Bakker, sosem volt velem még olyan, hogy elsõnek hánytam! Máskor az útpadkán szoktam egyensúlyozni, most meg a bicikliút is keskeny volt... Be is estem valami árokba. Joda szerencse, hogy hazakísért. Végig azt mondogattam neki, hogy innen már nem para hazajutnom, ennek ellenére 2-3x estem el... Nagyon csúszott az út, meg szar volt a bringám

)))
Az én térdem is jól néz ki, pedig volt térdvédõ a hátizsákomban... Kicsit még most is szédülök, bele sem merek gondolni, hogy ti bementetek dolgozni!
A képektõl elõre félek. Most, ha azt hiába írom gondolom, hogy nehogy felrakjátok!!!