60 hozzászólás a témában

[thommey]

Na nem nyert a Sumi:)
Mg azóta tekertem egy Vörösvár Csobánkát, és most:
Az én kedvencem és nagy példaképem NED OVEREND nyilatkozta ezt az MBAH 1993 márciusi számában:

Elsõ tanács:
Az egyetlen lehetõség
Ha jó cross country versenyzõ akarsz lenni, a hegyekben való kerékpározásnál jobb edzési lehetõség nem létezik. Amikor tudom egy közelgõ versenyrõl, hogy tele lesz meredek heggyel, olyan terepen kerékpározom, ami tele van hosszú meredek kapaszkodókkal. Ezeket ilyenkor hatékonysági utaknak hívom, mert ilyenkor keményen dolgozom, és nem adok magamnak túl sok lehetõséget a pihenésre.

Második tanács:
Indulás elõtt:
Hegymászás elõtt az egyik legfontosabb teendõ a helyes bemelegítés. Sokan azt tartják, mivel a versenyen úgyis sok erõt fognak kifejteni, az a legjobb, ha elõtte nem fárasztják ki magukat-ez helytelen! A rajt elõtti perceket arra használd, hogy a szívverésed ritmusát addig emeld, míg az akkora lesz, mint a verseny elsõ 5 perce után. A cél az, hogy fokozatosan emeljük a szívverést az indulás elõtti 15 percben, és legalább egyszer érjük el az anaerobikus küszöböt. A verseny elejére hagyd lelassulni a normális szintre.

Harmadik tanács:
Érintsd meg a lábujjad:
Hegymászás elõtt a nyújtózkodás is fontos. Tulajdonképpen ugyanazokat a gyakorlatokat végzem el, mint a cross country versenyzés elõtt.

Negyedik tanács:
Vigyázz a pocidra:
Bár a hegymászás egy rövid kirobbanás, nagy erõkifejtéssel jár, és általában nagyon igénybe veszi a gyomrot. Bármit is reggeliztél, annak meg kell emésztõdnie, mire a bacajra ülsz. Folyadék kivételével a verseny kezdtete elõtt három órával semmit nem eszem.

Ötödik tanács:
Melyik fokozat?
Úgy gondolom, egy fokozat soha nem lehet túl alacsony. Én általában a többieknél alacsonyabb fokozatban hajtok, mert ez hegymenetben hirtelen kiugrásra-vagy ha növelem a fordulatszámot-pihenésre ad lehetõséget. Az elõny növelése a hegy meredekségétõl, és a vele való megbirkózáshoz szükséges stratégiától függ. Néhány hegyen elõnyt szerzek, majd magasabb fordulatszámmal pedálozok, hogy ne legyen oxigénhiányom.

Hatodik tanács:
Az alapvetõ szükséglet:
Ha a terep laza, levegõt engedek ki a gumikból, mert a jó tapadás a sikeres kapaszkodás kulcsa. A gumi ne legyen túl puha, mert azzal növekszik a gördülési ellenállás. A legalacsonyabb légnyomás nálam 3.5 bar. Minden versenyen új hátsó gumival indulok (Specialized Ground Control, vagy Extreme)

Hetedik tanács:
Indulásnál:
Szeretek azonnal az elsõ helyre törni, és a kezdettõl diktálni az iramot. Néha van valaki a csoportban, aki vezetni akar, és ha igazán gyorsan megy, ráhagyom, és megvárom, amíg tüdõbajjal küszködik-akkor húzok el mellette.

Nyolcadik tanács:
A klipsz:
Soha nem szorítom túl a pedálon a szíjat, mert kis sebességnél könnyen el lehet veszíteni az egyensúlyt, és soha nem lehet tudni, mikor kell leszállni, és cipelni a bringát.

