Balatont nem látom az Odinon.
Viszont Bakony ott van, 05.29.
hello,
belső infóm nincs, de nézd végig a 4 maraton honlapjait, a topmaraton és az odin honlapját. Össze lehet rakni.
...
Balatont nem látom az Odinon.
hello,
belső infóm nincs, de nézd végig a 4 maraton honlapjait, a topmaraton és az odin honlapját. Össze lehet rakni.
nagy vonalakban:
- közös nevezés idén nincs, minden versenyre külön kell nevezni (balatonra, crosskovácsira már lehet, dec végén már zárulnak az első kedvezményes blokkok)
- balatonon (2021.05.01) mini és hosszú táv nem lesz mert szerinte ezekre semmi szükség és szerinte ebben hatalmas nagy egyetértés van a 4 rendező között (ja, de mini azért itt (is) lesz, de csak túra szinten, szóval mégiscsak kell)
- emiatt összetett is csak rövid és közép távon lesz hirdetve
- crosskovácsin (2021.06.12) meglesz mind a 4 táv (van némi utalás, hogy nem ért egyet a mini törlésével)
- bükk (dátumot nem találtam, talán 2020.08.01) Bélapátfalván lesz, részben új nyomvonalakkal, mini táv itt is lesz (le van írva) és szerintem hosszú is, mert nincs leírva, hogy nem lesz (igaz az se, hogy lesz), nevezés januárban indul
- mátráról csak egy időpont van eddig (202109.05), semmi más infó
Így összességében hogy nincs közös kommunikáció, nincs közös nevezés, mindenki a saját honlapján írja a véleményét a saját szemszögéből, stb..., szvsz ez a topmaraton formáció se lesz már túl sokáig. Mondjuk így már sok értelme nincs is.
van valakinek híre a 2021-es topmaratonról? (még akár pletyka szinten is )
vagy necces hogy a covid/kormány rendeletek ezt is nullára vágják?
van valakinek híre a 2021-es topmaratonról? (még akár pletyka szinten is )
vagy necces hogy a covid/kormány rendeletek ezt is nullára vágják?
Ehhez is be kell jelentkezni.
blash módosította - 2020. szeptember 28. - 11:55
Sziasztok!
A Dirndltal Race idén, 2020-ban is fenomenális volt "állítólag"**! Számomra a családias hangulatú, kisebb versenyekből a valaha is próbált legjobb mind közül eddig.
Zseniális szervezés, a pandémia miatt rajtnál maszkviselés, frissítőpontokon pedig nem volt étel ezúttal, érthető okokból. Viszont a rajt előtt ha leadtad a kulacsod/kulacsaid a neveddel feliratozva, a kért frissítőponton kihelyezték, ahol felvehetted, az ott letett kulacsod pedig visszahozták a célterületre. Zseniális ötlet, ezt minden verseny átvehetné a jövőben!
Verseny előtt 2 nappal komoly esők voltak erre, ennek ellenére ez a pálya jó esőmenő pálya, néhány hely kivételével nincsen saras rész. Az első nagyon meredek kaptatón nem bírtam felmenni egyedül, mikor leszálltak előttem, így toltam egy 10-15 méteren. Minden más kaptatót kitekertem idén is - huh, igazi kőkemény szívmasszázs ezek közül pár!
Az erőmet nem osztottam be egyáltalán, a rajtnál sajnos a mezőny végére tudtam beállni, így 200-an voltak előttem. Nagyon beragadtam az első kiskörön. A kiskör után Vo2Max tartomány plusz kilépésekkel (6 perc majdnem 400 Watt átlagon, ouch!) és egész jól feljöttem az élmezőny mögé. Persze a Lakata szintű versenyzők hátát sem láttam már 10 perc után a távolban (volt belőlül 1-2 itt), de a Master1 és Master2 élmezőnnyel együtt tekertem az első hegy végén már.
A hátsó gumit verseny előtt este cseréltem (Racing Ralph lassú defekt, nem találtam meg a forrását, csere Maxxis Aspen 2.1-re), a hátsó kerékben lévő szép kis nyolcast és a hajlott tárcsát viszont nem volt sem időm, sem merszem megkockáztatni, hogy kiszedjem, így lefelé elég instabil volt a bringa a szitáló hátsó traktussal nagyobb sebességnél és főleg kanyarokban. A korábbi évekhez képest bizony lassabb is voltam a DH-kon - sebaj!
