Uraim, kérésük számomra parancs, íme a szóban forgó levél:
To whom it may concern...
Tisztelettel érdeklõdnék az illetékesektõl, hogy ha már itt szép lassan, egyesével-kettesével emelgetik a limitet a szintaxis szemináriumra (mely helyek azonnal be is telnek), nem lehetne esetleg egyúttal annyival emelni, hogy mindenki beférjen? Mert állítólag vagy ötven kérvény van már odabent. Engem legalábbis ezzel az indokkal ráztak le (meglehetõsen pökhendi stílusban) háromnegyed órás sorbanállás után. Csupán azért vettem én is a bátorságot, hogy személyesen merjem zaklatni (ügyfélfogadási idõben) a nagytiszteletû titkárságot, mert tudható, hogy igenis be lehet ilyen módon a kurzusra kerülni. Csak rajtam pont nem volt sapka... Vagy valami más nem stimmelt. (Hálás lennék, ha valaki felvilágosítana, hogy ez min, vagy kin múlik.)
"Nincs idõm veled foglalkozni, mert itt vár egy halom kérvény. Itt van egy lap, írj egy kérvényt és add be!"

Mindez egy öt centire nyitott ajtónyíláson át. Gratulálok!!!
Továbbá szeretném jelezni, hogy ha valaki olyan irodában dolgozik, aminek az ajtajára az van írva, hogy kérik az ügyfélfogadási rend betartását, úgy illendõ, ha maga is megteszi ezt.
Valamint:
Azt nem vártam el a Tantervi Csoporttól, hogy miután sikerült kiderítenem az illetékességüket és jeleztem feléjük egy többeket is érintõ Neptun-problémát, esetleg megköszönjék. De talán hasznos lett volna legalább meghallgatni, mielõtt nekiállnak bizonygatni, hogy én vagyok a hülye, majd az ebédre hivatkozva faképnél hagyni.
A Ped.Tanszék titkárságára sem azért kopogtattunk be rosszkor, mert nem tudtuk elolvasni a nyitvatartási idõt, csupán azért, mert egyik kollégájuk kérte, hogy most rögtön menjünk oda, és adjuk át az üzenetét, miszerint.... De ezt elmondani már nem volt idõm, mert mielõtt még köszönhettem volna, már dühtõl eltorzult fejjel osztották rám az áldást, amiért bekopogtattam. (Félreértés ne essék, itt konkrétan egy pedagógusról, nem pedig titkársági dolgozóról van szó.)
Amikor elõször szembesültem azzal, hogy hogy is folynak itt a dolgok, azt gondoltam, egyedi esetrõl van szó, amelynek mindenki levonja majd a tanulságait. Tévedtem. Nem csak ismétlõdik félévenként, de egyre rosszabb. Az rendben van, hogy a Neptunon egy tárgy saját magának az elõfeltétele, vagy mondjuk poétikát nem hallgathat az ember az áramlástan alapos ismerete nélkül. Az emberi hozzáálláson viszont lehetne, és nagyon idõszerû volna már javítani. Ilyen megalázó ügyintézéssel és fejetlenséggel utoljára a Balkánon találkoztam, de annak már tizenöt éve. Hiába van lehetõség elõzetesen is tárgyfelvételre, ha az illetékes titkárságnak 40 nap sem elég a jegy Neptunba írására. Anélkül ugyanis nem megy

. Talán azt is ki lehetne matekolni a teljesített tárgyak és szakirányok pontos ismeretében, hogy egy adott kurzusra hány jelentkezõ várható. Azt sem ártana figyelembe venni, hogy a hallgatónak óráik vannak, melyek alkalmasint kötelezõek. Nekem például reggel nyolctól este nyolcig. Ezért nem sokat segít rajtam egy háromórás ügyfélfogadási idõ. Ennek ismeretében esetleg rugalmasabban is lehetne kezelni a dolgokat. Lehet, hogy szerencsés volna a tanszékek közötti megfelelõ információáramlás, mert többen közülünk egyszerûen nem tudják felvenni a minoros tárgyaik egy részét, mivel azok fõszakos tárgyakkal ütköznek. Mindegyikbõl csak egy kurzus van hirdetve, és mindegyik kötelezõ. Joggal várná el az ember, hogy aki kötelezõvé tesz valamit, az tegye is lehetõvé annak teljesítését.
Tényleg nem akarom senki dolgába ártani magam, sem megbántani azt, akit nem illet. Ahogy a rádiókabaréban mondták: Akinek nem inge, ne vegye magára! De akinek inge, az végre öltözködjön már fel!!!
Úgy egyhónapnyi tárgyfelvételi kísérletezés és egyhetes reghét tortúra után még mindig nincs felvéve minden tárgyam. De már elfáradtam kissé a kérvények írásában, levelezésben, felesleges telefonálgatásban, sorbanállásban és pitizésben. Most az a gondolat foglalkoztat, hogy a Tanszék kapujához bilincselem magamat hétfõn reggel, hiányos öltözékben. A bilincs kulcsát lenyelem, és odahívatok három tv csatornát. A módszer mûködik. Majd amikor végre megjelenik a nevem mellett a virtuális indexben az utolsó felveendõ tárgy is, boldog mosollyal telefonálok, hogy hozzanak pótkulcsot. Vagy írjak inkább egy kérvényt?

Jó reggelt kívánok! 2008-at írunk.
Jankovics "Kérvényíró" Zoltán, a NE!!!ptun egyik áldozata