Kilencedik tanács:
Elõzés:
Ha hegymászás közben meg akarsz valakiket elõzni, gyorsan menj el mellettük, ha beérted õket. Nincs szükséged arra, hogy letapossák a sarkad. Ha az elõtted elsõ helyen lévõ versenyzõt beéred, az annak a jele, hogy kifáradt. Használd ki a helyzetet! Jelentsen valamit ez az elõzés

Tizedik tanács:
Gyõzelemre fel:
A legfontosabb az erõbeosztás. Akkor fejts ki extra erõt, ha abból elõnyöd származik, de ne akarj felrobbanni! Ha vezetsz, tartalékolj elég energiát a hajrára, arra az esetre, ha valaki utolér. Emlékezz: ez a hegymenet, szerezz kényelmes elõnyt, de ne akkorát, hogy még a cél elõtt kimúlj!

[savanyugabi]

sztem nem lehet különválasztani a technikát a KONDItól, még a legegyszerûbb tekerési formát illetõen sem.
Szal, a legszebbeket akkor szoktam esni ,amikor már masszív fáradt vagyok, s az is nehezemre esik, hogy a seggem megemeljem ahhoz, hogy kipumpáljak egy mini huplit,vagy picit kibanizzak egy rosszabb nyomból. S ez lggyakrabban szezon elején fordul elõ, ugye, amikor egy cseppet az emberben megkopott a rutin.
Szal, nem csak a levegõbõl 3m magasból érkezve tod kigyomlálni a fogaid, kellõ erõnlét nélkül.
Dehát itt a tavasz, az ember teker, gyön a tekknika meg a kraft is...talán.

[kalaius]

Dirty Tricks and Cunning Stunts
montis legendákkal triál alapok

[07aszp]

talán szövegbõl nehéz megtanulni dolgokat, de ha közben látod is... az nagyonsokat segít. ezért jó, hogy a pályán látok 500szor jobban ugráló srácokat(500méterre lakik a pályától, hogy rohadjun meg ) és látom ahogy csinálják a dolgokat. Nyáron otthon érdemes lenne így páran elmenni ilyen-olyan ugratókhoz/letörésekhez, és akkor az okosabbak "tanítanának" a kezdõbbeknek vmit. Egyszerûbb mint írkálni...
Másik lehetõség meg videók. Fundamentals, vagy a John Cowan Howto Dirtjump. Otthon 3900Ft...

[Xabi]

Kábé a fõ hiba, hogy az elsõ kerék belecsattan az akadály után a "gödörbe", s a hátsó még rajta van, s jön az elõreszaltó.

Az akadály elõtt mássz a nyereg végébe, esetleg kicsit mögé, hogy a testsúlyod hátrébb legyen a normálisnál (hogy mennyire, az akadályfüggõ). Amikor az elsõ kerék fönn van az akadály tetején, azt ne hagyd "beesni", hanem emeld meg (hátra-fölfelé rántod a kormányt, esetleg lábbal belesegítesz, mintha kitolnád magad alól a bringát). Így az elsõ kerék a levegõben van, a hátsó meg szépen átgördül az akadályon. Az elsõ kerék akkor, vagy inkább az után ér le egy picivel, hogy az hátsó kerék már túl van az akadályon. Járdáról-lépcsõrõl lefelé "ugratva" lehet gyakorolni.

X.

[Xabi]

ez azt akarja jelenteni, hogy írjam le?

Szerintem sok embernek segítenél vele, vagyis határozottan igen

X.

Ps.: a szerzõt meg hogy hanyadik szám, azért csapd utána miheztartás végett.

[Dante]

Az lesz - csak azért írtam le hasonlatként, mert gondolom a nyomvájúkkal is éppen az a sirámom, hogy nagyon megvezetnek. S tekintettel arra, hogy egyre inkább szétgyalázza a "nagyrabecsült" erdészet és a kedves motorizált "sporttársak" az utakat, úgy sejtem, hogy a nyomvájúzás jól fog még jönni.