1:24 körül értem fel a verseny legmagasabb hegyére, ~1200 méter magasra, persze a jó (nekem) 20 perces mászás vége 25%-os ennek, alig kaptam levegőt és éreztem, nagyon határon vagyok. A DH-ban viszont szépen regenerálódtam, a következő 7-perces mászás már 310, az azt követő pedig már ismét 320 Watt körül ment. Ami igazán meglepett, hogy az utolsó mászáson PR-t mentem 341 Watton 2 óra 15 perc zúzda után, hát ilyet a korábbi években én sosem tudtam... Legutolsó mászás is 330 Watton, majd leszáguldás a célba. Idén nagyon erős mezőny jött össze, a rendezők is bemondták, az elmaradt versenyek miatt 2x annyian jöttek el ide, mint korábban, így különösen nagy meglepetés volt, hogy felfértem a dobogóra (sőt).
Ha tehetitek, ide 1x mindenképpen látogassatok el, nem bánjátok meg!
A Crosskovácsira is nagyon szívesen elmentem volna (uezen napon rendezték), mert az meg a kedvenc magyar versenyem - de a Dirdltal Race-nek nálam egyelőre nincsen, nem lehet alternatívája!
** - állítólag ez lehetett volna az idei logom, akit esetleg érdekelnének a számok. Fotók természetesen Photoshop. https://www.strava.c...ties/4082426975
Dirndltal Race
https://www.dirndltal-race.at/
Tegnap ismét a Dirndltal Race-en jártam, ahol a klasszikus 'Race' távon álltam rajthoz, ami alig 41 km. Tavaly már jártam itt, az év talán legjobb versenyének éreztem 2018-ban. 2019-re mit sem változott a véleményem - fantasztikus pálya, jó szervezés és jó erős mezőny fogadott!
A kiírás szerint "csak" 40 km, amit én 41-nek mértem tavaly is, idén is - cserébe 1950 méter szintemelkedés! Nálunk néha a hosszú távokban sincsen ennyi és ez egyben sokat sejtető, hogy a mászások és a lejtőzések dőlésszögével finoman szólva is garatáltan az álla esik le egy a magyar versenyekhez szokott bringásnak. Ahol itt kint van a három lefelé mutató nyíl, azt érdemes komolyan venni. Nagyon komolyan...
Ez a verseny az, ahol mászások előtt is lát az ember 3 nyilat - csak éppen felfelé mutatnak. Nos, a top15-ből is kb. minden második ember leszállt és tolta ezeken. De aki szereti a meredek, technikás kaptatókat (alapvetően én ezen elvetemültek közé sorolom magamat), az messzemenőkig kiélheti itt szenvedélyét! Részemről idén minden, azaz az összes technikás mászást kitekertem (tavaly nem sikerült mindegyiket - idénre ez egyértelműen egy cél volt).
Rajtcsomagban a rajtszám mellett szórólapok, dobozos zero Coca-Cola, Red Bull cola, friss zsemlye (nagyon finom!), kolbász. És a versenyen, illetve utána is szuper hangulat! Sokat kameráztak és rengeteg fotó készült rólunk, már várom, hogy online legyen!
2019-es GPS-log: https://www.strava.c...ies/2707507799/
A Granitbeisser Marathonon jártam a hétvégén ami az osztrák TopSix sorozat utolsó állomása. 2 éve voltam már itt, ha nem bánjátok, a 2 évvel ezelőtti beszámolómat másolom be ide alább.
Annyit fűznék hozzá még, hogy a szervezés 10/10, segítőkészek, minden frissítőponton adnak zselét és nem gagyi márkát (!), vizet és iso-t adnak pohárban, fél literes szénsavmentes ásványvizet műanyag üvegben (elteheted a mezed zsebébe) - és persze a szokásos terülj-terülj asztalkám van mindenhol.
A pálya osztrák viszonylatban a könnyebbek közé tartozik, bár nagyon köves és szinte mindenhol folyami kavicsos - azaz, száraz időben sodrós, csúszós. Komolyabb lefelé nincs benne, kábé a Mátra nehézségi szintje maximum. Kaptatók viszont annál inkább: jópár igazán meredek kaptató, idén volt, amit nem bírtam kitekerni így a száraz körülmények között, pedig elég jó formában voltam!
