Minden fontos ponton volt rendezõ és én nem találtam olyan pontot ami túlbiztosított lett volna. Szerintem még kevesen is voltunk. Ezt egy résztvevõnek nagyon nehéz megitélni szerintem, mert õ csak néhény pillanatot tölt el egy ponton ahol a rendezõk másfél órát álltak. Miután a záró rendõrautó áthaladt a biztosított ponton a szervezõ választhatott, vagy élvezi a felvonulást és elvegyül a tömegbe, vagy elõresiet segíteni a többi társának. Az, hogy te egy adott ponton több szervezõt is láthattál az nem volt véletlen. Küküék határozták meg, hogy hova hány ember kell. Õk osztották szét a 350 szervezõt arra a tizenegynehány kilcsire, és a nagyobb keresztezõdéseket (Oktogon, Erzsébet tér...) inkább túlbiztosították, mintsem kevés ember legyen ott. És a végérõl is sok szervezõ volt aki elõrement segíteni a többieknek, ezért érezhetted a túlbiztosítást.Azt ugye sejted, hogy nem a rendezokkel volt bajom?
Igazabol en csak arra gondoltam, hogy sok helyen volt tul sok rendezo es talan nem artott volna a budai oldalra jobban figyelni, de ez epito kritika reszemrol es nem szamonkeres. ...
Bukó: sok ember addig nem szánja rá magát amíg sajhát bõrén nem tapasztalja meg. Egyesek képtelnek hallgatni mások jótanácsára. Ez olyan mint az autóban a biztonsági öv. Ha kocsiba ülök (vezetni vagy utsaként) az elsõ, hogy bekapcsolom az övet.
Én amióta nem csak a boltbajáros bringás vagyok azóta hordok bukót. Mindíg a fejemen van, és ha véletlenül elfelejtem akkor is észerveszem és visszaszaladok érte. Én már sajna saját bõrömön is megtapasztaltam a bukó áldásos hatását egy olyan helyzetben ahol abszolút nem gondoltam volna, hogy akkorát lehet esni, vagy hogy egyáltalán ott el fogok esni. Ha a bukó nem lett volna a fejemen a mentõsõk kaparnak össze. Így szerencsére megúsztam egy új sisak beszerzésével (a régit azóta is mutogatom ismerõsöknek, és már másnap mentem venni) és egy orrtöréssel.