A pofám leszakad ettõl a bigott kampaimádattól. A sh szar kampa az isten jeligével. Nekem volt campám is, shimanom is, a japó cucc szerintem ezerszer átgondoltabb, minõségibb, mint az olaszoké. Ettõl függetlenül nem rossz a campa sem, de egy szemernyivel nem jobb a sh-nál. Ez az egyszerre többet váltok lefele. Soha nem használtam ki sem a campánál, sem a sh-nál, se föl se le, pedig ha valaki, akkor én elég pedálfordulat orientált kerékpáros vagyok. Egyetlen egy szituációban van értelme, amikor vége az edzésnek és letolod kónuszra... Nekem egyedül a múltja tetszik a campának, a patinája, de azt meg sikeresen kiölte a mostani szettjeibõl... Ezzel a beírással nem akarok semmiféle campa sh háborút elindítani, csak már zavart, hogy hetek óta az a fórumtéma, hogy hányat lehet váltani a campával egyszerre, és hogy arra milyen nagy szükség van.
Jettison, mivel kb. te vagy itt a legmenõbb versenyzõ (tudom a blogjából is, hogy a soktehetségû
MJani01 hogy fejlõdik, no meg
PBG ott messzi idegenbe,
ave,
kipage, ..., nem akarok tovább udvariaskodni),
tamáska, te meg alapos szervíz- és kereskedelmi tapasztalattal bírsz
(emellett nem tudom, független-e a véleményed, vagy esetleg érdekvezérelt, fõleg ha Sh-t forgalmazol (az sem baj)), ezekért figyelmesen hallgatlak mindkettõtöket.
Rob nyílt sisakkal játszik, még (már) én is tudom, hogy Shimano forgalmazó, nem járhat Campával (az enyimet titokban kipróbálhatod, van maszkom is). Ehhez képest én egy hobbyból szerelgetõ (2 tucat bicikli, kb ugyanennyi javítása is) és fõleg magamban, fõleg hegyekben túrázgató, gyakran ódivatú (még Brigitte Bardot-ra is emlékszem, s a szememben Laetitia Casta sem vénasszony) biciklista vagyok, szerény évi 7-10000 km-el, úgy 30000 m heggyel. Van sok biciklim, Shimano 105-tel kezdtem (több alsócsöves stb. után), nekem tkp. elég, de az Ultegra mégis valahogy érezhetõen jobb (egy másik biciklimen). Közben a régi, alsóváltós Campa gépem átszereltem Veloce-ra (ami ugyan
sajnos csak egyet vált lefele), s
nekem ez tetszett akkor már a legjobban (váltás, hajtás). Majd vettem egy régi, 8-as Athenával szerelt másikat (nagyon jó váz), az még jobban tetszik, mert az a váltás
számomra a legjobb (sokat vált lefele is - bocs, fiúk, de ki kellett mondanom), hüvelykujjal lenyomom gyorsan a lejtõn, s szökellek, ahogy
vittore30 tenné, vagy minden Campás atyja, maga
donciccio is. Bármelyiktekkel versenyeznék, pár méter elõnyt szereznék ezzel a hegyeimben (lefele), tudom, mert ezt „mindenki tudja” (kipróbálhatjuk

, szállást adok). Azt meg még én is tudom, hogy pár méter pillanatnyi elõny nem olyan sok, magyarul semmi, ezen az égvilágon
szinte semmi sem múlik. Ki lehet Google-zni, melyik nagy bajnok mivel hajt, ne szólj közbe tamáska

, van, aki maga választja, persze a legtöbbnek „alárakják" (de egynaposokon nem stb.), nyilvánvalóan ízlésvita is. Contador=Sram, Gilbert=Campa, Schleck*2=DI2. Egy barátom Dura Ace-vel szerelt Serotta titángépén álom volt menni, váltani, de szívesen megismételném a kísérletet az Athena-s gépemmel váltogatva. Ez rizsa eddig, a
kérdés:
Tényleg igaz-e, hogy soha nem váltottál egynél többet
egyik irányban sem? Na jó, mondjuk mérgedben írtad, inkább azt kérdezném, vajon tényleg nem szoktál-e egyszerre többet fölfele váltani a jobb Ultegra (?) fékváltókaroddal? Ha tényleg nem, akkor hogy csinálod, s minek egyáltalán, hogy
egyszerre többet lehet váltani? Továbbmegyek, minek a hegyibicikliken ugyanez? Számomra erõs túlzásnak tûnik az állítás, megkérdeznék pár más bajnokot is, mielõtt lenyelném, de most és tudásra szomjúhozva tõled várom a választ. Nekem nem is kell sietnem az egynapos hegyi meneteimen, de ahogy elõttem vittore30 is ki merte mondani, nekem is jólesik a csodálatos Campa utolérhetetlen hüvelykujjgombjára nehezednem, s madárcsicsergés közben másodpercek alatt 50-re gyorsulni 15-rõl, amikor átbukok a hágón.
Remélem, erre senki sem válaszolja, hogy a váz meg a kerék mennyivel többet számít, az számomra is világos. Pl. Orbea-kat adnak szakasztott ua. felszereléssel (váz, kerék, nyereg, ...), úgy, hogy a három nagy, Ca Sh Sr akármelyikével szereltethetjük. Természetesen azt is remélem, hogy ez még csak nem is tûnik „mi a kedvencem” háborúskodásnak, mert nekem elég, hogy elégedett vagyok a Campa és egyéb biciklijeimmel, s legfeljebb azt vadászom -merõ kedvtelésbõl-, hogy ha majd mindegyiktõl megszabadulok, mi lészen a legeslegigazibb, a Graal stb., ahogy a lehiggadt BMW-sek Mercedest vesznek (buy European...).