2019-es GPS log, a pálya egy 3 km-es szakaszon megváltozott 2017 óta: https://www.strava.c...ties/2667043499
-------
2017-es beszámolóm:
Az idei év utolsó versenyének [2017!] az osztrák Granitbeisser Marathonra esett a választásom, ami 6 nappal a Mátra Maraton után volt. Utóbbi nagyon megviselt fizikailag és mentálisan is, az osztrák versenyre kicsit alább hagyott a motivációm, de azért vártam. Az időjárás-előrejelzések esőt jeleztek, ennek ellenére csütörtök magasságában már megbarátkoztam a gondolattal, hogy lesz idén egy elég saras versenyem. A DT villára felszereltem egy sárvédőt, hogy legalább a szemüvegemre ne menjen sok a sárból.
Péntek este utaztunk ki, kicsit kalandos volt; az M1-esen találkoztunk közveszélyes ámokfutóval és balesettel, forgalmi dugóval egyaránt. Saint Nikola an der Donau településen szálltunk meg egy tágas és kellemes apartmanban. Előtte nap nem figyeltem oda az étkezésre és semmire, egészen lazán vettem ezt a versenyt és előtte este jól aludtam.
Reggelire kakaós csigát és túrós táskát reggeliztem. A verseny Sankt George am Walde településen volt, autóval mentünk oda. Elég korán érkeztünk, jó helyen tudtunk parkolni és időben átvettem a rajtszámot. Túl korán voltunk ott, így jó fél órát üldögéltem még az autóban a bemelegítés előtt és egy pokrócba csavart lábakkal, beöltözve és közben dideregve. Alig 5 fok volt...
A bemelegítéshez kabátot is vettem, jó fél órát mentem KB zóna tetejében, GA1 aljában és a vége felé egy alig 1 perces erősebb résztávval. 5-6 fok volt végig, nagy párával és enyhe ködszitálással. Majdnem kevés volt a rövid ujjú aláöltözet, a termo karmelegítők és a két bringás mez a vékony széldzsekivel. A bemelegítés végére aztán szépen átmelegedtem, pont a rajt előtt 5 perccel értem a rajt helyszínére, jól időzítettem. Verseny előtt 1.5-2 liter folyadékot ittam egyébként, a rajthoz két tele kulaccsal álltam be – nos, egyiket tele behoztam a célba, annyira hideg volt. Sebaj, legalább végig ott volt a tudat, hogy van nálam elég folyadékpótlás!
A rajt előtt végtelenül nyugodt voltam a korábbi verseny előtti izgulásokhoz képest. Az eső szerencsére nem esett, de nagyon borongós volt az idő. A széldzsekit levettem, összehajtogattam és hátra tettem a mezem zsebébe. Egy zselét még ettem közvetlenül a rajt előtt.
A rajt után visszafogott tempót vettem fel az első percben, nehogy összeakadjunk valakivel. Ahogy tiszta volt az út, szépen felvettem a saját tempómat, néha kicsit erősebben megnyomva 20-30 másodperceket. Ezek a megindulások egy hosszabb versenyen nem túl szerencsések, de nem foglalkoztam ezzel. Mindjárt az első DH egy fenyvesben, gyökeres részen volt, óvatosan és lassan mentem le és jó ötlet volt – így problémamentesen konstatálhattam, minden csupa víz és csúszós, a lejtmeneteket eldöntöttem, a szokásos biztonsági üzemmódra veszem.
Az első mászás mindjárt egy egész komoly mászás volt: fenyvesben, gyökeres részekkel, jó meredek kaptatókkal és süppedős, kavicsos szakaszokkal. Ilyenből a verseny folyamán volt aztán bőven! Azt jó előre leírhatom, ezen a versenyen a DH-k átlagos, magyar maratonokhoz szokott versenyzőknek is jól feküdhetnek: nincs bennük igazi nyereg mögé ülős rész, talán csak 2 rövidebb szakasz összesen. Viszont a mászások! Sok olyan volt, ahol 330-350 Watton 50-60-as pedálfordulattal alig bírtam felrugdalni a bicajt, sőt olyan is, ahol 400+ Wattot adtam le, alig bírtam kitekerni!