[Dig]

Mondjuk nekem DH géppel más a szitu mert nagyobb a rugóút és könnyebb vele pumpálva ugrani.
Gyakrolod akár helyben az oldalra ugrást, elõbb az eleje aztán rögtön a hátulja, kecskézve vagy banizva ahogy tetszik.

[Dante]

Azért én már visszapattantam 20 centi magas padkáról.

[Dig]

Járdapadkára spd-vel gyerekjáték felmenni akárhogy, felrakod a seggét és kész.

[Dante]

Hát, nálam biztosan a lejtõzéssel vannak a problémák, de nem a sodrós dózerutassal, hanem a meredek technikás részekkel. Kábé a fõ hiba, hogy az elsõ kerék belecsattan az akadály után a "gödörbe", s a hátsó még rajta van, s jön az elõreszaltó. A másik meg, hogy a nyomvájúkban gyakran kicsavarom az elsõ kereket a kitörési próbálkozásokkal - pl egy járdapadkára oldalról (azaz nem 90 fokkal érkezve, hanem vele párhuzamosan), alig bírok felmenni.

[andris]

Ps.: Konásandrás: ezaz

ez azt akarja jelenteni, hogy írjam le? mert akkor estére legépelem vacsi után...

[Xabi]

csak az alapokat lehet leírni, többet nem

Igen!!!

Ez lenne a lényeg, hogy leírni azokat az alapokat, ami segít a kezdõknek (!!!) abban, hogy lehetõleg az elsõ hónapban ne törjék ki a nyakukat alapvetõ hülyeség miatt.

A fokozatosság szintén nagyon fontos, sõt... És nyilván nincs bevett recept, és nincs olyan jótanácshalmaz meg könyv, amitõl egybõl élversenyzõ lehetsz. De mint mondtam, ennek a topicnak nem is ez a célja.


X.

Ps.: És megnyugtat a tudat, hogy nem csak én küzdöttem olyan problémával, hogy arra ment az elsõ kerék, amerre néztem, és ha benéztem egy követ, el is trafáltam

[thez]

Valóban, ha belegondolsz, akkor logikus. Viszont megesik az emberrel, hogy nem gondol bele, hanem benne van a helyzetben, és megpróbálja megoldani, gondolkodás nélkül, esetleg még meg is ilyed a letöréstõl.
Nyilván az eset után átgondolva egyértelmû volt, hogy hol hibáztam. De sajnos közben nem volt idõm elgondolkozni.

Te sosem hibáztál? Vagy csak én lennék ilyen szerencsétlen hülye, mindenki más meg bringásnak született itt?

X.

az igazat megvallva amíg nem volt védõm rendes, addig nem estem, csak msot hóban kezdtem el elszállni mint a vadliba.(de csak azért, mert már nem aggódom hogy megsérülök, hála a védõfelszereléseknek)
amíg nem tudtam kisujjból hogy milyen helyzetben mit kell csinálni, addig nem ugráltam ám letörést sem
egy dolog kimaradt az egészbõl:
a FOKOZATOSSÁG!
szépen sorjában, nekem ez nagyon bejött.


lehet tanácsot adni, rengeteget leírt Tomi is, de csak általánosságban müködik, számtalan befolyásoló tényezõ lehet, ami nem hagyja hogy megtedd, amit a könyvben olvastál, ilyenkor már neked kell megoldani a helyzetet(pl szikla a kanyar belsõ felében, így bedõlni, lábat lelógatni nem lehet.
ilyenkor jön hogy a fokozatosság által nyert rutinnal megoldod a szituációt, átugrod, felmész rá, vagy valamiféleképp abszolválod a feladatot. csak az alapokat lehet leírni, többet nem

[Xabi]

az meg hogy lefelé nem húzod be az elsõ féket satura, hát nem tudom szerintem pusztán csak logikus, még anélkül is hogy bringáznál(minthogy nem kézifékkel lassítassz csúszós kanyarban. hisz az is fék....)

