Idõrendi sorrendben:
-Év végén, egy szalagavatón eltûnt a monopodom. Egy olyan szalagavatón, ahol én voltam mindkét osztály fotósa, és ahová elvileg a családjuk, ill. a közeli barátaik voltak csak meghívva. A rendezvény végén már nem volt meg.
- 2 héttel ezelõtt véletlenül elfelejtettük este bezárni az ajtót, erre hajnali 3-kor arra ébredünk, hogy valaki bejött a lakásba. Kiabálás után eltûnt valamerre.
- 1 hete nagyapám telefonált, a szomszéd kocsijának 3 kerekét felnivel, téligumival együtt éjszaka ellopták. A negyediken feküdt ferdén. Nagyfater kocsijával is volt egy kis gond, lecsapolták a benzint. Még a tanksapkát is elvitték - derült ki a tankoláskor.
- Pár hete a nagy hó leestekor, defektet kaptam. Sem szerelni, sem tekerni nem volt kedvem, gondoltam, most az egyszer otthagyom a pincének egy baromi eldugott kis zugában, gerinclakattal(tudom, hogy szar, senki ne jöjjön okoskodni) lelakatolva. Soha nem csináltam ilyesmit, most az egyetlenegyszer hagytam így ott bárhol is. Sok év alatt, számomra nagyon sok pénzbõl épült masina volt. Ha reális akarok lenni, akkor min 2-3 év, mire hasonlót össze tudnék dobni.
Tegnap gondoltam lemegyek érte. Eltûnt, csak a szétvágott lakat maradt.
Csoda ha ilyesmik után sokan radikalizálódnak itthon?
Az egy dolog, hogy sok sztorit hallani, de amikor az ember legbelsõ családi körében történik egyszerre ennyi minden, akkor az már elgondolkodtató.