A DH-k: sok helyen volt folyami kavicsos az út, ez volt itt a domináns. Süppedősebb, mint a schotter és csúszósabb, főleg vizesen. És most vizes volt. Pláne, mikor 2 óra után még ráesett egy kis eső...
Szóval, az első két mászáson sok bringás mellett mentem el, néha túlvállalva rövid időre a Wattokat. Erről sokat elmond, hogy az első órában nullák nélkül kb. 320 Wattot tekertem, pedig ebben volt DH-ba lazábban beletekerés is, ami levitte kissé – szóval elég jó volt a tempóm.
Az első óra után nagyjából azon a helyen haladtam, amit olyan bringásokkal mentem végig aztán, akikkel egymást előzgettük, egészen a 3. óráig. A 2. óra után arra számítottam, hogy jelentősen csökkennek majd a Wattjaim, de fura módon nem így történt, inkább szándékosan vettem vissza 5-10 Wattot. Itt a meredek kaptatóknál már néha eszembe jutott, hogy jó lenne már, ha a 3. órában lennék és vártam a 3. órát – de hát ez benne van!
Menet közben azon kaptam magam, gyakran jut eszembe a Cser Gabi által inspirált bikemag.-hu-s cikk: egyre kevesebb a magyar maratonokon a résztvevő, miközben az átlagéletkor egyre nő – nem túl jó kilátások. Itt valahogy minden más. Arra feledkeztem rá, hogy a pálya jelölése, sőt a nyomvezetése és távok egymáshoz képest történt ütemezése egyszerűen zseniális! Minden fordító vagy kanyar előtt 50 méterre egy tábla, hogy merre kell menni 50m múlva. Frissítőpont előtt 300 méterre, hogy 300m frissítő pont. Minden egyes elágazásnál piros-fehér szalagozás a rossz útra és az út közepére külön még festékkel nyilakat fújtak. Mindenhol! Az aszfaltos úton áthaladó részeken biztosító emberek és rendőrök – rengeteg rendőr volt. A necces DH-knál lenn mentőautó és mentősök – minimum 4-5 helyen voltak. A közepesen gáz helyeken 2 lefelé nyíl, a keményebb részek előtt 3 lefelé mutató nyíl, híd előtt útszűkület jelzés, sőt, jó előtte jelzés, hogy 100 méter múlva híd! Ahol elváltak a távok, előre jelezték, hogy 100 méter és távok szétválnak – plusz biztosító emberek irányítottak az elágazásoknál. Még a Salzkammergut-Trophy sincs ennyire jól kitáblázva, kijelölve, mint ez a verseny. Hab a tortán, hogy új jelölték ki a nyomvonalat, hogy a rövid és a közép távosokkal egyáltalán nem találkoztunk, pedig voltak közös szakaszaink a verseny folyamán. Elképesztő profizmus!
A 3. órára aztán kezdtem érezni, hogy gyengülök. A lankás lefelékbe már nem tekertem bele, de azért a mászásokat még jó 300 Watton bírtam tartani szerencsére – itt mentem el négy másik bringás mellett szép komótosan, akikkel előtte sokáig együtt haladtunk és előzgettük egymást. Később már nem is értek utol – mégis csak jól osztottam be az erőmet, itt tudatosult bennem, hogy szerencsére a komolyabb megindulások az első órában ezek szerint nem készítettek ki annyira. Az utolsó 40 percben előttem 100-200 méterre ment egy bicajos, próbáltam követni. Kiderült, az osztrákok női bajnokának, Sabine Sommernek a férje volt az. Mikor megláttam a táblát, hogy 10km az extreme távból, eléggé megkönnyebbültem. Az 5 km-nél még inkább és a 2 és az 1-es táblánál egyre jobban éreztem, hogy egész jó helyen haladhattam és jó lehet ez! A célterületbe érve óriási ovációval fogadtak, zenészek zenéltek az utolsó mászás mellett és a pedálozásom ütemére drukkoltak a helyiek. Elképesztő, mennyire sok helyen mondták végig a verseny folyamán, hogy hajrá és jól megyünk, nyomjuk neki, ügyesek vagyunk és sok más elismerő mondatot!
