Belépés
Felhasználó létrehozása
Nos meg volt... Nektek is? ;D
Kora reggel egy kis tekeréssel kezdtem, többed magammal, de jól esett, hisz legalább bemelegedtek az izmaim.. (azok is vannak nekem??) mivel Gyöngyösig tudtam csak vonatozni... A kielégítõ mászás után, mely alatt többször is elhagyta számat a: "úúúútálok mászni" kifejezés, idõben bekerekeztünk a tornaterembe, amjd gyors nevezés után irány megkeresni a többieket... Révibébiéket egy kis telefonálggatás után lenyomoztuk, így hamar kikötöttünk Náluk... Némi elõzõ napi beszámolók után beálltunk a rajt területre... Hatalmas örömünkre nem a "kedvenc" Ceremónia Mesterünk volt, így még kacagtunk is egy-két poénján...
A rajt elég érdekesnek bizonyult a szûk kihajtó maitt, de megúsztam a borulást és akaszkodást... és jött aminek jönnie kellett... MOndtam már, hogy úúúúúútálok mászni? ;D Szemeim elõtt csak a torony volt, folyamatosan szemmel tartottam, hogy lássam hogy közeledik, és vele együtt a mászás vége ;D Az egyik kissé meredekebb emelkedõnél, épp toltam (akkor is...) amikor mögöttem szóltak engedjem el... Itt?? Nézek hátra, hát nem Bogár volt?? Basszus... Nem semmi az az ember... Úgy ment felfele ott, ahol én lábon alig, mintha lomha kis szösszenet lenne...
mint késõbb kiderült, a rajt után rögtön összeszedett egy defektet, így került mögém... kábé 30percig jobb voltam Nála! ;DAztán felértem!!! Ahhhhhh... A mászástól pityergõsre görbült szám egybõl fülem felé kezdett görbülni, és a nyál termelésem is fokozódott... Baliba elvtárs gurult be mellém, és a motoros tapasztalatait kamatoztatva legtöbbször belsõíven szépen elém került, majd amikor lefordultunk a "dózerútra" intetrtem felé egy búcsút, és kiengedtem a fékeket... ;D ;D ;D ;D ;D jiiiiiiiiiiháááááááá!!! Bassssssssszus! Nem gyenge volt az a akis lejtõzés! Imádom az ilyet! Egybõl elõkotortam csodás tenor hangom, és szinte folyamatosan tülköltem, hogy: "baaaaaaalróóóóóóól!" Ahhhhhh... Nem tudom mi lelte a többieket, de mintha csak álltak volna... ;D ;D Frenetikus élmény volt... Nem számoltam de a leelõzöttek száma már 20-30közt elhetett... Egyre több út szélén szerelõt lehetett látni kisebb-nagyobb viharfelhõkkel a fejük felett... Hát igen... Már Én is elfeledtem milyen is az igazi Mátra... 8) Úgy a lejtõzés 6. km-nél elhagyott a motoros(hogy fordult volna fel), majd becsapódva az általa "vágott" üres térbe, kihasználva az elõzési lehetõségeket, kicsit még jobban megnyomtam... A motorost már nem tudtam beérni sajna, de kissé figyemetlen voltam, így kábé 60nál késõn vettem észre egy eléggé vendégmarazstaló kövecskét... Azt még úgy ahogy átugrottam, de a leérkezésnél belekóstoltam egy másikba... Az erõteljes puffanást követõen kicsit fürkésztem a hátsóm, de mivel semmi változást nem észleltem, téptem tovább... ;D Aztán már kezdtem kicsit reménykedni.... reménykedni hogy lesz végre egy kis emelkedõ... az ujjaim ugyanis már nem nagyon éreztem... 8) és imáim meghallgattatik... bár kicsit túlzásba is lett víve a hallgatás...
Nem semmi látvány volt, ahogy a kopasz hegyoldalon másztak felfele sorba a skaccok... Aztán végre feljutottunk a rajt-cél területre, ahol gyorsan a banánokért nyúltam... ezzel nem kis meglepõdöttséget okozva a csajok közt... "Nem mész? Nyomjad!" ;D "Kössz. Megeszem a banánt, aztán..." ;D A mûút utáni egy nyomtávos szakasz ismét élmény szám volt... Imádom az ilyen hullámvasutat, ahol tekerni is lehet... Aztán jött a hirtelen halál... Már mint az Én részemrõl... A monoton emelkedõk a halálom... 
Még jó hogy aszfalt volt... Úgy 1 km után azért önkritikát vallottam, hogy ennyire szarul azért nem mehet! Nézek hátra, nézek jobbra, nézek balra... hát nem lenn volt? ;D A hátsóm cseppet vesztett belsejében uralkodó levegõ mennyiségébõl... F@c@! Felütöttem a 2,4"est?? De ahhoz túl lassan eresztett... Mind1... Nincs idõm... Úgy is pihenni akartam ;D megállok, és némi utánpótlás oxigént nyomok a szájába... Most már lassan mindazok akiket lefele ott hagytam a porban vissazelõztek, így muszály némi erõtartalékokat felszabítani... Ráadásul baliba elvtárs ismét beért, és mondván milyen jól túlesett a holtponton, trövid egy kerekezést mutat be, amikor én meg majd nem befordulok kínomban az árokba... Aztán ismét lejteni kezd, és még egy csodálatos kilátás is elém, pontosabban mellém tárul Parádsasvárra... Rövid gyönyörködés után beletaposok, had menjen a szekér... bár sajna az aszfalton nem olyan jól sül el a ricsibácsi, cseppett vissazfogja a lovakat... Amikor letérünk a mûútról a földútra, mellém keveredik egy srác:-Te déházol?
-;D Nem...
-Basszus... Királyul nyomulsz lefele...
- :-* :
köff... De te is jól jössz...-Hja... Én motocrossozok...
-;D
Még egy kis eszme futtatás, és infó csere, majd Õ tova viharzik...
Az aszfalton taposva ismét, egy srác elég bíbor fejjel szereli a gumiját, mondva ez már a harmadik defije... pech... Most már Én is nagyon kezdem érezni a hátsóm, hogy tapad mint a rossebb, és a kanyarokban nagyon mocorog... Már örülök, hogy lassan 3kilcsi van csak hátra, és az betyon, amikor egy csajszi beinvitál a bokrokba... ;D Itt már totál érezhetõvé vált az oxigén hiányom a háétsóban... folyamatos koppanások jelzik egy-egy kõ helyét... Máég szerencse, hogy 900grammnyi anyag van benne, így nem nagy gáz...
Ugrás az oldal tetejére