Valóban, ha belegondolsz, akkor logikus. Viszont megesik az emberrel, hogy nem gondol bele, hanem benne van a helyzetben, és megpróbálja megoldani, gondolkodás nélkül, esetleg még meg is ijed a letöréstõl.
Nyilván az eset után átgondolva egyértelmû volt, hogy hol hibáztam. De sajnos közben nem volt idõm elgondolkozni.

Te sosem hibáztál? Vagy csak én lennék ilyen szerencsétlen hülye, mindenki más meg bringásnak született itt?

X.

Ps.: Konásandrás: ezaz

[andris]

Volt régen a MBAH-ba egy nagyon jó összefoglaló cikk annak idején, kezdõ ridereknek (akkoriban pont az voltam), 10 (?) pontba szedve (valamikor 94 környékén), abból nagyon sokat profitáltam. Olyan örökérvényû tanácsok voltak a lejtõzéshez, hogy állj ki a nyeregbõl, szorítsd a nyerget a comboddal, súlyozd a külsõ pedált, keresd az ösvényt, ezek amik hirtelen eszembe jutnak. Majd megpróbálom megkeresni...

X.

Megvan! MBAH 1993/szeptember

„A száguldozás 10 aranyszabálya”
1-Lassulj le ahhoz, hogy felgyorsulhass!
2-Mássz ki a nyeregbõl!
3-Ólmozd a külsõ pedált!
4-Markolj – a comboddal!
5-Mássz a karjaiddal!
6-Spórolj az idõvel –most válts!
7-Nézz elõre!
8-Használd mind a két féket!
9-Ne az akadályt bámuld!
10-Gondolj a láncodra!

ha igénylitek, akkor begépelem az egészet, és bevágom ide.

[peppe]

Thommey-hoz.

És azt is elfelejtettem hogy a jobb (részletesebb) versenyleírások bizony tele vannak a tech.problémák megoldásával/elbaltázásával.

És nagy KÖSZ,a sok infóért. Legyek én az egyedüli, aki talál benne megfontolandót, kipróbálni valót.

Má csak azt nem tudom, hogy ez a Lubos (ha nem keverem), mé megy technikás részeken 2x olyan gyorsan mint a legjobb magyar profik?

pep(p)e

[thommey]

