37912 hozzászólás a témában

[legszebbcsavo]

Egy rövid kis életpálya példa, a mienk, hogy lássuk, lehet-e jól dönteni:
- kb 10 éve éltünk együtt, béreltünk mindig, több helyen is laktunk
- 2007-ben jött a gyerek, már nem volt elég a szoba-konyha
- 2008-ra láttuk úgy, hogy van olyan hiteltermék, amit érdemes felvenni. Egy számunkra minimál! megfelelõ lakás (1+1 fél) bérlése ~65 ropi lett volna (ha nem nyafog a tulaj a gyerek miatt). Ezzel szemben egy "saját" lakás hitelre 52-54 ezerbõl kijött volna.
- Segítség, öröklés zéró - így jártunk
- Logikus döntés született: 30 % önrésszel (amit öngondoskodásból takarékoskodtunk össze) vettünk egy lakást a gettóban (erre futotta). 4 fal, padló, plafon, de azonnal lakható.
- A törlesztõ most 50%-kal magasabb, most éppen bérelni olcsóbb. Hitelbõl kiszállni lehetetlen, nemhogy az önrészünk úszott, de még extra fizethetnénk a banknak.

Kérdéseim az okoskodókhoz:
- Árfolyam ingadozással még igen, de világválsággal számol az ember, amikor 2-3 hónapja van rá, hogy megoldja a lakhatását? (nem motorra, autóra kell a hitel, hanem hajlékra)
- Születhet-e egyáltalán jó döntés ilyen helyzetben?
- Mi lesz a véleményem ezentúl az "öngondoskodás" rendszerérõl, miután a nyugdíjból kivették a 2. pillért (tudom ez egy rossz rendszer volt és csak részben öngondoskodás), korábban pedig az életbiztosításaink adókedvezményét vették el, mégkorábban banki kamatadót vezettek be?
- És még ki tudja melyik maradék "öngondoskodó" konstrukciót ba***ák agyon, mert egyéb módon bénák bevételre szert tenni.

Most a hiteles lakásomat kiadtam és ugyanannyiért bérelek egy kertes házat, hogy legalább jobb helyen szopjak, ennyi örömöm legyen legalább.

Kiváncsian várom, hogy a mindent jobban tudók (persze csak utólag) szerint mit kellett volna tenni 2008 nyarán?

[Pro Bike Gear]

Apró?

[zscs]

Lehet hogy csak nekem,de itt egy picit sántít a dolog

Látom sikerült jó témára cuppannom ráfele, ha írhatom ilyen partinagyosan. A gyerekvállalás + saját lakás nálunk nem fér bele, az biztos, ellenben csak az elõbbihez az anyagiak terén már rég zöld a szemafor - de legyen elég ennyi, ez már nem annyira lehet egy fórum hozzászólásának témája. ;-) Szerintem az a lényeg, hogy ha a két keresõbõl egyikünk akár 2 vagy 3 évre kiesne a munkából és egy keresõnek kellene a három ember szükségleteit anyagilag fedezni, az biztosítva legyen anélkül, hogy a korábbi életszínvonalból nagyon visszavennénk. De ebbe muszáj azt is belekalkulálni, hogy mi van akkor, ha a keresõ is elveszti a munkáját, 2, 4 vagy akár 6 hónapra, aminek valószínûsége nem csak egy újabb pénzügyi válság esetén fenyeget bárkit is. Na ehhez kellenek az élére állított forintok.

Kicsit olyan a lakásszerzés is, mint a gyerekvállalás, ha húzod folyamatosan, és várod a legmegfelelõbb idõt, elõbb-utóbb ott leszel, hogy már nem lehet vagy õrültség lenne belemenni. Hosszú ideje dolgozol, ha 12-13 éve felveszel egy hitelt, már lényegében túl lennél a futamidõ nagy részén, és lakásod is lenne, igaz, még kellene fizetned érte pár évig. Ehelyett nincs lakás, csak az élére rakott forintok, amik persze nem elégségesek lakásvásárlásra jelentõs hitel nélkül. Nem ellened kívánok szólni, de remélem a logika kb. érthetõ.

