Nekem középtávon csak az első itatóig tartott a verseny mert előtte a dózerről befelé a csikicsukis sziklás szarnál beesett a fékkar és sikerült összehozni egy gyönyörű esést.
Mindkét alkaromból ömlött a vér próbálok feltámadni erre mögöttem akik odaérnek /hé igen rossz helyen vagy/ ugorjak be a szederbokorba?! vagy mi /jah/
Megértem, hogy vannak bunkó állatok de azért ez mégis csak túlzás... Kedvem lett volna leszedni és elbeszélgetni vele. Mezére emlékszem csak legközelebb ha netán összefutunk és elmarad a segítségnyújtás ne csodálkozzon.
Mindennek két oldala van: engem konkrétan ötször tartottak fel igen ostoba módon, a következő volt a "kedvencem":
Éles kanyar a (rövid táv) nagy sík lefele végén, 90 fokban fel, amit mindenki lendületből akar bevenni. Erre amint kanyarodok fel és már váltottam vissza, egy Decathlon mezes srác pont a pálya kellős közepén ácsorog és bütyköli a bringáját.. Sehove sem tudtam menni, úgyhogy a csúszós talajon nagy fék és zakó, a váltókarom jól meghajlott mint kederült utólag, onnantól nagy tányér utolsó két fokozatnak annyi volt mert beszorult a lánc ahogy ráhajlott a váltópapucs. De ez még hagyján, onnantól a lánc kiskónuszon is folyamatosan beesett, úgyhogy pont ott a kritikus mászásnál amin a top10 múlik, vagy tízen előztek le és később single track lévén már én kaptam meg hogy mit tartom fel őket.. Aztán a srác később a kis patak átkelésnél nyugdíjas tempóban próbál átkelni, persze leragad, majd leáll pont a mederben az orrom előtt. Hát azt hittem felrobbanok.
Szóval az ilyenek miatt jön már zsigerből az ötödiknél hogy kotródjon aki a pálya közepén áll. Azt hiszem ez nem zsigeri bunkóság, inkább amolyan láncreakció . Főleg ha ilyen sokan vannak. A verseny elején bemelegítés nélkül egy órával korábban már ott trécsel az első sorb mögött, hogy később jól fel tudja tartani azokat akik versenyzni jöttek.
De ha jól olvasom te estél: az elég vak aki nem látja hogy épp feltápászkodsz.. De meg kell érteni azt is aki nem látja és újabb imádkozó sáskának tekint, vagy nincs türelme kivárni míg végigfogdosod magad .
A versenyről annyit hogy én nagyon élveztem a jó hűs időt végre egyszer, a talaj kitűnő volt rövid távon, a hangulat jó, a kaja borzalmas és szégyenletes, a bringás csajok viszont szépek .
De ideje lenne már egy kicsit szabályozottabban szerevzni versenyeket, mert az amatőrizmus miatt elmegy az ember kedve attól hogy bármi helyezésben gondolkodjon. Legyen már végre egyszer összetett eredmény alapján csoportokban sorban állás például! Rajtszám százas csoportokban és így a tolakodás is megszűnne és a "tömeg" is kezdené érezni hogy hol is tart pontosan az első pár tucathoz képest.