Most a hiteles lakásomat kiadtam és ugyanannyiért bérelek egy kertes házat, hogy legalább jobb helyen szopjak, ennyi örömöm legyen legalább.
ez klassz, de ne nagyon reklámozd!
Most a hiteles lakásomat kiadtam és ugyanannyiért bérelek egy kertes házat, hogy legalább jobb helyen szopjak, ennyi örömöm legyen legalább.
"Nyugi. Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül..."
"Itt vannak sárkányok, b@zdmeg???!!!"
Látom sikerült jó témára cuppannom ráfele, ha írhatom ilyen partinagyosan. A gyerekvállalás + saját lakás nálunk nem fér bele, az biztos, ellenben csak az elõbbihez az anyagiak terén már rég zöld a szemafor - de legyen elég ennyi, ez már nem annyira lehet egy fórum hozzászólásának témája. ;-) Szerintem az a lényeg, hogy ha a két keresõbõl egyikünk akár 2 vagy 3 évre kiesne a munkából és egy keresõnek kellene a három ember szükségleteit anyagilag fedezni, az biztosítva legyen anélkül, hogy a korábbi életszínvonalból nagyon visszavennénk. De ebbe muszáj azt is belekalkulálni, hogy mi van akkor, ha a keresõ is elveszti a munkáját, 2, 4 vagy akár 6 hónapra, aminek valószínûsége nem csak egy újabb pénzügyi válság esetén fenyeget bárkit is. Na ehhez kellenek az élére állított forintok.Lehet hogy csak nekem,de itt egy picit sántít a dolog
Kicsit olyan a lakásszerzés is, mint a gyerekvállalás, ha húzod folyamatosan, és várod a legmegfelelõbb idõt, elõbb-utóbb ott leszel, hogy már nem lehet vagy õrültség lenne belemenni. Hosszú ideje dolgozol, ha 12-13 éve felveszel egy hitelt, már lényegében túl lennél a futamidõ nagy részén, és lakásod is lenne, igaz, még kellene fizetned érte pár évig. Ehelyett nincs lakás, csak az élére rakott forintok, amik persze nem elégségesek lakásvásárlásra jelentõs hitel nélkül. Nem ellened kívánok szólni, de remélem a logika kb. érthetõ.
remélem nem tartozok ebbe a körbe és 3 év múlva (38 évesen) letudom a lakáshitelt
szerintem az átlag dolgozó magyar pont 50 éves korára tudja kifizetni a hiteleit.
Egy ismerõsöm szüleinek házát vitte a bank, albérletbe mentek. Hitelt nyögik, az életben nem végeznek vele a szülõk. Ha meghalnak, a gyerekek lemondanak a teljes örökségrõl (ingóságok, kocsi, hitel maradéka). Jelenleg ez a kiskapu nyitva ha jól tudom.
Nyilván szüleim kis vidéki házára kerülne a jelzálog, amit akár még a gyerekeim is nyöghetnek.
Inkább fizetek a házért 6 millióval többet (mondjuk egy 30 millásnál), a hitel miatt és fizetem ki folyamatosan törlesztve, mint, hogy 50 éves koromban tudjak csak összeszedni pénzt egy sajátra. Mert lehet, hogy 10-15 évig törlesztek, de utána az már az enyém, nem a banké.
Lehet hogy csak nekem,de itt egy picit sántít a dolog14 éve dolgozom és egész eddig rakosgattam élére a forintokat, de még mindig nem engedhetem meg magamnak, hogy hitel nélkül komolyabb lakást vegyek, amivel esetleg hosszú távra tudnék tervezni.....
.....Szeretnénk a gyerekeinket úgy felnevelni, hogy soha, semmiben ne szûkölködjenek...
.
Túlontúl optimista vagy.
Ehelyett nincs lakás, csak az élére rakott forintok, amik persze nem elégségesek lakásvásárlásra jelentõs hitel nélkül. Nem ellened kívánok szólni, de remélem a logika kb. érthetõ.
Szeretnénk a gyerekeinket úgy felnevelni, hogy soha, semmiben ne szûkölködjenek...
Annyi jó talán van a jövõ dolgozó generációjában, ami az én generációm pont, illetve 1-el elõttem felnõttek, meg talán még 1-el utána következõk is, hogy eléggé önfejûek vagyunk ahhoz, hogy 'nem alázkodunk meg' és 'veszünk be' bármit. Kérdés, hogy ezt ésszerû keretek közt tudja/tudjuk-e tartani. Minket már nem 'terrorizál' a szocializmus zenéje és még nem jellemzõ szerintem ez a modern elpuhult társadalmi leszaromság. .
"...hogy tudsz-e kegyelmezni, Úgy ahogy neked soha soha senki
S ha igen, hát jó leszel annak, Aki hagyja magát, mások is hagynak
Majd mindig, s Te ott állsz szelíden Hajnalban az utcán, és jól esik minden"
És visszakanyarodva a saját lakás/albérlet témakörre, nem érzed azt, hogy épp ezért, amiket írtál, kellene nem albérletre kvázi kidobni a pénzt, hanem segíteni magadon és a leendõ gyerekeiden azzal, hogy megdolgozol sok év során egy lakásért, amiért legalább majd a gyerekeidnek nem kell?
nem behódolás, saját érdekek mellett kiállás. Nem tudom mit érünk el vele, de szerintem ezek jó dolgok.
RAUH-Welt
B E G R I F F
És visszakanyarodva a saját lakás/albérlet témakörre, nem érzed azt, hogy épp ezért, amiket írtál, kellene nem albérletre kvázi kidobni a pénzt, hanem segíteni magadon és a leendõ gyerekeiden azzal, hogy megdolgozol sok év során egy lakásért, amiért legalább majd a gyerekeidnek nem kell? Sõt, továbbmegyek, elnézve a jelenlegi nyugdíjrendszert, nagyon nem úgy tûnik nekem, hogy sok év múlva majd lesz nekem pénzem lakbérre a kicsinyke nyugdíjamból, de akkorra már remélhetõleg bankrészletem se lesz. Valahogy a lakbért a fogyasztói társadalom egyik alappillérének látom, rossz értelemben, lakok valahol, fizetek érte havonta, de mégis csak nincs semmi viszonylagos biztonságom.
RAUH-Welt
B E G R I F F