Ez is egy megközelítés, de lehet, hogy levezetem nyers számokkal, mi a kettõ közti különbség. ;-) De azt szerintem elfogadhatjuk, hogy ugyan miért "kellene" mindenkinek átesnie egy lakáshitelen mondjuk 25-35 éves kora közt, és miért kell kötelezõen egy lakásvásárlással kezdeni a fiatal éveit, amíg szórakozhat, élvezheti a fiatalságát, szabadon sportolhat és utazgathat bármennyit és bármerre, stb. Persze csak ésszel. Hozzá kell tennem, én is csak utólag vagyok ám ilyen fene okos, mert közel sem használtam ki a lehetõségeimet; igaz, némileg vígasztal, hogy nagy hibákat szerencsére nem követtel el sehol, talán. Remélem. Aztán a fene tudja... ;-)

[Delma01]

remélem nem tartozok ebbe a körbe és 3 év múlva (38 évesen) letudom a lakáshitelt

az "átlag" és a "dolgozó" alatt azt értem hogy nem sokkal a minimálbér felett keresnek, van 1-2-3? gyerek, és talán autó is
persze az is dolgozik aki ennek 2-3-4 szeresét megkeresi, csak õk vannak sokkal kevesebben ha jól tudom


http://sportgeza.hu/...port_sotet_eve/

[blueshark]

szerintem az átlag dolgozó magyar pont 50 éves korára tudja kifizetni a hiteleit.

remélem nem tartozok ebbe a körbe és 3 év múlva (38 évesen) letudom a lakáshitelt

[kela]

Egy ismerõsöm szüleinek házát vitte a bank, albérletbe mentek. Hitelt nyögik, az életben nem végeznek vele a szülõk. Ha meghalnak, a gyerekek lemondanak a teljes örökségrõl (ingóságok, kocsi, hitel maradéka). Jelenleg ez a kiskapu nyitva ha jól tudom.

Ez nem kiskapu, nagyon régóta létezik, de kala biztosan tudja a hatályos joganyagot.

[pézsé]

Nyilván szüleim kis vidéki házára kerülne a jelzálog, amit akár még a gyerekeim is nyöghetnek.

Egy ismerõsöm szüleinek házát vitte a bank, albérletbe mentek. Hitelt nyögik, az életben nem végeznek vele a szülõk. Ha meghalnak, a gyerekek lemondanak a teljes örökségrõl (ingóságok, kocsi, hitel maradéka). Jelenleg ez a kiskapu nyitva ha jól tudom.

[Delma01]

Inkább fizetek a házért 6 millióval többet (mondjuk egy 30 millásnál), a hitel miatt és fizetem ki folyamatosan törlesztve, mint, hogy 50 éves koromban tudjak csak összeszedni pénzt egy sajátra. Mert lehet, hogy 10-15 évig törlesztek, de utána az már az enyém, nem a banké.

szerintem az átlag dolgozó magyar pont 50 éves korára tudja kifizetni a hiteleit.
sokat olvasgatok, hallok, stb de mégsem tudom hogy "kint" milyen, mégis már egy ideje az jár a fejemben hogy bármi jöhet csak el innen, most amíg nincs család, gyerek.



na off:)

[Dormi]

Amúgy meg Boldogat Répásinak, aki Bálint, mint én.

[arpi07]

14 éve dolgozom és egész eddig rakosgattam élére a forintokat, de még mindig nem engedhetem meg magamnak, hogy hitel nélkül komolyabb lakást vegyek, amivel esetleg hosszú távra tudnék tervezni.....

.....Szeretnénk a gyerekeinket úgy felnevelni, hogy soha, semmiben ne szûkölködjenek...
.

Lehet hogy csak nekem,de itt egy picit sántít a dolog

[Dormi]

Jha, amúgy pont ma hallottam, aztán hallgattam Bikinitõl ezt a számot:



Nem ismertem tõlük ezt, de amúgy aktuális és a refrén az eléggé tükrözi a valóságot és a véleményem, amikor hallok 1-1 tüntetésrõl.

[Dormi]

Túlontúl optimista vagy.

Ártani szerintem nem árt. pozitív felfogással lehet csak elõbbre lépni, még ha szar is lesz néha/gyakran, akkor is, a pesszimista hozzáállás még a saját teljesítményedet is visszaveti. Tudom, régen úgy álltam a dolgokhoz. Aztán a változtasd meg magad és megváltozik a világ dolog átformált, merész lépések sokasága és már is jobban érzed magad a bõrödben és meglátod a dolgok jó oldalát, a negatív dolgokat meg figyelmen kívül hagyod. Hojj itt most mennyi lerágott 'izét' leírtam... Nha mindegy, szóval ha 'nem tudod', hogy lehetetlen, akkor képes vagy arra, hogy megcsináld, szerintem.

Meg igazából ha az életedben mindenbõl kapsz egy kicsit és nem csak a jóra és rosszra gondolok, hanem sok területen tapasztalat, felkészültség, akkor a jég hátán is meg tudsz majd élni. Pl a házas témára visszatérve, nekem nem kell majd burkolót, tetõfedõt, festõ-mázolót, vízvezeték szerelõt, villanyszerelõt, asztalost, ácsot, kõmûvest, stb hívnom ahhoz ha majd fel akarom újítani a megvett házat, hanem nekiállok és megcsinálom. Igényes vagyok ezekre, olyan lesz amilyet én akarok, nem lesz elsietve, kicsi korom óta csinál(hat)tam ezeket, megtanul(hat)tam ezeket, lehet, hogy nem tudom olyan gyorsan lerendezni, mint egy hivatásos, de nem is kell, minõség>gyorsaság.

