Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult
világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett
egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett
vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd
25 km-re levõ kisvárosba jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását
kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot
építtetett. Ettõl kezdve minden vasárnap õ celebrálta a
misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a
temetéseken. Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hûvös
vasárnap délelõttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a
templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett
egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a
pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elõvett egy citromot, félbe vágta, majd
kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett
vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt
kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielõtt a pap egy
szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és
elszelelt.
Egy héttel késõbb, megint csak kifele jövet a
templomból a pap megint szembe találta magát a templomkertben
a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap meglepõdött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az
újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a
paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de
rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a
fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a
pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó
kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát
a falu végében kifulladt, és csaknem elájult.
Arra gondolt, hogy hátha a jövõ héten is eljön a különös
alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést.
Így hát a következõ hetet szorgalmasan futóleckékkel
töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következõ vasárnap
ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem
várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a fél citromot.
A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek, áruld el,
miért kell neked .
A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában
volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni,
mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen
gondolkodás
nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltûnt futva
a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni.
Bosszankodva tért haza.
A következõ hetet azzal töltötte, hogy naponta a
25 km-re levõ kisváros uszodájába járt gyakorolni, sõt, ha
már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipõt
is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már
biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat
hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a
kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a
futócipõt is), fogta a fél citromot, és kivitte az
idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána.
Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton
futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék
szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel
felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön maradt.
Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.
A következõ héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap
minden nap a templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál,
és egészében véve igen furcsán viselkedik. De a papot nem
érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra.
Vasárnap már a mise elõtt felvette reverendája alá az Arena
úszónadrágot és a Nike futócipõt. Sõt, jó volt, és még a fél
citromot is elõre a
zsebébe tette.
Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint
lehetett, megszabadult a gyülekezettõl, és bemelegítésbe
kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen végzõdnie kellett
volna, a kertkapun belépett az idegen
férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és .
A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben
visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a
folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá.
Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az
elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára.
A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy
másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült õ is a
szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy
repülõgép-temetõ volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta
magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a
roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált
bejáratot; azt kellet valahogyan kinyitnia.
Csaknem õrjöngve tért haza. A következõ hét minden napját a
falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának
minden lehetséges módját. Vasárnap futócipõben,
úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett
feszítõvassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel
tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az
idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben
cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és
megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez
neked?
A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap
kezébõl, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a
nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta,
futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, egymás
után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig sikerült
bezárnia a roncs ajtaját a pap elõtt. Õ azonban nem állt meg,
lekapta hátizsákját, elõvarázsolta a szerszámokat, és
ügyködni kezdett a zárral.
Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult.
Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz
és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a
fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra
váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tõlem fél citromot minden vasárnap.
Nagyon szívesen adok, akár a jövõben is még többet, csak azt
az egyet kérem tõled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap ... érkezett a remegõ hangú felelet.
Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mondd el senkinek!
A pap jó volt, és nem mondta el.
"Hogy soha többet ne fordulhasson elõ veled,hogy egy kapcsolatban elfogy a színes ceruzád! ":)