"Szerintem nincs túlvilág, és az, amik vagyunk, csak ennek a világnak szól. Nem nézel minket fentrõl,
és soha nem fogunk már együtt tekerni a mennyben sem. Mert olyan nincs.
Van viszont a mindenség, ez a mindig is volt, sohasem változó és oszthatatlan óriási energiatömeg,
amelynek néhány apró darabkája az anyaggá formálódott energia illúziójában különállónak éli meg magát.
Te már tudod, hogy valójában minden egy.
Ugyan a hangod már nem halljuk, és nem mehetünk veled túrázni, de mindaz, ami voltál, hiánytalanul itt van.
Minket még az érzékszerveink fogságban tartanak, és sosem leszünk képesek felfogni, mit is jelent a visszatérés az élet forrásába.
De ha velünk is megtörténik, ami veled, már tudni fogjuk, hogy valójában mindig is együtt voltunk.
De azért addig is… ez a világ már sosem lesz a régi nélküled. "
Ezeket a sorokat õ írta Nati halálakor.
"Nem szeretném megmondani, hogy a függöny mögötti nõ jó-e.
De néha elhúzom a függönyt, hogy el tudd dönteni magad."