A végén még Móni is ott volt és fotózott, nagyon jó érzés volt. A célvonalon áthaladva nagy megkönnyebbülés lett úrrá rajtam és éreztem, az egész testem fáj. Minden porcikámban izomláz volt. Mondták, hogy eléggé elől jöttem be és 2-3 perc után Móni is odaért és mondta, szerinte nagyon jó helyen jöttem be. Elmentem letisztálkodni kicsit és levenni a csurom egy vizes cipőmet, mellyel az egyik patakátkelésnél átgázoltam a hideg patakon.
A bringaverseny mellett egy komplett falunapot is rendeztek a helyszínen: ez nagyon ötletes! Az eredményeket 4 db LCD-s kivetítőn mutatták...
Középfokú? Ha én ezen a pályán végig tudnék menni min. mtb professzornak képzelném magam.
Szóval ugye itt egy XCM és egy enduro verseny van ugyan azon a pályán a hosszútáv 10km prolog és 3x hetven egynéhány km, a demón 50-60km a táv és a szint viszont lényegesen kevesebb. az enduró szakaszokon vannak a halálfejjel jelölt részek ami akkor jelent komoly veszélyt ha ismeretlenül belemész. Én sem vagyok egy endurós és soha nem is leszek megfogadtam a tanácsot hogy ha valamit nem látok be vagy nem úgy látom hogy megtudom csinálni akkor szálljak le. Ennyike
Ösztelós erősen ajánlot annélkül erősen ónszopatás jellege lehet dropper viszont szinte kötelező a mezőny 98%-a használja aki nem az nemzetközi xc részer ill.grammániás.
Aki keresi a kihívásokat azoknak nagyon ajánlom.
Kupolo MTB Trilogy. Maraton kicsit másképp, fantasztikus pálya, csodás környezet. Próbáljátok ki ti is. Középfokú bringakezelés minimum kell hozzá. https://www.youtube....YXDVfeKGYxFsiMo
Középfokú? Ha én ezen a pályán végig tudnék menni min. mtb professzornak képzelném magam.
Mátra Maraton középtáv nevezés eladó. Akit érdekel, kérem privátban keressen.
Kupolo MTB Trilogy. Maraton kicsit másképp, fantasztikus pálya, csodás környezet. Próbáljátok ki ti is. Középfokú bringakezelés minimum kell hozzá. https://www.youtube....YXDVfeKGYxFsiMo
9.00nál mintha ismerős arc....
mondjuk nekem túl nagy kedvet nem csinált a videó, de biztos öregszem
Kupolo MTB Trilogy. Maraton kicsit másképp, fantasztikus pálya, csodás környezet. Próbáljátok ki ti is. Középfokú bringakezelés minimum kell hozzá. https://www.youtube....YXDVfeKGYxFsiMo
zeezoltano módosította - 2019. augusztus 16. - 20:51
http://www.mountainb...enge.at/-pid513
A Centurion Mountainbike Challenge része. St. Pöltentől délre Ausztriában található a helyszín, az A1-es autópályáról festői környezetben, lélegzetelállítóan szép, dimbes-dombos úton vezet az út a településig olyan minőségű úton, amit bárhol a világon megirigyelhetnének. (Igazi országútis paradicsom: sok-sok kisebb domb, szép és íves kanyarok, kitűnő útminőség, gyönyörű táj.)
A verseny rajtja a cél 3 km-re találhatóak egymástól, ezt jó észben tartani a parkolásnál. A rajtszámátvétel gyors és gördülékeny, beszélnek angolul is (jól!). A Classic távon indultam, kiírás szerint ez 77 km és 2500 szint - szintben inkább a 2700-2800 közt lehet a valós.
A pálya változatos, nehézségét illetően, osztrák szinten mérve közepesen nehéz - magyar viszonylatban extrém nehéz és helyenként extrém technikás.
Aszfalt, schotter, betonút, köves és murvás út, föndút és füves szakaszok egyaránt találhatóak benne.
Három komolyabb, technikás DH-val találkozhatunk: az első ilyen egy szinte egyenes lefelé, de annyira meredek, hogy végig csúszó, blokkolt hátsó kerékkel gyorsultam rajta végig - kicsit félelmetes is volt. A második egy ehhez hasonló, de egy hajszállal kevésbé meredek, de még mindig ijesztő szakasz. A harmadik a verseny fele után található, egy kb. 150-200 méteres erdei szakasz, nagyon meredek, letörésekkel és azt kell mondjam, az igazán technikás fajtából.
