2007, május 27 - 14:02 - zsoltee írta a
http://zs0ltee.extra.hu/?q=node/648 honlapon
Kitartás, kemény tempó, amatõr lánctalpazás, küzdelem az állandó széllel - ez jellemezte az elsõ versenyemet. A cél az volt, hogy 8 órán belül kerüljük meg a Balatont, de törekedjünk a 7 órás álomidõt elérni (a szintidõ 10 óra 9 perc volt, a bajnok 5 órán belül ért be). Mi hárman - Péter, Bandi és én alkottunk az
Unofficial Decathlon Team-et. Mindhárman "kék-termék" bringával gyûjtöttük a kilómétereket.
Az elsõ 6 km lett volna a felvezetõ szakasz, ahol 20 km/h-s sebességgel közösen bemelegítünk, majd repülõrajt. Ehhez képest kb. 7,5 km-en keresztül haladtunk 25 körüli átlaggal, gyakori lassítások és gyorsítások mellett. A mentõautó volt a zárókocsi, elég hamar otthagyott minket, innentõl tudomásul kellett vennünk a lehangoló tényt: mi már nem versenyzõk, csak túrázók vagyunk. Ennek ellenére küzdöttünk a saját céljaink eléréséért.
Az elején rögtön el is kaptunk egy jó kis csapatot, akikkel 32-33 km/h-s tempót tudtunk tartani egészen az elsõ frissítõpontig. Ez emlékezetes hely számomra, mert addig gondolkoztam, hogy hol forduljak le a parkolóba, mígnem egy bokorban kötöttem ki

De sebaj, puhára estem, irány a kaja. Egész nap banánon, müzlin és izotóniás italon éltünk. Nem rossz kaja, de azért nem kéne minden nap.
Innentõl nem volt állandó csapat, akivel mentünk, eléggé szétszóródott a mezõny, mindig csak aktuálisan egy rövid idõre álltunk be mások mögé. Kicsit élõsködõ stílusban nyomtuk, mert kihasználtuk más szélárnyékát, de amikor az áldozatok félreálltak, hogy majd mögénk állnak, akkor jól otthagytuk õket.
Balatonszentgyörgy környékén iszonyatos száguldásba kezdtünk egy kisebb dombocska tetejérõl, huzamosabb ideig 50 felett suhantunk. A második frissítõpontnál alig álltunk, láttuk, hogy a már korábban kiszemelt osztrák csapat elindul, mi pedig a nyomukba eredtünk. Innentõl ismét kegyetlen hajtás volt, szinte végig 35 felett nyomtuk, pedig már nem lejtett az út. Sorra elõztünk le mindenkit, gyakoroltuk a lánctalpazást, így verhetetlenek voltunk az amatõr mezõnyben. Egyszer egyikünk ment elõl, aztán a másik, a hátsó ember pedig mindig szorosan az elsõ mögött szélárnyékban. Ezzel a technikával nagyon sok energiát lehet megtakarítani. Ekkora Bandi sajnos már nem tartott velünk a korábbi sérülése miatt, úgyhogy Péterrel daráltuk a kilómétereket.
Keszthely után nem sokkal már be is értük az osztrák mûmájer team-et. Nem volt semmi a csapat, saját mez/nadrág - minden ami kell, szponzorálja õket az allianz, volksbank, öamtc, de a teljesítményük mint egy nyugdíjas túracsoportnak

Szegényeket még szivattuk is, kb. 5-en élõsködtünk a szélárnyékukban, mire õk egy idõ után fogták magukat, és oldalra húzódtak, hogy most más vezessen. Mi meg szokás szerint odaléptünk, és elhagytuk a többieket. Amíg szélárnyékban lazulunk, addig pont meg lehet kajálni, inni sokat, erõt gyûjteni, utána meg már esélyük sincs utolérni minket

