Henger leírta a nagyját, nekem már nem kell annyit hogy ez lelkitusa volt, nem fizikai...
Én kondíciómtól féltem, mert 2 hete betegség miatt nem tekertem és eléggé leépültem, utána idõm nem volt kimenni csak 1×, ahol nem voltam elégedett a teljesítményemmel. De a tekeréssel nem volt probléma a versenyen.
Úgy terveztük túrázunk, had startoljanak csak el a tömegek, mi majd tekerünk frankón utánuk, legalább lenyomják a vizes füvet elöttünk, stb. Érdekes volt, hogy rengeteg embert megelõztünk felfele az aszfalton (meg is jegyeztek sokan a piros táskavédõmrõl :-) ), vagy 200 embert, úgy látszik hogy ez nekünk hazai pálya volt, mások nem szerették az ilyen közepes/lightos emelkedõket...
Elkezdõdik a terep... akarom mondani a tolás. Már az elsõ saras lejtõn problémáim voltak a vastag gumimmal - mint utólag kideült emiatt *tam annyit, de ne rohanjunk ennyire elõre.
Tekerünk, szenvedünk, Tomi barátomnak a Michelin gumik sem anyagban sem mintázatban nem hozták amit az út megkívánt, így egyenesen sem sikerült arra menni mint szeretett volna, illetve felfele sok tolás volt emiatt. Emiatt is, illetve több szerelési megállás miatt a középtávosoktól vagy 20 percre lemaradtunk. Tuti utolsók voltunk, majd 20-25 km környékén beértük és visszaelõztük a középtávosok végét -akik közt volt aki trekking gumival nyomta, neki is egy nagy respect hogy így bevállalta!
Elõl kis tányéron a láncom állandóan beszorult a villához, hátul a 3 nagy fogaskeréken istentelenül rág, úgyhogy ezeket gyakorlatilag mellõztem, így elég 'kellemes' volt pár helyen menni. Egy nagy lejtõ után Dobogókõ elött 2Km-rel végre volt slag, váltót lepucultam a sok gaztól, kis kövektõl, sártól. Elöl kis tárcsa OK, hátúl úgy néz ki marandó probléma... remek, már kezdem érteni miért hokibájkkal jöttek páran... :-(
Dobogókõnél csatlakoztunk egy lányhoz, akivel többször oda/vissza kerültük egymást, kb olyan tempóban jött mint mi, õ is csak végig akart menni, nem akart sietni ilyen úton - remek, nem is sejtettük akkor még hogy ez mennyire jó lesz. Így egymást elszórakoztattuk, a hangulat tûrhetõ volt - az utolsó 15Km-es szakaszig. Itt jött elõ a széles gumi problémám...
Mindegy, hogy lejtõ, emelkedõ vagy egyenesen toltam, 1-2perc alatt blokkolt elsõ-hátsó a sártól, 2-3 perc takarítás. 1-2 eltömõdés, 2-3 takarít. Egy idõ után szinte sírhatnékom volt, hogy a 3-4 centis sárban csúszkálva nincs jobb dolgom, mint szántani biciklivel. Többször fel akartam venni... idáig nem vettem komolyan hogy több kilóval nehezebb lesz a gép... hát nem vagyok egy gyenge gyerek, de hogy nem sikerült 3 próbálkozás után sem felvenni a hátamra/vállamra, az eléggé elkeserített. Rángattam, húztam, legszívesebben földhöz vágtam volna. Ketten 5 perc alatt kikapjuk elsõ kereket, kitakarít, király! Másfél perc, megállt a kerék... Azt hiszem itt volt az elsõ mélypontom. Olyan törés volt nekem, hogy még kb 14km van hátra, és hogy tekerni lehetetlen, tolni lehetetlen, hogy itt akármit csinálok nem lesz semmi, vagy vonszolom tovább, vagy nem tudom, mert ott nem maradhatok az erdõben, a kutya nem jön értem

. Féket nem akasztottam már vissza, ment tovább ez a tosziga, itt párszor dührohamot kaptam, iszonyat lassan haladtunk. Fél8kor a visegrádra felvezetõ (állítólag továbbra is agyagos) emelkedõ alján találkoztunk vkikkel, akik egy Transittal jöttek le a fenti frissítõ ponttól, és látván reménytelen küzdelmünket mutattak egy köves-keménysaras utat. Hogy a verseny miért nem mehetett arra azt nem tudom, de picit bepöccentem ott azokra akik az utat kijelölték.
Nagy respect azoknak akik ezt single tolták végig!
Fék vissza, és menetközben a fékhatás brutális csökkenésének észrevételezése... kopprahúzott fékekkel már lassultam kicsit... a sok sár esztergálta rendesena a felnim, azt nem vágom hogyha tök fényes volt a felni, miért nem fogott mégse, mindegy IJ.(Szerencsére ismerte az a lány akivel jöttünk azok közül vkit akik még mögöttünk jöttek középtávosok-akik szintén összetömörödtek közbe csapattá-, és telefonon leadta a drótot hogy még világosban leérjenek õk is.)
A dagonyázás után itt megint erõsödött bennem a tárcsára való upgrade szükségességének érzete...
20:00-kor a sátorban ültünk, mi voltunk az uccsók akik kaptak babgulyást - ami legalább finom volt. A célnál azt mondta a faszinger, hogy még 400an vannak kinn...
Következõleg vagy nem nevezek elõre, azon a 2000Ft-on már nem múlik hogy az idegeim, a vállam (bicikli vonszolás/toszigálás, ma már jobban érzem hogy nincs rendben) és a bicót hazavágjam. Vagy legelején elõnevezés, és ha takony az idõ, rövidtávra átnevez, vagy nem tudom. Póló kéne, de ha megint azon az agyagos szakaszon át megy az út; lemondok róla. Láttam sokan rosszabbul jártak mint pár fogaskerék rakoncátlankodása, ma és holnap miszlikbe szedem a gépet és megnézem mi a helyzet, de félek hogy ennek anyagi vonzata lesz még

.
Még annyit, hogy a frissítõkre én nem panaszkodok, mikor mi jöttünk akkor még mindenütt volt minden bõven, de volt ahol már pakoltak, és akik utánunk jöttek hosszútávosok, nekik már viszont valszínû nem jutott, de csak mert hamar elhúzták a csíkot.
Saras képecske Utoljára tisztán... Gulasch 
Ha vkit érdekelnek még képek, akkor majd rakok fel, ill ma kapom meg a többit, mert azok nem az én telómmal készültek...