hehe, leestem 2 x rendesen. Most tudom, miért küldtek elsönek a dögök.
[...]
Nekem egyedül is sikerült, fölmentem egy nehezebb hágóra (
Col du Coq), nem is az aljáról, hanem még lejjebbrõl meg messzebbrõl, s amikor gyõztesen visszafordultam (fölfele 36 Celsius, rövid biciklis nadrág, ujjatlan trikó), a menetszél már pár száz m után (50, majd 60 km/ó) elmerevített - szinte dideregtem! Gyorsan kabát (!, persze vékony esõ~), sapka (!) a bukó alá, s alig indultam újra neki (a jutalom a sok mászás után), a fokozódó sebességhez (60 fölött, még nem néztem az óra pontos naplóját) nem lazultak még föl az izmaim, s egy (amúgy ritka) kátyú megdobott. Most integrálom a hiányzó bõrfelületeket, a kabát sokat védett, föláldozta magát értem, tompítottam (ösztönösen persze, idõ nem volt másra) a lábamon jelentõsebb területeknek van híja. A bal fékváltókar gyanús, hogy kapott (Veloce), az elegáns Topeak csomagtartó sínébõl félig kisiklott a táska, pár egyéb apróság, azaz nagy szerencsém volt, pl. kevés volt az autóforgalom is. No meg bukósisakom is volt - nélküle nem anekdotázgatnék!
Amúgy az utóbbi 5 éven belül ez a harmadik esésem - s kb a legkomolyabb.