Látom be még nem számolt senki, megteszem elsõnek
Hazaértem, mivel ma kb. 30 fok volt és erõs napsütés, így élve az ingyen strandbelépõ lehetõségével 10-tõl 3-ig a Bad Gosiern-i strandon hédereltünk
Idõrendben: péntek érkezés 13 óra körül, délután esõ, éjjel mocsok hideg és esõ...nah mondom jól indul. Sátraztunk, nehezen aludtam el, ellenben könnyen ébredtem 4 utána hajnalban, amikor elkezdtek készülõdni az A távosok. Csodaként éltük meg, hogy 7 körül kisütött a nap, amely végül egész nap így is maradt, így gyakorlatilag kiváló idõben tekertünk.
Versenyrõl: D távon indultam. A 2. kapuba álltam, mondván 4 órán belül teljesítem (naív voltam). A rajt után az elsõ emelkedõn kb. 3 km-ig tartottam a tempót a nálamnál jóval erõsebb csapattársaimmal, aztán leszakadtam, mondván sok lesz ez. Itt még arra is volt erõm, hogy a szurkolókhoz kimentem és menet közben pacsiztam. Volt egy olyan aszfaltos emelkedõ, ahol attól féltem hanyatt esek
7-8 km környékén mocsokmód elkezdett fájni a gyomrom, úgy tûnik nem bírja a powerbar szeletet. Az elsõ hegyrõl lefelé 2 Hegyimazsolával mentem, persze volt ahol toltam, pl. a sípályás rész nagyon nem az én világom. A lejtõzés aljára a gyomrom is rendbe jött. Következett a 2. emelkedõ, aminek a 2. kilométerénél mintha agyonütöttek volna, a lábam nem húzott, tekerhetõ emelkedõn le kellett szállnom, nem tudtam tekerni. 2 km-t toltam, aztán utolért egy Gödöllõi pár Kona bringákkal, õk bíztattak, felültem tekertem velük a frissítõig, ott elhagytam õket, betoltam életem elsõ géljét. A lábam megint nem húzott, szégyen nem szégyen megint leszálltam és toltam. A helikoptert meghallva megint visszamásztam a nyeregbe és az utolsó 1 km-t tekertem. A csúcson a helikopter szele majdnem lefújt az útról. Jött a maradék 18 km, aminek örültem volna, aztán kiderült, hogy nem lesz ez olyan jó. Öklömnyi kövek és gyökerek, mindezek vizesen, méterenként 10-20 darab (mindez jó 8 km erejéig), csúsznak mint a jég, jó pár helyen oldalt szakadék, vagy erdõ, de ott sem esnék le...Itt már idegbõl mentem és csakazért sem szálltam le, szedtem le az elõttem lévõket. Káromkodtam minden megcsúszásnál, tehát úgy jó 500 alkalommal. 40 km környékén az egyik káromkodásnál mögöttem nõi nevetés, na mondom egy magyar csaj utolért, hátranézek, egy holland nõ, mint utólag kiderült sejtette, hogy káromkodok és szép hangzatosnak ítélte, bár nem értette. Az alagútban kiment alólam a bringa hátulja a korom sötétben, a falnak vágtam a hátsó kereket, kiabáltam is a csajnak, hogy szálljon le. Utána a maradék 13 km-t együtt mentük végig, én húztam õt, õ meg diktálta mennyi és milyen terep van hátra. A végén döbbentem rá, hogy egy Litespeed Sewanne titán fullyval ment (így már nem a mzecserén, hanem a bringacserén járt az agyam). Nem tudom honnan, de az utolsó 5 km-t 30-as átlag körül tekertem végig mögöttem a leányzóval. A végén még szólt a városba érve, hogy Can we go faster?
Szerintem ha nincs jó fél órával megyek többet annyira nem volt erõm. Bad Goisernben érve még jó 20-25 embert elõztünk meg, néztek is, hogy hova sietünk ennyire hátul. Végül egy Gimme' your hand-el értünk célba, mindezt jó 40-es tempónál, úgy, hogy a befutó 2 szélén 1-1 versenyzõ tekert, kíváncsi is vagyok a célfotóra
Beértem a 906-nak, 4:43:39-es idõvel. Utólag belegondolva ez nem rossz, ha azt veszem, hogy idén eddig 350 km-t tekertem, abból kb. 50-60 km-t terepen (ezekben a városi tekerés nincs benne).
Megpróbálok írni a szervezõknek, hogy adják meg nekem a holland leányzó mail címét, írnék neki 1-2 sort, hogy köszönöm, meg hasonlók...remélem megadják, ha megindoklom.
Az technika ismételtem hibátlanul mûködött, ez a verseny méltó búcsúnak tûnik az Epic-tõl
ui: a szlovákok a camping-ben jó parasztok voltak, a 2 mellettünk lévõ társaság is felkelt fél 6kor (ma, azaz a verseny utáni reggel) és óbégattak jó hangosan a hallgathatatlan nyelvükön...Azért lehetne egy kicsit kulturáltabban.