A pálya legalább 1/3-a esőben nehezen járható, ebben egészen biztos vagyok, erre érdemes felkészülni.
Log: https://www.strava.c...ties/2607034567
(hja, nem utolsó sorban itt volt most 2019-ben az osztrák országos bajnokság és az 1970-1979-es születésűek közt első lettem - összetett 23., bár indultak olyan nevek is, mint Alban Lakata, Geismayr, C. Soukup stb. stb.)
Ismét egy osztrák maratonról osztanám meg tapasztalataimat, ami nem más, mint a híres-hírhedt Ischgl Ironbike!
Oldaluk: https://www.ischgl.c...ischgl_ironbike
A mai napon a harmadik alkalommal tekertem végig a 'HARD' távot - ami "csak" 77 km ugyan és "mindössze" 3800 méter mászást tartalmaz. De mielőtt még átlagos maratonnak bélyegezné bárki: a verseny legalacsonyabb pontja 1350 méter tengerszint feletti magasságon található és két hegy 2700 méter fölötti. Aki tekert már 2000 méter felett, jól tudja, mit jelent ez.
A nevezés nem olcsó, helyszínen 70 EUR körül, de előnevezéssel sokat spórólhatunk. Cserébe amit ad:
- Cuore márkájú bringás mez az adott évi Ischgl dizájnnal (svájci márka)
- fejkendő és Iscghl Ironbike kulacs
- sótabletták, ingyen verseny utáni étkezés egy étteremben + zuhanyozási lehetőség
- a verseny frissítőpontjain mindenhol 2-féle gél: koffeinmentes és koffeines, amilyet kérsz!
- kétféle ital: izó vagy víz
- 10/10-es jelőlés és pályabiztosítás!
- 4 darab single trail: egy rövidebb a verseny elejében, egy az osztrák-svájci határ mentén és aztán Svájcba menet lefelé (nagyon élvezetes!), majd Idljoch Trail (..ez már keményebb dió) és végül a - szerintem - fantasztikus Velill Trail, utóbbi mindkettő enduro trail egyébként
- a verseny esőben is jól tekerhető, mérsékelten és csak helyenként foltokban saras
...az időjárás meg... nyárból a télbe simán benne van. Ma például 2700 méter fölött hófúvásban tekertünk!
Rajt 8:10-kor, a UCI Marathon Series része a verseny, rengeteg világsztár indul itt, mivel nekik ez presztízs verseny - találkozhattok a nagy nevekkel.
Non-plus ultra: a kilátás, a táj fenomenális, lenyűgöző, hihetetlen, 2500 méter fölött földöntúli - a kihívás pedig óriási, a verseny maga egyszerűen brutális!
GPS-log (2019): https://www.strava.c...ties/2586462873
Pár szó a Montafon M3-ról, ahol a hétvégén jártam.
Interneten: https://www.montafon.at/m3/en
Régóta szerepelt a bakancslistámon ez a vorarlbergi, Svájc és Tirol közt haladó verseny. A 130 km és 4500 szintemelkedés sokat sejtető, nem szabad alábecsülni a versenyt.
Szervezés vérprofi, nem véletlenül szerepel(t?) az UCI maraton series-ben. Rajtcsomagban téli bringás thermo sapka (márkás, igényes!), Red Bull, szórólapokból csak az, amit elveszel egy asztalról (szimpatikus: kevesebb papírszemét!), UV-védős ajakápoló stick, különféle ízű sótabletták. Zselé és egyebek itt nincsenek.
Rajtszámot kettőt adnak, egy a szokásos: bringára, második a pólódra, névre szólóan, a nemzet zászlójával (apróság, de Wow!).
Rajt 7:30-kor, hosszú táv külön - ez IS szuper.
Első hegy felfelé aszfalt, majd schotter, finom kis 1000m szint egyszerre, pár rövid lefelével, majd mászással.
A lefelék egy része nagyon meredek. NAGYON. Az első felének egyik utolsó DH-ja borzasztóan technikás, gyökeres, sziklás. A középső hegy fel is, le is semmi extra, alapvetően schotter - itt kifújhatja magát az ember, felfrissülhet - lefelé legalább is.
Apropó frissítés: mindenhol cserekulacs, kérdezik, víz vagy ISO! Plusz zselé, koffeinmentes vagy koffeines. Ettől kész voltam KitzAlpBike-on már, full-extrás a szerviz ott is, itt is.
