Megvolt nekem is. Végülis ez volt a terv. A kifogásaim:
-idei 3. terepes tekerés
-2. verseny
-1 hónapja nem ültem bringán
-fullmerev bringa, hosszútávra (itt lehet röhögni
)
-4 óra alvás elõtte
Idõben megérkeztünk, Kela frankón elintézte a nevezést (hatalamas köszönet érte), ennek ellenére nem voltam a listán, mindez rajt elõtt 1 órával derült ki. Sebaj, megoldódott, közben próbáltam nyugodt maradni.
Teljesen a rajt után higgadtam le. Néztem a srácokat magam körül, és hamar rájöttem, hogy õk edzenek is a versenyre, nem csak készülnek... Sípályát még megnyomtam (kistányéron, ezt a szégyent!
), aztán átváltottam túristásba. De az megalázó volt, ahogy bénáztam lefelé, mellettem meg gyakorlatilag mindenki elszáguldott. Persze a defekt elkerülése miatt kõkemnyre fújtam a gummákat (2,3 szpidking, 2,1 ekszplórer), biztos ami biztos. Ezzel nem is volt gond.
A verseny nagyjából úgy nézett ki, hogy az emelkedõkön nagyjából befogtam pár embert, akik vagy a sík, vagy a lejtõs rázatón (45.km körüli a leggenyóbb) faképnél hagytak. És különösebben nem is izgatott, hogy akár tökutolsó is lehetek, sokkal inkább arra gondoltam, mennyire nem jó ötlet edzetlenül, csak az erõnlét morzsáira hagyatkozva, ezen a terepen játszani a kemény legényt- mint a vadász esete a medvével...
A lájtos (vagyis csiga) tempó következtében csak a 24-es elõtti utolsó emelkedõn jött az elsõ görcskezdemény, ezt sok folyadékkal kb. ki is iktattam.
Felejthetõ idõvel (5:33) a célban, viszont az élmény (táj, maga a szervezés, a hangulat) felejthetetlen. Egyetlen dolgot hiányoltam, a zuhanyzót, amúgy tényleg profi munka volt.
Képeket én is köszönöm, jó lesz téli estéken mazsolázni közöttük!