No, összegyűlt minden faszkarika, ki tudtam végre cserélni a telót merev villára.
Remélem nem számítottál tőlem egetrengető újdonságokra, hisz ezren leírák már korábban mi a jó ebben a visszafejlesztésben, de azért leírom, milyen volt az első út.
Gyakorlatilag a Mátra maraton óta alig bringáztam, most biztosan legalább két hete nem ültem rajta. Szóval maga a tény, hogy jó időben kimegyek az erdőbe tekerni már eldöntötte, mit fogok gondolni a karika végére.
Mind a villa, mind a szükséges kellékek (29-es átmenős karbon villa, átmenő tengely, csapágy, vagyis a csapágynak a karbon nyakba használandó része) a lehető legolcsóbb ebayes beszerzés. Nem érdekel(t) a márka, csak ki akartam próbálni a merevvillás világot. Jókat írnak az olcsó kínai karbon vázakról, villákról is mindenfelé, a vázra vonatkozóan nekem is nagyon pozitívak a tapasztalataim. Igaz az legalább nem volt annyira olcsó... A villa viszont, csakúgy mint a kellékek, hát elég teszkó gazdaságos árúak, ennek ellenére elsőre semmi gond velük.
Kicsit féltem, mert az edzőbringámmal (régi acél 26-os) már volt alkalmam erdőzni, hát hihetelen szar volt. Pedig akkor azon is 2.25-ös gumik voltak, igaz belsővel, ennek megfelelően majd 4 bárra fújva (valszeg ez okozta a "bajt"). Szóval nem kicsit voltam szkeptikus, de hát a divat, ugye...
De a menet, a lényeg...
Röviden: vállalható kompromisszum, cserébe eszméletlen direkt élmény.
Hosszabban: míg kiértem az erdőbe aszfalton, majd sima erdészeti úton országúti fíling, királyság, de nem nagy meglepetés. Aztán erdőben felfelé sima földúton ugyanaz, gurulós köves mászáson már eléggé kapaszkodós. De cseppet sem para, igaz egy fokkal jobban oda kell figyelni, hova teszi az ember a kereket. Lefelé viszont fárasztó. Muszáj végig kiállni, s karból rugózni, ami azért irodistáknak nem annyira egyszerű. Mivel ősz lévén az egész erdő merő falevél. sose tudod, mi jön a megszokott ösvényen szembe, így végig a kormányt szorítva, magam előtt az utat nézve kellett mennem. Máskor se nagyon kirándulós a tempó, de azért az belefér, hogy ha vadat hallok, akkor abba az irányba fordítom a fejem. Na ma nem mertem. Meg kéne nézni a videót, mi volt az a nagy ricsaj az út mellett... Igazából ettől az egytől féltem végig, ha valamire ráfutok az elsővel, s kikapja a kezemből a kormányt, akkor repcsi.
Volt a körben egy intervall rész is, itt már nagyon éreztem, hogy szeretni fogom. Annyira könnyen gyorsul a bringa, olyan élvezetes, hogy minden mozdulatomra azonnal reagál, ugyanakkor közvetít mindent, amin átmegyek. Tényleg nagyon tetszik. Maraton rövidtávot (már ha indulnék) gyakorlatilag azonnal bevállalnék vele. A középtávban egy út alapján nem vagyok biztos, ahhoz egyrész még kicsit tanulni kell technikát, másrészt valszeg mérlegelni kell verseny előtt a nyomvonal ismeretében, hogy mi az előny. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy lesz pár olyan verseny jövőre, ahova simán ezzel megyek. A fenti nyafogás ellenére (a telóval szemben sokat kell vele dolgozni), jobban elfáradt a nyeregtől elszokott seggem a túra végére, mint a karjaim. Szóval nem vészes!
A bringa építésénél egyáltalán nem volt szempont az alacsony tömeg. Ez kb. a kerekeken látszik, fontosabbnak gondoltam a masszív, megbízható felniket, mint a grammbuzulást. Ugyanígy a gumi se könnyűke, a tej se kevés. Drága telóra nem volt zsé, szóval jócskán 11 kiló felett volt nyáron a komplett cucc.
A merev villával viszont bezuhatn 10 kiló alá. Aminek ugye amatőrként sok jelentősége nincs, viszont a kocsmában dicsekedni remek! :-D
Ha beszerelted majd írsz a tapasztalatokról?