Mondjuk tény, hogy ritka az olyan, aki 'erre megy', hogy saját magának építsen mindent konkrét és átvitt értelemben is, inkább fizet a szarért, csak ne kelljen bepiszkítani a kezét. Viszont ha fejre áll a cég és nem lesz pénze, akkor meg sír mindenért, hogy milyen szar neki. Mint a másik dolog, amirõl itt most szó volt, az elõtakarékosság. A hitel nem olyan rossz dolog, pláne egy háznál, de addig baromira nem érdemes felvenni, ameddig nincs meg a biztonságot adó lekötött összeg a nehéz idõszakra.. Inkább fizetek a házért 6 millióval többet (mondjuk egy 30 millásnál), a hitel miatt és fizetem ki folyamatosan törlesztve, mint, hogy 50 éves koromban tudjak csak összeszedni pénzt egy sajátra. Mert lehet, hogy 10-15 évig törlesztek, de utána az már az enyém, nem a banké.

Ehelyett nincs lakás, csak az élére rakott forintok, amik persze nem elégségesek lakásvásárlásra jelentõs hitel nélkül. Nem ellened kívánok szólni, de remélem a logika kb. érthetõ.

Na ja, kell az. A hitelnek azért van negatív visszhangja, meg azért ilyenek a hitelkonstrukciók manapság, mert mindenki csak veszi és veszi fel, de nincs fedezete/kapacitása fizetni és becsõdöl, meg éhen döglik.

Még valamit akartam írni, de elfelejtettem.... :DD

[venember83]

Szeretnénk a gyerekeinket úgy felnevelni, hogy soha, semmiben ne szûkölködjenek...

Kicsit olyan a lakásszerzés is, mint a gyerekvállalás, ha húzod folyamatosan, és várod a legmegfelelõbb idõt, elõbb-utóbb ott leszel, hogy már nem lehet vagy õrültség lenne belemenni. Hosszú ideje dolgozol, ha 12-13 éve felveszel egy hitelt, már lényegében túl lennél a futamidõ nagy részén, és lakásod is lenne, igaz, még kellene fizetned érte pár évig. Ehelyett nincs lakás, csak az élére rakott forintok, amik persze nem elégségesek lakásvásárlásra jelentõs hitel nélkül. Nem ellened kívánok szólni, de remélem a logika kb. érthetõ.

[Jorus]

Túlontúl optimista vagy.

Annyi jó talán van a jövõ dolgozó generációjában, ami az én generációm pont, illetve 1-el elõttem felnõttek, meg talán még 1-el utána következõk is, hogy eléggé önfejûek vagyunk ahhoz, hogy 'nem alázkodunk meg' és 'veszünk be' bármit. Kérdés, hogy ezt ésszerû keretek közt tudja/tudjuk-e tartani. Minket már nem 'terrorizál' a szocializmus zenéje és még nem jellemzõ szerintem ez a modern elpuhult társadalmi leszaromság. .

[zscs]

És visszakanyarodva a saját lakás/albérlet témakörre, nem érzed azt, hogy épp ezért, amiket írtál, kellene nem albérletre kvázi kidobni a pénzt, hanem segíteni magadon és a leendõ gyerekeiden azzal, hogy megdolgozol sok év során egy lakásért, amiért legalább majd a gyerekeidnek nem kell?

De igen! Visszatérõ téma nálunk is ez a lakásvásárlás dolog. Mindenesetre, egyelõre még mindig jobban kijövünk így, mintha lenne ugyan lakásunk - vagyis a banknak, nekünk így is csak 15-20 év múlva, ugye. Namost, 14 éve dolgozom és egész eddig rakosgattam élére a forintokat, de még mindig nem engedhetem meg magamnak, hogy hitel nélkül komolyabb lakást vegyek, amivel esetleg hosszú távra tudnék tervezni. Mert ugye ha jön a gyerkõc, kell neki a hely, nem nyomoroghatunk 3-an vagy 4-en 40 Nm-en, pláne nem a család lehetséges pénzügyi csõdjének árnyékában. Szeretnénk a gyerekeinket úgy felnevelni, hogy soha, semmiben ne szûkölködjenek...
Sajnos az én szememben a hitel mindig úgy jön elõ, mint a jövõm elzálogosítása. És a hozzátartozóimé. Nyilván szüleim kis vidéki házára kerülne a jelzálog, amit akár még a gyerekeim is nyöghetnek. Amúgy meg boldog vagyok, élek, virulok. :-)
A nyugdíjrendszert pedig elõ se hozd! Nekem borzasztóan fáj, hogy kivették ezt a második pillért, még ha csak marginális része is lett volna a leendõ nyugdíjunknak. Szerintem volt értelme. (De ne értsetek félre, nem kódoltam ebbe semmilyen üzenetet, nem érdekel, melyik párt vagy szervezet szüntette meg, az érdekel, hogy vége.) Maradt még ugyan egy önkéntes magánnyugdíj-pénztár, de az kevés. Sajnos úgy fest, hogy külön saját bankszámlán kell a kis leendõbeli nyugdíjamra is már most spórolnom. És ez nem vicc. Sajnos.

