Tényleg inkább blogolnom kellene, de újabb epizód a kálváriámban
Egyrészt rájöttem, hogy ha nincs hámban-felkötve a karom, nem fáj. Gyakorlatilag 1 héttel műtét után már nagyobb terheléstől eltekintve bármire használhatom a bal oldalamat, sőt, a traumatológus szerint KELL IS.
Azonban A szívproblémák, anémia, alacsony fehérvérsejt-trombocitaszám, gyakori ájulások és szédülések valószínűleg nem "betegség" miatt vannak, hanem szimpla krónikus alultápláltság miatt (ie.: évek óta tartó... ugyebár nincs 1.5 éve, hogy anorexiával kezeltek.. erre most megint nagyon abban az irányban voltam. tkp. márciustól kezdve 20! kilótól szabadultam meg, pedig előtte sem volt nagyon vastag alkatom, de az összes orvos, aki mostanában látott, nagyon-nagyon el volt borzadva, hogy nézek ki.)
Mondjuk ha napi 1500 kalóriát hazudnék, még talán túl is "hencegném" a bevitelem, jó lesz az 1200 körülinek az elmúlt hónapokban... Vö.: 92-3 kilóról most 72 voltam, s az is félő, hogy műtét alatt túlszedáltak, mert "önbemondáson" alapult a dozírozása az altatónak, és 84-et adtam meg tömegnek... )
A legrosszabb, hogy most tényleg bordák-lapockaélek-csontok lógnak mindenhol, a bőrömön is nagyon látszik, hogy "valami" nincs rendben, a hajamról nem is beszélve, de ferde elmével így látom "kívánatosnak" a képet.
Tényleg évek óta küzdök ezzel a ..... .... testképzavarral (na, vajon minek a kompenzálása a kerózás-apróbuzulás? ) és annyira mélyre gyökerező téves megrögződéseim vannak, hogy szó szerint verbális erőszakkal lehet csak hatni rám.. Pech.
Amúgy tudom, hogy senkit sem érdekel, de nekem sokat segít, ha leírom