2. Lefelé: Ha valaki nem szeretné, ha a fölfelé megszerzett elõnye pár perc alatt az enyészeté lenne, akkor a lejtmenetet is célszerû beiktatni az edzésbe. Sajna sok „profi” versenyzõ is szánalmasan vánszorog lefelé, még felfelé nagytányéron is felmegy…
A legtöbb maratonra a széles sóderes lejtõ a legjellemzõbb. Ezen technikailag nem az út minõsége a nehéz, hanem a sebesség. Ugyanis ez a talaj durván sodródik, és 60-70-el megérkezni a kanyarba bizony merész dolog. Ezt gyakorolni kell, mert másképp úgy járunk mint a gardán az, akiért a mentõhelikopter jött… Érezni kell mi az a határ, amin már megcsúszik az elsõ kerék, mert az a gázosabb…a hátsó csúszása, ha kontrollált, az nem baj, sõt szûk kanyarokban kifejezetten jól jön, és használható dolog. Sok problémát elõz meg, ha kanyarban a külsõ lábunk alsó pozícióban van, a testsúly rajta, így terhelés alatt kevésbé csúszunk meg. Tehát egy jobb kanyarban a bal lábunk van alsó helyzetben. A kanyar íveket is érdemes gyakorolni. Van olyan kanyar, amit kívül-belül-kívül technikával gyorsabb bevenni, és van amit a belül-kívül-belül módszerrel. Elõbb inkább a nagy ívû kanyarokban, míg utóbbi a szûk fordulókban eredményes. Mindig a kanyar elõtt fékezz, sosem a kanyarban, mert amikor szerencsétlen kerék a tapadása határán van, akkor már nem tesz jót az egészségnek még egy csavaró erõ is A kanyar kimeneti ívénél már tekerni kell, hogy újra tempót menjünk! Mindig legalább két-három bringahosszal magad elé nézz, hogy tudd mi jön…ami a kereked elõtt van, az mire átfut a fejeden, már átmentél rajta. Ha egy kõ van a bal oldalon, akkor ne azt nézd, mert a hülye agymûködés miatt (legalább is nálam) tuti arra húzod a kormányt! Ne kapaszkodj görcsösen a bringába, maradj laza, és mozogj együtt a géppel. Ha megfigyeled a profi dh-sokat ( nem itthon) azoknak a fejük szinte mozdulatlan, de minden testrészük követni a bringával a pálya vonalát. A gumiválasztás is nagyon fontos, hogy megfelelõ talajminõséghez a megfelelõ legyen, ezért is jó az elõzetes pályabejárás! A technikás ösvények többnyire még meredekek is. Itt a súlypontot teljesen hátra kell tolni annyira, hogy a kormányon még legyen terhelés és teljes kontroll…nem jó technika, mikor egy kicsit meredek, fõleg laza talajú lejtõn valaki rögtön ráül a hátsó kerékre, mert ezzel az elsõ fék hatástalan lesz, és kevésbé irányítható a bringa. Ha nagyon szûk a kanyar, érdemes a belsõ íven lévõ lábat befelé lógatni ezzel stabilizálni a bringát, és így a súlypont is beljebb kerül. A belsõ comboknak is nagy szerepük van, hiszen a nyeregre kifejtett szorítóerõvel is segíteni tudod a kanyarodást. A fékezéshez hasonlóan a váltást is a kanyar elõtt fejezd be, mert ott már tudnod kell pörgetni, hogy újra versenytempót menj! Ha már jól kezeld a bringát, akkor jöhet az elsõ keréken kanyarodás. Ez akkor jön jól, ha a kanyar íve olyan szûk, hogy nem fordul be a bringa, vagy elszúrtad az ívet. Ilyenkor annyira húzod az elsõ féket, még a hátsó kerék megemelkedik, és szintén a belsõ comboddal befordítod a hátulját a kimeneti ívre. 2004-ben a Soproni OB-n volt egy kb 20cm magas farönk keresztben a pályán, amire az idõk folyamán felrakódott a föld, ezzel egy jó kis természetes „letörést” alkotva…én sírtam a röhögéstõl, hogy szinte a komplett mezõnybõl kb 10!! Ember tudta biztonságosan venni ezt a „durva” akadályt. Egyszerûen a cc-sek legnagyobb része képtelen arra, hogy mikor elhagyja az akadályt az elsõ kerék, akkor ne ejtse azt le rögtön a földre, hanem vízszintesen tartsa, míg a hátsó kerék el nem hagyta az akadályt! Ezt a legjobban pl a Tabánban levõ emlékmûnél lehet gyakorolni, ahol sok elnyújtott egyes/kettes lépcsõ van. Itt meg lehet tanulni, hogyan érkezzünk két kerékkel egyszerre a talajra…
Tuti van olyan dolog, amit kihagytam, de lassan vége a Forma 1-nek, és látni akarom az uccsó köröket! De remélem azért tudtam valamennyit segíteni!
Üdv:Thommey

[thommey]