[tamaska]

nem behódolás, saját érdekek mellett kiállás. Nem tudom mit érünk el vele, de szerintem ezek jó dolgok.

az lenne ha lenne belole eleg. de nincs, es ezert epiti demokratikusan megvalasztott kormanyunk rohamsebesseggel es mindenfele ellenallas nelkul a 4ik birodalmat.

[Dormi]

Annyi jó talán van a jövõ dolgozó generációjában, ami az én generációm pont, illetve 1-el elõttem felnõttek, meg talán még 1-el utána következõk is, hogy eléggé önfejûek vagyunk ahhoz, hogy 'nem alázkodunk meg' és 'veszünk be' bármit. Kérdés, hogy ezt ésszerû keretek közt tudja/tudjuk-e tartani. Minket már nem 'terrorizál' a szocializmus zenéje és még nem jellemzõ szerintem ez a modern elpuhult társadalmi leszaromság. Legalább is saját ismerõsi körömben ezt tapasztalom. Akaratosság és a cél érdekében tevés, meg csak azért mert van valakinek pénze, de amúgy sík hülye, nem behódolás, saját érdekek mellett kiállás. Nem tudom mit érünk el vele, de szerintem ezek jó dolgok.

[tamaska]

És visszakanyarodva a saját lakás/albérlet témakörre, nem érzed azt, hogy épp ezért, amiket írtál, kellene nem albérletre kvázi kidobni a pénzt, hanem segíteni magadon és a leendõ gyerekeiden azzal, hogy megdolgozol sok év során egy lakásért, amiért legalább majd a gyerekeidnek nem kell? Sõt, továbbmegyek, elnézve a jelenlegi nyugdíjrendszert, nagyon nem úgy tûnik nekem, hogy sok év múlva majd lesz nekem pénzem lakbérre a kicsinyke nyugdíjamból, de akkorra már remélhetõleg bankrészletem se lesz. Valahogy a lakbért a fogyasztói társadalom egyik alappillérének látom, rossz értelemben, lakok valahol, fizetek érte havonta, de mégis csak nincs semmi viszonylagos biztonságom.

egyetertek. es raadasul a nyugdijat nem nagyon szoktak emelgetni. fizetest meg talan. vagy talasz masik jobban fizeto melot. nyugdijaskent mar nem tudsz mit csinalni, es a lakber meg a rezsi folyamatosan dragul. szal oreg korodra gyakorlatilag muszaj sajat hazadnak lennie.

[kipage]

Érdemes lesz ellátogatni a rendõrségre hátha valakinek épp meglesz az ellopott bringája..

Kerkprlopsra szakosodott bandt szmoltak fel a VIII. kerletben - hir3.hu

[venember83]

Bizakodó vagyok a jövõ generációival kapcsolatban, szóval ha már így és ennyire hozzánk csatolták Európát:-), talán más is ragad ránk onnan, mint a fogyasztói társadalom hendikepjei, a carpe diem, a "frankó" drogok és az én is olyan gazdag akarok lenni, mint Bill Gates, csak én gyorsan és lehetõleg munka nélkül szemlélete.
Valahogy túl kell lépni ezen a szociból örökölt "majd az állambácsi segít" és a "ma még jó, holnap meg majdcsak lesz valahogy" struccpolitika világán. Máskülönben a világ lép át rajtunk.

És visszakanyarodva a saját lakás/albérlet témakörre, nem érzed azt, hogy épp ezért, amiket írtál, kellene nem albérletre kvázi kidobni a pénzt, hanem segíteni magadon és a leendõ gyerekeiden azzal, hogy megdolgozol sok év során egy lakásért, amiért legalább majd a gyerekeidnek nem kell? Sõt, továbbmegyek, elnézve a jelenlegi nyugdíjrendszert, nagyon nem úgy tûnik nekem, hogy sok év múlva majd lesz nekem pénzem lakbérre a kicsinyke nyugdíjamból. Cserébe viszont addig remélhetõleg lejár a fiatalon felvett bankrészlet. Valahogy a lakbért a fogyasztói társadalom egyik alappillérének látom, rossz értelemben, lakok valahol, fizetek érte havonta, de mégis csak nincs semmi viszonylagos biztonságom.