatok alatt elfelejteni gondot (foltot), tök mind1, hogy eddig járni nem bírt, azt a gebasz beutalót olyan részidõvel viszi az ajtóhoz, hogy bármelyik 100m-es sprintert megelõzné...
A hõsünknek ennyi idõ alatt persze megmozzanni nem volt ideje, tátott szájjal a sor végére kerül...