Én meg Igen!
Elõzetesben annyit, hogy mi el sem indultunk.
Péntek éjszaka esõben sátorállítás és fázós alvás, meg a mások próbaköre meggyõzött minket. Rosszul eset, de „…néha ilyen döntést is tudni kell meghozni.”
Egy versenyt megszervezni nem az utolsó pillanatban kell, a többi esemény idõpontját figyelembe véve. Ha akkor bárki tudná az idõjárás alakulását… Egy szabadtéri rendezvénynél biztos van elõre forgatókönyv, hogy milyen körülmények között törlik vagy függesztik fel.
Átrakni másik idõpontra meg szinte lehetetlen! Másodszor bérelni a területet, infrasturkúrát újra kiépíteni, stábot újra biztosítani, stb. („Egyesével megkérdezni minden versenyzõt, hogy jó lesz-e?!”)
Az indulók létszáma, kitartása bizonyította, hogy megtarthatónak érezték a versenyt! Mondhatom, hogy õk döntöttek a rajtról, a szervezõk a finisrõl???!
Mindenki mérlegelhet elõre, utólag; hogy mi, mit ér/-t meg!