Sziasztok!
Írtam egy "élménybeszámolót" Elõre is elnézést a néhol alpári szóhasználatért!
Az elsõ 24 órásom története/ 21013- Zánka
Az idén 44 éves lettem és azt a célt tûztem ki magam elé a 2013-as évre – ha már megértem ezt a szép kort-, hogy válogatott kínzásokat eszelek ki nyeszlett- zsíroskás porhüvelyem ellen, mondván: lássuk mit tudsz öccsém! Ezek közé tartozott az idei 24 órás MTB verseny.
A versenyre való felkészülésem röpke 3 hetesre sikeredett. Ez annyit jelentett, hogy minden héten volt három hosszú tekerésem. Egyik nap áttekertem Miskolcról Felsõtárkányba és vissza (90 km/ 1800 m szint/~3óra 30perc). Ezt követõ napon –ügyelve arra, hogy a vége még az elõzõ megkezdéséhez képes 24 órán belül legyen- mentem egy klasszikus 100 km-es kört (Miskolc-Sajószentpéter-Edelény-Szendrõ-Rudabánya-Múcsony-Sajószentpéter-Miskolc), ami 3óra 15 perc körülire sikeredett. Ezeket országútival hajtottam végre. Két nappal késõbb montival tekertem a Bükkben 56 km-t, 1200 m szinttel ~2óra 30 perc alatt.
Ezt a csomagot megcsináltam három héten keresztül úgy tervezve, hogy az éppen aktuális tájbringás versenyeken is viszonylag gyors lábú legyek.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy március óta folyamatosan erõsítem a vázszerkezetem. Viszonylag ki súlyokkal, nagyobb csapásszámmal dolgozok, nehogy túl nagy legyen az izomtömeg. Ez remélem a téli sífutásoknál is majd hasznomra válik.
Az elején úgy terveztem, hogy csak a nejemet viszem le biztos támasznak, de aztán a nyár eleje úgy alakult, hogy alig láttuk a gyerekeinket, így nem volt pofám eladni Õket erre a hétvégre is. Nem volt ez rossz választás, mert mentálisan nagyon sokat jelentettek, hogy ott voltak.
Elõzetes taktika: Az elején szépen óvatosan kezdek, elaltatom a mezõnyt, majd az éjszaka leplét kihasználva megindulok, mint állat. Hajnalban alszom 2-3 órácskát, majd a végéig, ami a csövön kifér.
Rajt!
Sitty-sutty mentem 10 kört úgy hogy az elsõ négy köröm szinte 15 percen belüli volt. Jól esett, az elsõ körben sodródtam a mezõnnyel, majd a másodikra már tisztult a kör és jól tudtam haladni. Nem erõltettem meg magam, de lendületesen nyomtam.
Itt pihiztem 30 percet. Letusoltam, átöltöztem, nyamnyogtam egy kis rizses sütit, majd gondoltam nekivágok az elsõhöz hasonló második felvonásnak. Ja, de ez nem így történt. A 13. körben a nyílt rekettyésben uralkodó 40 fok körüli hõmérsékletben elkezdett szublimálni az agyam. Mentem még egy kört, mondván hátha túlesem a holtponton - ehhez hozzájárult az is, hogy a családom minden körben egy spriccnivel spriccnizte a búrám -, de sajnos gyõzött a hõguta. 14 kör után lekóvályogtam a pályáról úgy hogy már fájt az egész testem és minden bajom volt. Tudtam, hogy a VERSENY számomra itt véget ért. A továbbiakban arra kell törekedni, hogy a körülményekhez képest megpróbáljam magam „jól” érezni. Megint zuhanyoztam egyet és ilyenkor mindig váltottam egy-két jó szót a Makkokkal (ez egy kicsit mindig feldobott). Visszamentem a családhoz, lefeküdtem, majd egy idõ után elküldtem Õket a partra pocsolni, és hogy visszafelé hozzanak pizzát –addig úgysem megyek sehová amíg vissza nem jönnek. Elmentek, Én visszafeküdtem, majd találtam egy hideg alkoholmentes citromos sört a hûtõládában (köszöm szépen Bunyik Úrnak!), amit beszippantottam. Ez úgy nagyjából helyre hozott, felöltöztem és kimentem körözni, amíg a pizza meg nem érkezik.
