Nagyon jól tudom, hogy lehet másképp csinálni, mivel eleget vezetek autót, és soha egy bringást sem kellett kicentiznem, a gyalogosok átengedése sem okoz nagy lelki törést, sõt, ha az ember néha belenéz a tükörbe, a motorost is el tudja engedni. Viszont a budapesti közlekedéstõl már néha idegbajt kapok, mert mindenki egy kurvanagy akadálypályának tartja a várost és kuglibábúnak minden másik résztvevõt, legyen az autós, motoros, bringás, vagy gyalogos.
Regent, tök jó a hozzáállásod, tisztellek érte. Bár én is mindig így tudnék érezni. Én nem török tükröt, inkább kikerülök mindent, de sokszor felmegy bennem a pumpa.
Régebben udvarias világmegváltót játszottam, ha egy-egy bringaúton parkoló autóst rajtakaptam a verda mellett, odamentem, és megszólítottam: Jó napot, elnézést, ön tudja, hogy a kerékpárúton parkol? A válasz az esetek 90%-ában volt agresszív, és nem kevesebb, mint 50% már az elsõ körben azzal fenyegetõzött, hogy "szétveri a kibaszott pofámat". Õk sem BMW-ben ülõ kopaszok voltak, hanem békés kinézetû családapák, üzletemberek, és ki tudja, talán pszichiáterek, rendõrök, tanárok

A legpozitívabb reakciót a nõi vezetõktõl kaptam, köztük is volt, aki ordibálni kezdett, de olyan is, aki elnézést kért és arrébb parkolt. Férfiak közül ezt senki sem tette meg.
Felnõttem és ráébredtem, hogy egyedül az ember gyenge, aki pedig udvarias, azt lenézik, gyengének tartják és félresöprik. Tényleg az erõsebb kutya baszik, és itt aki nagyobb és nehezebb, az az erõsebb. Kár, hogy nem tudom átvenni ezt a szemléletet, amikor néha beülök a céges Ivecoba. Én a balga fasz gyalogosokat engedek át a zebrán, és bringásokat kerülök ki nagy ívben, pedig még BMW X5 is fosik tõlem...