És akkor még a borsodi kultúrkörbõl elõ se került a "furik", a "pacuha", vagy a "pirramankázik"
Az én drága egyetlen feleségem miskolci, tõle tanulok hasonlókat.
Egyszer réges-régen, kb 15 évesen, egy haverommal elmentem 2 hét nyári munkára a csepeli Szabadkikötõbe, udvari munkára, söprögetni kellett. Elsõ nap azt mondja az alkesz fõsöprögetõ fõnökünk: - eriggyél ficsúr a sufnyiba oszt hozzad el a furikot. Annyira mogorva pali volt, hogy nem mertem megkérdezni, hogy mi a rák az a furik. Óriási darab ember volt, régebben uszályokat rakodott kézzel, csak volt valami balesete és sántított, ezért lett õ a területhigiéniai manager. Elmentem, de ott nem volt semmi más, csak egy talicska. Visszamentem és mondtam neki: - gáz van, nincs meg a furik, biztos ellopták. Kikerekedett a szeme, hogy ellopták az õ szent furikját, egész nap azt kerestük a kikötõ egész területén. Közben végig azt mondogatta, hogy eltöri a derekát annak, akinél megtalálja. 3-kor végeztünk, vittük vissza a seprûket a "sufnyiba", belépett, ránézett a talicskára, lilára változott a feje, lassan felém fordult és elbõdült: - "Abüdöskurvaanyádattekisgecivelemszórakozolszéttéplekésmegetetlekakutyákkalneszalaaaadj!" A végét már csak messzirõl hallottam, többet nem mertem még a környékre sem menni. Hát így ért véget a Mahart-os karrierem, mielõtt még igazán elkezdõdhetett volna. Azóta tudom mi a furik.

Tényleg, '85-óta tartoznak egy napi munkabéremmel, bepereljem õket?