Az én objektívem ezeket látta:
http://kep.tar.hu/burce/50347902#2
csííz

Tátrásban én még mindig gondolkodós.
"Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél"
PARAFEREE.HU # bakancsos és kerékpáros túrák
ja igen:
TátraPanoráma túrha - Karpatia-motel - Szept8-9-10 - moteles sokat mászós de meseszép túra
eddigi jelentkezõk: KonaMano+Skiri, Rás, MészÁgi+Párja, Györgyi und Én
kérdesesen: burce?
PARAFEREE.HU # bakancsos és kerékpáros túrák
PARAFEREE.HU # bakancsos és kerékpáros túrák
Feltûnt hogy több irányból is kutyaugatás van, korábban egy hangos pukkanást is hallottam, igy arra gondoltam, talán vadászat van nem messze. Nagyon reméltem, hogy ezt a mesemezõt és az én kis rétemet kihagyják kisded játékaikból.
Úgyhogy nem ez volt az utolsó sütögetés a nyáron. A következõt - úgy döntöttem - péntekre rakom, és a helyszín valószínûleg Vöröskõ lesz.
Lehet jelentkezni rá.
De tudni kell róla, hogy messzebb van, mint Sikáros, fel kell tekerni Paprétre, és onnan még föl kell terepezni a hegytetõre. Cserébe azonban kárpótolni fog a látvány és a hely varázsa!
Vöröskõ?Nahát Charon, a veleméig romlottnak tartasz engem, most mondd meg?! Hát bántanám is én valaha azt a sok kis ari lényt ott az erdõben? Olyan kis arin fekszenek mind (kibelezve, megnyúzva...)
Szóval Era...valami fantasztikus élmény volt ott kint aludni! Elõtte az a sütögetés is nagyon-nagyon jó volt. Annyira finom volt a kaja + kipróbáltam a hamubasült padlizsánt és hát .... ááááááááááá....mindenkinek ajánlom, aki egyébként is szereti a padlizsánt. Valami iiiiisteni ize volt: porhanyósabb bármely csigáénál.
Miután ti elmentetek, még egy kicsit ültem a tûz mellett, hallgattam az erdõ neszeit, gyönyörködtem a pattogó parázsban, majd kisétáltam a mezõre hogy megnézzem azt a fehér csíkot és perceken át gyönyörködtem a hihetetlen látványban. Az égen a (majdnem) telihold - király volt õ s körülötte nyüzsögtek a kis bárányfelhõcskék - ezt a képet keretbe foglalták alulról a fák fekete lombjai. És a mezõ! Ilyet még talán nem is láttam. A hold földöntúli fénnyel árasztotta el a mezõt, és a fehér virágok, melyek mindenütt nõttek, olyanok voltak, mint a mesében.
Percekig álltam ott, némán, csöndesen - a látványtól a földbe cövekeltem.
Feltûnt hogy több irányból is kutyaugatás van, korábban egy hangos pukkanást is hallottam, igy arra gondoltam, talán vadászat van nem messze. Nagyon reméltem, hogy ezt a mesemezõt és az én kis rétemet kihagyják kisded játékaikból.
Miután mindent elrendeztem, bebújtam a hálózsákba, bedugaszoltam a füleimet és aludtam volna reggelig ....de az éj folyamán többször is arra riadtam, hogy fázom, meg hogy egyre jobban, igy muszáj volt felvennem egy termót. Szóval azt képzeljétek el, olyan hideg volt, hogy a meleg hálózsákban (ami egyébként 0 fokig jó!) egy hosszú gatyában, zokniban, egy hosszú alámezben meg egy termomezben épp jó volt, úgy hogy a fejemet is teljesen a hálózsákba rejtettem! Nagyon lehûlt a levegõ.
Egyébként nyugodt álmom volt és kb. csak 2 óránként ébredtem fel, amikor az oldalam már annyira fájt, hogy a másik oldalra kellett fordulni.
És aztán eljött a reggel. Fagyosan, de gyönyörûen. Arra emlékszem, hogy 7 körül kihúztam a dugót a fülembõl, de aztán sikerült visszaaludnom megint, s legközelebb 9-kor ébredtem. Teljesen kipihenten, boldogan, elégedetten. Kicsit olyan volt, mintha visszatértem volna valami õsi helyre, ahonnan származom, ahova való vagyok, és ahova érkezvén úgy érzem, hogy "Ez Az" és nem kell keresnem többet.
Hogy kiélvezzem ezt a csodás érzést, még feküdtem egy kicsit állig betakarózva.
Eszembe jutott, hogy tüzet kéne gyújtani és megenni a maradék kolbászt, de aztán rájöttem, hogy odaadtam nektek a gyufát, így kénytelen voltam megelégedni a müzlis kajámmal.
Összegezve: a tegnapi nap újfent rávilágított olyan bölcsességekre, mint "bátraké a szerencse" meg "ki korán kel aranyat lel" (mert én semmit se találtam, biztos már elvitték). Továbbá hogy az embernek ki kell mozdulnia a nagyvárosi rohanó életbõl idõnként, mert nem szabad elfelednünk, hogy valaha szoros kapcsolatban éltünk a természettel! Az sem utolsó, hogy egy-egy ilyen kint alvás olyan lelki fröccsöt ad, ami aztán kedvezõen befolyásolja az egész következõ napot (én most pl.úgy érzem, hogy tökre feltöltõdtem valamivel).
Úgyhogy nem ez volt az utolsó sütögetés a nyáron. A következõt - úgy döntöttem - péntekre rakom, és a helyszín valószínûleg Vöröskõ lesz.
Lehet jelentkezni rá.
De tudni kell róla, hogy messzebb van, mint Sikáros, fel kell tekerni Paprétre, és onnan még föl kell terepezni a hegytetõre. Cserébe azonban kárpótolni fog a látvány és a hely varázsa!
NE ÍGY! NE ÍGY!
"Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél"
NE ÍGY! NE ÍGY!