Sztem van értelme ennek a topiknak. Én 1993-ban kezdtem el komolyabban foglalkozni a bringázással. Akkoriban az egyetlen irányadó magazin az MBAH volt, mert az akkori Birnga magazin elõd, a pedál (semmi köze a mai Pedálhoz) nem közölt sosem érdemi információkat a kerékpárkezelési technikákról…
Anno híres kerékpárosok mondták el titkaikat a kerékpárkezelési technikákról. Én már szinte minden szakágba belekóstoltam az utóbbi 13 évben. Csak a BMX hagy teljesen hidegen…
Elmondhatom, hogy nincsen olyan technika, amit egy másik szakág ne tudna valamely helyzetben eredményesen használni.. Véleményem szerint viszont 3 nagy részre lehetne osztani a tippeket.
1. Hegymenetben: itt lényeges, hogy a Hosszúhegyihez hasonló monoton, de nem meredek az emelkedõ, avagy az Ördögoldal rövid, de technikás részeit akarod lenyomni. Az elsõnél az erõ beosztása a lényeges, és a megfelelõ pulzus/sebesség viszony megtartása. Sokszor kiállva kell tekerni egy rövid idõt, hogy ne lassulj, vagy ne essen le a pulzusod. Itt bicajkezelési szempontból nem sok a kihívás, hacsak nem esõ által kimosott vízmosásokat kell kerülgetned. Utóbbi esetben már nem könnyû a dolgod… A meredek köves gyökeres emelkedõhöz a legszükségesebb az erõnléten kívül a megfelelõ egyensúlyérzék. Ezt célszerû valami nyugodtabb betonos helyen gyakorolni, ahol krétával elõször egy egyenes hosszú vonalat húzunk. Elõl kistányéron hátul valahol középsõ fokozatban megpróbáljuk mindkét kerekünket a vonalon tartani…elsõre hülyén hangzik…ki ne tudná ezt megcsinálni? Ha trükközöl annyiban, hogy a kerekeidet bevizezed az indulás elõtt, akkor megláthatod, mennyire sikertelenek az elsõ próbálkozások, mert a vizes nyom össze vissza 8-as alakban keresztezni fogja a krétacsíkot. Itt ki lehet deríteni a frissen épített bringa menettulajdonságait is. Ha sokat kell kormányoznod, akkor túl széles a kormányod. Ez cc-ben hátrányt jelenthet. Ha már megy az egyenes, akkor lehet kanyarokat rajzolni ,és a kanyarokba köveket lerakni, majd egyre szûkíteni a kanyarokat. Elsõre röhejesen hangzik, de egy meredek emelkedõn könnyen okoz bukást, ha bizonytalan az egyensúlyunk, és a kormánykezelésünk! Másik fontos dolog a testhelyzet. Ehhez érdemes egy lazább talajú meredek, de könnyen teljesíthetõ emelkedõt keresni. A mászás egy folyamatos tornamutatvány a nyeregben, hiszen minden gyökér, kõ meredekség változás, más-más súlypontot követel meg, amin a testünk elõre, vagy hátra mozgatásával tudunk kivitelezni. Egy ilyen emelkedõn jól meg lehet tanulni, hogy mi az a testhelyzet, ahol még nem forog el a hátsó kerék, de még stabilan a földön van az elsõ. Lényeges ugyanis, hogy a hátsó kerék, mindig a határon legyen. Maximális nyomaték, elpörgés nélkül! Viszont az elsõ kerekünk se emelkedjen el a talajtól, mert az végzetes lehet. Erre fõleg nagyon könnyû gépeknél, avagy rövid felsõcsõ hosszal szerelt montiknál fordulhat elõ. A stucni hosszának változtatásával kilegózhatjuk, hogy melyik lesz az ideális hossz. Szintén fontos a helyes fokozat megválasztása. Ha túl pörgõs az áttétel, az is baj, mert kevésbé leszünk stabilak, míg ha túl alacsony, akkor nagyobb eséllyel durran be a lábunk, és az erõlködéstõl el is foroghat a kerék! Nem kevésbé fontos a pedál tudatos felfelé húzásának megtanulása sem, amit a sík szakaszon végzett egylábas tekerésekkel lehet a leghamarabb megtanulni. Meg kell tanulni sprintelni is, hiszen, ha a meredekség nagyobb lesz, plus gyökeres, akkor nagyobb tempót kell nyomni, hiszen nagyobb sebességnél kevésbé térítenek el az akadályok a helyes iránytól, nem mellékesen pedig hamarabb túl vagyunk rajta. Ez a Szilvásvárad Maraton híres Ördögoldalának végén tökéletesen megfigyelhetõ. Természetesen a tökéletes nyom kiválasztása is a jó mászás záloga, de ez sokszor nehéz, ha amatõrök kóvályognak a pályán. Sajnos eme ominózus emelkedõn minden évben összeakadok az elsõ 50!!-es bolyban olyan versenyzõkkel, akik mindenféle kígyómozdulatokkal, jobbról balra kacsázással küzdik fel magukat, sok borsot törve azoknak az orra alá, akik nyeregben akarnak feljutni a tetõre. Ehhez szükséges, hogy a könyökeidet a lehetõ legjobban nyomd a testedhez, szorítsd a hasizmaidat, mert így nem lesz felesleges testmozgás, és minden energiád a lábad felé áramolhat. Igazából aki látványosan mászik felfelé, az lassú! A guminyomás is lényeges, hiszen ha köves, saras a talaj, akkor akár 3bar-ra is csökkenhet a légnyomás, a nagyobb tapadás érdekében. Az erõnlétet, pedig csak erõnléttel lehet pótolni!

