ahova én szállítom az embereket, az is autóipari bedolgozócég. nagyjából 150en vannak a 3 mûszakban.
felröppent a hír, hogy elbocsátások lesznek. délelõtt 11-kor még nem tudták, hogy kiket bocsátanak el. majd fél 12-kor hozták a papírt az irodából... felolvasták a névsort. volt aki elsírta magát, hogy nem hallotta a nevét...
talán jövõ héten újabb 10 ember. - ekkortól valószínûleg én sem fogok dolgozni.
anno volt egy másik gyár, aki levélben értesítette ki a dolgozóknak a felmondást. volt aki elkerülte a levelet és bement, majd az öltözõben néztek rá furcsán, hogy mit keres ott. akkor mondták neki, hogy már nem dolgozik ott, menjen szépen haza, mert már várja a levél...