Puffy tanácsára valami szellõsebb felsõruházatot választottam az elõzõ szélfogó mellénytõl.
Lehet, hogy ez a mellény hozzájárult a kipukkanásomhoz? Egy fehér „atlétikai” trikóra esett a választásom, ami tulajdonképpen egy ODLO sífutó aláöltözõ volt, de a meleg ellen nagyon jó választásnak tûnt (az is volt).
Már csak azért is, mert mire kiindultam már nem is sütött le annyira tüzesen a nyári nap sugára az ég tetejérõl a juh… Mentem négy darab 16 körüli kört –igaza volt Gyalkának: nem tudok lassabban menni. Ugyanúgy vagyok most a bringázással, mint annó fénykoromban a futással – nem tudtam lassan futni, mert az sokkal jobban lefárasztott, mint a megszokott tempó.
Idõközben megérkezett a pizza is és beszippantottam egy 3/4 gombás-sonkásat. Most nagyon jól esett a jó sós konzervgombából készült eleség. Ettem egy kis sütit is és a pocakomra nézve rájöttem, hogy várnom kell az indulással.
Tekintettel arra, hogy hamarosan leszáll az est, így úgy döntöttem, hogy a következõ rajtomat már lámpafénynél követem el. Így lett a pihenõidõm 2 és fél óra. Elindultam a SILVA fejlámpával és úgy kalkuláltam, hogy ameddig a 10 Wattos izzó bírja (2 óra 40 perc), addig tekerek, majd aksit cserélek és megyek még egy etapot. Megyek-megyek, és a kör felénél fogom magam és átkapcsolok a 20 Wattos izzóra, mert hogy a 10 Wattnál alig láttam valamit a porban. Ez így nagyon jó megoldás volt, csak azt nem tudatosítottam az agyamban, hogy így nem 2 óra 40 perc lesz a lámpám hatásideje. Megyek 4 kört, oké. Az 5. körben látom, hogy alig látok valamit. Na mondom, valami baj van az aksival, mert még a felénél sincs a merülési ideje. Szépen óvatosan (ahogyan a sündisznó szaporodik) bekacsáztam a fõhadiszállásra és azt mondtam, hogy a lámpám elszaródott, kész Én megállok. Arra még csak nem is gondoltam, hogy a másik aksi egyszerû cseréjével mehettem volna tovább. Arra meg végképp nem jöttem rá -csak másnap délelõtt a pályán-, hogy az aksinak semmi baja nem volt, csak a 20 Wattal 1 óra 20 perc volt a hatóideje. Leültem összetörten, hogy szegény Cica ellen már minden összefogott, csak, hogy ne tudjon nyugodtan biciklizni, mikor a Nejem aszongya hogy: fürgyé le (no gondoltam, itt SEX lesz), aztán meg feküggyé le (mondom, hogy SEX lesz), jót fog tenni az alvás, a 4 órási orvosi vizsgálatra meg felkelsz, oszt utána hátha jobb lesz. Nem kellett sokáig gyõzködnie, hogy ennek megfelelõen szabjam át immáron már sokadszorra a „jó” kis taktikámat. Éjfél körül már horpasztottam is (SEX nem volt).