Utolsó mászás előtt csiku-csuki egy enyhe emelkedőn a patak mellett, ami gyökeres és köves - nekem nagyon élvezetes volt. Pláne, hogy egy darabig Sabine Spitz mögött mentem itt (is) és zseniális nyomvonalakat választott.
Aztán egyre meredekebb az út, Silvretta Hochalpenstrassén megy a verseny 1-2 km-t, majd lemegy egy szűkebb aszfaltos mászásra, ami egyre meredekebb lesz. Olyannyira, hogy a 32 - 50-es (!!!) áttételem is kevés volt itt-ott!
A fennsík elképesztő szépségű, ez itt Galtür vidéke részben, ami szemeink elé tárul. Lenyűgöző, leírhatatlanul szép, tengerszemekkel, víztározókkal, 3000+ magasságú hegyek ölelésében...
A fenti mászás nagyon gyilkos: köves és füves terep, kisebb patakátkelések tömkelege - ide nagyon kell egy fully - bár alapvetően csak itt jönne jól. Az utolsó DH felső része aszfaltos, Silvrettán - relaxációs lehetőség és egy kis idő gyönyörködni a tájban.
Aztán terep. Egyre meredekebb, egyre brutálisabb - egyik legkeményebb azok közül, amivel versenyen eddig találkoztam. Dropper nyeregcsővel is sok helyen leszálltam inkább "tolni" - pontosabban leemelgetni a sziklákon a cajgát.
A végén aztán egy jó 20 km-en elnyújtott, zömében aszfaltos, néha gyökeres és schotteres részekkel tarkított lefelé.
Zseniális szervezés, első osztályú pályabiztosítás, nagyon-nagyon nemzetközi és erős mezőny, páratlan szépségű táj. Csak ajánlani tudom, ez nevezhető úgy hogy "TOP Maraton"!
Pár fotó és GPS-log itt, alapvetően rólam (ezeket vásároltam meg): https://www.strava.c...ties/2567255994
Én ezt értem és tisztában vagyok vele, mint mi mindannyian akik versenyzünk. De az említett utak nem kétsávos országutak, és felteheti a rendező a kezét, ha valakit elcsap egy autó - nem tartotta be a KRESZT, így járt. Egy ilyen ütközésnél nagyon súlyosan meg lehet sérülni, sőt bele is halhat a bringás. Utána mutogathatja rendező a versenyszabályzatot és nyugtatgathatja magát, hogy ő mindent megtett és nem felelős a történtekért. Pedig felelős. Ha ilyen, gyakran lejtős szakaszon vezet a pálya (lehet, hogy nincs is más jó nyomvonal), akkor igenis minden beláthatatlan kanyarhoz, kereszteződéshez oda kell állítani egy figyelő/figyelmeztető embert. Aki ezt nem vállalja be, ne vigye ilyen veszélyes helyre a mezőnyt. De tudom, hogy általában egy tragédia kell ahhoz, hogy ezt belássák az emberek...
Simán felelősségre vonható ilyenkor a versenyszervező.
A sebesség mindent megold.
"8. Résztvevő köteles a hatályos közlekedési szabályokat ..
Én ezt értem és tisztában vagyok vele, mint mi mindannyian akik versenyzünk. De az említett utak nem kétsávos országutak, és felteheti a rendező a kezét, ha valakit elcsap egy autó - nem tartotta be a KRESZT, így járt. Egy ilyen ütközésnél nagyon súlyosan meg lehet sérülni, sőt bele is halhat a bringás. Utána mutogathatja rendező a versenyszabályzatot és nyugtatgathatja magát, hogy ő mindent megtett és nem felelős a történtekért. Pedig felelős. Ha ilyen, gyakran lejtős szakaszon vezet a pálya (lehet, hogy nincs is más jó nyomvonal), akkor igenis minden beláthatatlan kanyarhoz, kereszteződéshez oda kell állítani egy figyelő/figyelmeztető embert. Aki ezt nem vállalja be, ne vigye ilyen veszélyes helyre a mezőnyt. De tudom, hogy általában egy tragédia kell ahhoz, hogy ezt belássák az emberek...
Sziasztok!
Mátra Maraton Rövidtávos nevezés eladó!
6e Ft.-
tel.: 06303119433