Mit értesz az alatt, hogy "politikai erõnek képzelik magukat", hogy nem pártsemlegesen, az általuk képviselt szakma érdekeit szem elõtt tartva mûködnek, hanem rájuk nyomja bélyegét a vezetõség politikai beállítódása?
Arra gondolok én itten konkrétan, hogy a szakszervezetek teljes szereptévesztésben vannak.
A helyük -normális viszonyok között- a dolgozók és a munkaadók között van.
A dolgozók érdekképviselete a munkaadójukkal szemben.
(Így azt értem amikor a vasutasok valamelyik szakszervezete a szárnyvonal bezárás ellen tüntet,
legfeljebb nem értek egyet vele, -vagy igen, de ez most mindegy).
Amikor egy dolgozói réteg és a kormány közé állnak az nem szakszervezeti, hanem párt feladat lenne szerintem.
Azis jópofa amikor a vasutasok szakszervezete a vonal bezárás ellen és az egészségügy átalakítása ellen
és a felsõoktatási tandíj ellen tüntettet.
(Egyébként is hogy lehet több dologért tüntetni egyszerre?
A vonatok 7-8-ig a szárnyvonalak, 8-9-ig a kórházak, 9-10-ig meg a felsõoktatás miatt nem mennek?)