Mély álmomból egyszer csak felriadtam és nem tudtam visszaaludni. Nem volt órám és nem tudtam, hogy mennyi az idõ. Igaz a Nejem mondta, hogy 4 órakor felkelt, de valamiért az-az érzés fogott el, hogy már sokkal késõbb van és biztosan elaludt. Gondoltam várok, hátha a szpíker bácsi bemondja az idõt, vagy, hogy mingyárt lejár az orvosi vizsgálat idõpontja, de semmi. Viszont azt megtudtam, hogy 57 körrel vezetnek Solo-ban (Én éppen 24 körnél járok). Halász Anna pedig a 37. körét teljesítette éppen. No most már azért sem tudtam visszaaludni. Hogy van ez, hogy versenyzõtársaim kint szenvednek, folyamatosan gyûjtik a köröket, Én meg itt Ámerikázok a sátor mélyén. És akkor azt mondja a szpíker, hogy 5 perc múlva, hajnali 4 órakor kezdetét veszi az orvosi vizsgálat, tessék azt komolyan venni. Ezek szerint a 4 órás aludható idõmbõl kitöltöttem kb. 3 és ¼ órát, a többit pedig hallgatózással és kétségek közt fetrengve töltöttem el. Megvártam míg a Nejem is felkel és felébreszt, erre csak most jöttem rá: hogy degecrõl jöttem, de hát így volt meg beszélve. Felkeltem, reggeli gyanánt betoltam egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc… zabpelyhes csoki mázas sütit (megjegyzem, ez nagyon tuti kaja erre a versenyre!), kimostam a fogam, mert hát orvoshoz kell mennem… A doki megméri a vérnyomásom, azt mondja minden rendben. Még azért rátesz az újjam begyére valami csiptetõt, ami a vérem sûrûségét is nézi. Közben megkérdi, hogy ez nálam megszokott, hogy ilyen lassan jár a kegyegõ? Mondom milyen lassan? Azt mondja 39. Ó mondom ez azért van mert most aludtam ki magam, nem rég keltem fel. Kicsit megijedtem, hogy nem enged tovább, de aztán mégiscsak. Az alacsony pulzusból azt a következtetést vontam le, hogy fasza edzett vagyok, a másik meg, hogy túl sokat pihentem eddig ezen a versenyen. Röpke 6 órás pihenõ után így átcseréltem a másik aksit, mert hát ugye még alig pitymallik és Én meg szeretek este bringázni. Mentem is egy kört, mikor a szpíker csávó mondja, hogy öreg lekapcsolhatod a pilácsot ☼. Ezek után kiálltam, leszereltem magamról a lámpanehezékeket és folytattam tovább a tekergõzést. Nagyjából 16-os köröket mentem, mégpedig 13-at.
Ezek után megkezdtem a végsõ csapás elõtti utolsó pihenõmet, ami 1 óra 20 perc volt. Ekkorra (10 óra 15 perc) már megint elkezdett izzani a levegõ, és utolsó gondolataimat megvalósítva azt eszeltem ki, hogy tekerek még 7 kört és akkor annyi kört fogok megtenni ahány éves vagyok (44). Ez így is lett. Az elsõ három körön nagyon jól mentem (16 percen belül), de aztán már megint csak a meleg gyõzedelmeskedett és kicsúsztam 17 perces körök fölé. Ezen utolsó körökben akadtam rá Paul Erájára. Utolértem és rájöttem, hogy ha meg akarom elõzni, akkor annyi erõt veszítek, hogy bedõlök az erdõbe. Így hát követtem Erát. Era mindenképpen azt akarta, hogy elõzzem meg, de Én biztosítottam, hogy ezt nem akarom véghezvinni. Így Era mögött haladva rájöttem, hogy a technikásabb részeket sokkal jobban oldja meg mint Én. Ilyenkor mindig megnyúlt elõttem. Ez annyira felbosszantott, - már hogy Era jobban bringázik mint Én- hogy csak engedtem az erõszakosságának, hogy megelõztesse magát. Haladok-haladok, beérek a rekettyésbe, jön a meredek felfelé, hát Era ott kiabál a hátam mögött, hogy jövöööök! Hátra néztem és jött. Muszáj voltam tekerni, mert bedarál, pedig itt már nagyon ki voltam akadva. A rázós lefelében megnyúltam elõtte. A kör végén kiálltam kulacsot cserélni, hát nem visszaelõzött Era, pont mögé tudtam beállni a következõ körre. Alig bírtam lapátolni utána, de most már roppant furfangos voltam, kihagytam vagy 5-10 métert, hogy véletlenül se forduljon meg a fejében, hogy elengedhessen. A lényeg, hogy lapátolnom kellett, hogy tartsam a távolságot. A kör végén pedig megelõztem szegényt a tusolók mögötti kifestett farönknél, ahol Õ elment jobbra, mert mögülem jött valami ágresszív csávó, Én meg beálltam az ágresszív csávó mögé, csak Én meg nem szóltam, hogy Én is jövök az ágresszív csávóval. Ebbõl következik, hogy a meglepetés erejével csapódtam be Era elé, aki ezt jogosan ki is kérte magának, hogy: a hátsó is szóljon! Igaza volt, de már a kommunikáció nem volt túlzottan az erõsségem, így hát nem is erõltettem. Ezúton kérek elnézést!