A harmadik frissítõpont elég távol volt a másodiktól, ezt már nagyon vártuk. betankoltunk szénhidráttal és már nyomtuk is tovább. Innentõl már ritka volt a versenyzõ, mint a fehér holló, magunkra maradtunk. Egyedül nem is ment volna már itt, egymást lelkileg (és szélárnyékkal) segítve küzdöttünk meg a szembeszéllel és az alattomos dombokkal. A negyedik frissítõponton már masszõrök várták a megfáradt versenyzõt, de nekünk nem volt idõnk ilyen luxusra. Fõleg hogy nem sokkal mellettünk leszakadt az ég. Olyan égdörgés volt, hogy majdnem leestünk a bringáról

Tesztelhettem is a kamáslit, volt egy jó vizes szakaszunk. Sárvédõ is jól jött volna, na de ez verseny, nem kell kényeskedni. Péter elmondása szerint szórtam neki is rendesen a vizet, úgyhogy kicsit lemaradt. Mikor már száraz terepre értünk megszabadultam a kamáslitól menet közben, hogy ezzel se veszítsek idõt. Péter pedig egy építkezésrõl elcsent takarófóliával - akarom mondani esõkabáttal védekezett az esõ ellen. Hát elég vicces volt a szabadulómûvészeket meghazudtoló mutatványa, amikor menet közben lerángatta magáról

Rossz volt nézni, ahogy szenved, úgyhogy mellétekertem és segítettem letépni róla.
Az utolsó 30 kilóméter volt a legembertpróbálóbb, itt már csak az vigasztalt minket, hogy közel a cél. A nyereg elkezdte törni a hátsómat, a kajálással már nem foglalkoztam, a lidl-gazdaságos kilóméterórám begyászolt az esõtõl... Az utolsó nagy dombmászás valahol Balatonkenese környékén volt, ott elõrementem utolsó erõmbõl, Péter és az alkalmi társaságunk lemaradtak. Elõnyömet el is vesztettem, amikor egy elágazásnál követve a homoszekszuális táblák útmutatását Siófok felé fordultam. Ugyanis mikor befordultam, rádöbbentem, hogy ez az autópálya felvezetõ szakasza. Fasza, ez kellett a végére... Vissza is fordultam, de ekkor már elõttem volt mindenki. Nemsokára beértem Pétert és újra együtt nyomtuk. Innentõl már sok alternatív útvonal volt, mi a sokadik plusz egyediket választottuk

Ez az út kivitt minket a 7-es fõútra, ahol épp láttunk "elsuhanni" egy bolyt. Ráfordultunk az útra, és láttuk, hogy szép kis dugó van, 30-cal tudtuk elõzni a kocsisort, szabálytalanul jobbról. Na de ki nem szarja le 190 km után?

Hamarosan kiderült, hogy mi volt a fennakadás oka: egy jól megpakolt utánfutós traktor, ami mögött potyázott a boly

Beálltunk mi is a csapatba, hogy kicsit megpihenjünk. A traktorost zavarta, hogy mögötte megyünk, mert egyre jobban odalépett neki. Egy durvább emelkedõn le is szakadt a korábbi csapat, csak Péter és én bírtunk rajtamaradni. Késõbb még szivatott sávváltással, meg indexeléssel, amikor nem is kanyarodott le, de nem tudott meglépni a traki, nagyon jól jött ez a hajrában. Az utolsó egy kilómétert önerõbõl nyomtuk, a halálunkon voltunk, de a finish elõtt nyomtunk egy sprintet még

Az eredmény: 7 óra 8 perc alatt rajzoltuk körbe a Balatont! Ez nekünk nagy eredmény volt, teljesítettük a kitûzött célt, Péter több mint egy órát javított a tavalyi eredményén, én pedig elsõ versenyemen a középmezõnyben végeztem, 270. lettem összesítésben a közel 500 indulóból, és 130. a kategóriámban. Lehet, hogy ez egy bajnok pályafutásának a kezdete?

A futam után jött a rádöbbenés, hogy csúnyán leégtünk a napon, fél óra szenvedés és zombi lét után eltámolyogtunk a masszõrökhöz, és kaptunk egy kis izomlazító masszázst. Ezután elfogyasztottuk az utánozhatatlanul szar mûanyag mirelit lasagne-t, aminek a közepe jeges volt negyed óra mikrózás után is.