[peppe]

Bocs, ez hosszú lesz.

Jórus: lécci vedd ki a topicindítóból a dõlt betûs részt.köszi. (ez volt a rövid )

Jórus, és mindenki aki beszállt: kösz, hogy nem hagytátok hamvába halni a topikot. Várható volt a reakció: ezt könyvbõl tanulni nem lehet. De hát könyvbõl végülis semmit sem lehet megtanulni (talán csak az olvasást), mégis írnak könyveket.

Õszintén: elsõ éles nõügyi bevetésetek elõtt nem próbáltatok némi tech infót szerezni? Pedig...ugye...

Nyilvánvaló, hogy tudni nem lehet könyvbõl, de tanulni (elkezdeni) igen.

Szal, elõzetes, esetleg verbális infó jó lehet arra (írtátok, írom):
- elkerülni egy nagy esést, ami rosszabb sérülést és ami még rosszabb egy hoszabb kihagyást, meg
- jó érzés megérezni, aha errõl írtak...és
- még jobb persze felfedezni vmit és megerõsítést kapni, jó úton járok, és
- felgyorsíthatja a fejlõdést (egy szintig legalábbis, gondolom én), meg
- ha könyv, akkor nagy adag rendszerezett infó (meg szép képek, jó lapozgatni), ha fórum akkor meg sokan sokféleképpen magyarázzák ugyanazt, nem tudhatod melyik az a kulcsszó ami segít.

Na még arról, hogy azért vannak akik egyedül nyomják eleinte. Késõbb kezdik, túl lámák és nem szeretnek égni, szégyenlõskék és (személyesen) kérdezni sem szeretnek, más idõpontban érnek rá mint többiek, vagy büdös a lábuk, vagy mittomén mér.

De, nem ez a lényeg, és megint bocs a terjengõsségért.

A könyvbõl-nem könyvbõl módszertani vitát sztem talán zárjuk le. Tekintsük h aki ide ír, az úgy érzi valamennyi segítséget jelenthet a verbális infó.

Célközönség, akinek a témát szántam, az XC-sek, maratonisták, akik szeretnének jobban menni (meg hát igen...akik itt-ott toligálták a pacit lefelé, de ezt már nagyon gáznak éreznék). Profik, és a légierõ problémái, szintje más, õk ne olvassanak - õk írjanak.

És, hogy konkrétum is legyen, egy fékezési és kanyarodási együttes gebasz.

Feladvány.1: letörés, meredek, de még gurulható (nem kell beugrani), aljában 90fok kanyar. Szeretném biztosan és gyorsan megoldani. Súlypont(?), fék(?), egyéb(?).