A lényeg, hogy Era nagyon jól teker, csak szerintem túlságosan udvarias. Tessék ágresszívabbnak lenni, aki meg megakar elõzni az meg elõzzön meg, ha tud!
Ezek után áthaladtam a célvonalon és megállapítottam, hogy még két köröm van hátra. Marosffy Dani szavaival élve: leutáltam a két kört.
Lényegében az utolsó hat órában sikerült gallyra vágni magam. A 44 körömmel vígan füttyörészve kellett volna beérnem, Én meg úgy értem be, mintha mentem volna legalább 45-öt, neeeem, csak vicc ☺volt, 67-et.
Ma csütörtök van és a fejem még mindig kóvályog. Biztos vagyok benne, hogy napszúrást kaptam. Ráadásul –sok sporttársammal egyetemben- rühös vagyok, mint egy kutya. Szerdán azért már tekertem országútival 64 km-t 1800 méter szinttel, de a lábaimban éreztem a bugit rendesen. Ma már menten egy 40 kilit lendületesen, és már idõnként be tudtam lószolni magamnak már 50 km/h-val is, mint normális esetben. Hétvégére a Bükk Marcin már harapni fogok.
Verseny után azt mondtam a Fõnökömnek (FreeRiderz/ Masa Zoli), hogy ha jövõre esetleg azt találnám mondani, hogy nevezzen be a 24 órásra SOLO-ba, akkor nyugodtan dugjon a seggembe egy jókora cukkor répát, akár gummikalapácccsal is beleverheti. Most meg már azt tervezem, hogy jövõre milyen taktikát válasszak… Így már csak abban bízhatok, hogy satnya lesz a cukor répa-termés, és nem fog annyira fájni!
Statisztika:
44 kör/ 208 km/ 12 óra 8 perc nettó tekerés/ 1414 m szint/ 6681 cal elégetve.
A versenyt 76 kilós testtel, kezdtem. Vasárnap este - már két evés után is 72,2 kg voltam.
Mivel hétfõn és kedden folyamatosan ettem, így újra 76 kilós vagyok.
Vélemény:
Nem tudok és nem is akarok úgy tekerni, mint a dobogósok, nem vagyok Én droid. 40-50 perceket pihentek, abból sem sokat. Az arcukat és a pálya széli hányásaikat (a véres-gennyes seggükre nem vagyok kíváncsi) elnézve, háááát nem ez amire annyira vágyok.
Mi lesz jövõre:
Ugyanígy fogom kezdeni az elsõ tíz körömet, azután pedig Luby módszert alkalmazva a meleg elõl megszököm a Balatonra, ahol kívül-belül hydratációt hajtok végre. Visszatérve 17-18 óra magasságában pedig megkezdem a tényleges versenyt. 5-6 körös viszonylag gyors etapokat követõen pihenek 30-40 percet. Hajnalban alszok 3-4 órát, és mikor felkel a nap, akkor megindulok a végsõ harcra. Ezzel a mostani köröket figyelembe véve 63-65 kör lesz a reális produktum. Jobban meg kell terveznem a frissítõk összeállítását és be kell iktatni a tésztát az étrendembe.
Tanulság:
Pszichésen befolyásolható vagyok és labilis.
A napszúrás ellen, ha már megtörtént, nincs orvosság.
A 44 kör megtétele után már megint jobban tudom kezelni a bringát, mint korábban.
A felkészüléssel és a versennyel keményedtem.
Továbbiak:
Most fel kell magam gyorsítani az MTBO versenyekre.
Ezt követõen meg akarom szorongatni a jányokat a ciklokrosz versenyeken.
Télen sífutni fogok, mint állat.
2014-ben nem kegyelmezek senkinek!
Miskolc, 2013. augusztus 1. 23:59
Cica
Vigyázz magadra, mert mások sokan vannak, Te pedig csak egyedül!