4668 hozzászólás a témában

[Paraferee]

végezetül had mondjak köszönetet mindenkinek, aki megtisztelte a túrát jelenlétével, s emelte azzal a fényét, vmint hangulatát:
Mano+Skiri
MészÁgi+Isti
Béla+Mariann
YOci
Sanyi
Farkas
Rás
Györgyi
és a Mellon csapat

külön köszönet a Karpatia Hotel tulajdonosának

vmint köszönet a Doorsnak, Kaiser Chiefsnek, Danko Jonesnak, Apukámnak a törkölyért.

jövõre reméljük ugyanott...

[Paraferee]

#vasárnap
dobriutro. Ismét szikrázó napsütés odakinn. Alvás zavarokról senki sem panaszkodik, bár Yoci valami szörnyekrõl álmodott, de ne feledjük, Õ volt a legközelebb az anyaghoz tegnap. Reggeli hasonlóan megfelelõ: felvágottak váltják a virsliket. A tervek közül a társaság nagyobbik része a Tatranská Lomnicai nyári bob pálya próbálgatását és felvonózást választja. Hát menjünk. Fizetnék, de 800SK hiányzik. Hamar rájövök, 16fõre lefoglalt szállásunkat végül csak 15 fõvel használtuk ki. Szállásadónk mosolyog, nem problémázik, a már kitöltött számlán az összeget áthúzza, és fölé írja a javított összeget. Ennyi. Bár szobára foglaltunk, nem fõre, megoldotta. Ki is parázott itt az elején? És mitõl? Viszlát!
Beszállunk, de már szállok is ki... A kuplung pedál hangos kattanással esik padlóig be: nem jó. Vizslatás felülrõl, belülrõl. Végül csak észrevesszük az olajfoltot a bal elsõ kerék alatt. Nagyszerû. Több szám felhívása után sem vagyok nyugodtabb. A szállásadónk hívom segítségül, aki a telefonkönyvet. Sajna 1 órányi, és majd 8 szám sikertelen hívása után sem tud segíteni Nekünk, de ismer egy magán szervizt Lomnicon, elmegy a saját!!! autóján, és megnézi. 20 perccel késõbb ér vissza, sajnos a szép idõ és a vasárnapi nap jó ellenfélnek tûnik. Ez van. Marad a kuplung nélküli váltás, és az ima, hogy egyben, no meg lábon haza tudunk érni így is. Az elsõ nehézkes próbálkozások után úgy tûnik sikerül másodikba rakni, 30al gurulunk, majd egy lejtõn bátrabban negyedikbe húzom, és beveszi. 70... Száguldunk. De közeledik Poprád. Persze a lámpa pont piros amikor odaérünk: Skiri, Béla, Isti és a potyautas Rás pattannak ki, tolják-izzadnak, lendületben egyest kapcsolok, Õk meg futnak és pattannak befele. Mit mondjak! Feledhetetlen élmény Mindenki számára. Tecsóban bevásárlunk, bevárjuk Yoci, Sanyi, Farkas csapatot, akik menetközben fellibegõztek Lomnicon. Miután mindenki kész, ismét jöhet a tolás, és a rohanás. A társaság szinte egyszerre vesz levegõt, és szuggerálja a lámpákat, mentálisan gyõzködi a váltót, hogy vegye már be az istenverte fokozatot. Nagyon együtt élt mindenki. Az országúton aztán viszonylagos csend, és béke: negyedikben 60-70nel döcögünk, de haladunk. A 3 12% szerpentint simán vesszük, itt-ott lendületesebben nyomom neki, mint szoktam, hogy ne keljen még a visszaváltáson sem gondolkozni. Határtól 50kmre aztán útjavítás-forgalomirányító lámpákkal. Persze ismét piros. Röhögéstõl szakadva szállnak ki a srácok és tolják meg az autót, majd sebességet fogva rohannak utána és ugranak be. Már téma a határátkelés, amire csak 1 órát kellett még várni.
Üresben, gurulunk be a határõr mellé, nyújtom a papírokat, névsorolvasást tart, majd tovább int. Ekkor hárman már pattannak is ki, és az enyhén emelkedõ határátkelõn nyögik felfele az autót. Határõrünk csak széttenni volt képes a ezét, Én meg mosolyogni: Kuplung.
Idõvel jól állunk, így megkockáztatunk egy somoskõi vár nézést. Meseszép. Szép záróakkordja a hétvégének.

[Paraferee]

...
Nem tudni mennyi idõ alatt, ne is akarjuk tudni, de leértünk egyszer csak a megváltásnak felérõ felvonó aljába. Pár helybeli keresztet vet a csoportot meglátva, mert valljuk be, könnyen összetéveszthetõk voltunk ott és akkor a M.Jackson - Trhiller címû számának klipjében szereplõ formákkal. Igazán e pillanatban agyi kontroll nem állt módunkban lábaink felett, csak néztük az utat, és az elénk kerülõ éttermet. Bent aztán fokhagyma levesekkel és különféle galuskákkal hamar újra bútoltattuk a szervezetet. Egy röpke 20perces kocsikázással visszaértünk a szállásra. Yoci bakancsának köszönhetõen felpörögtünk. Azt az anyagot hamarosan teríteni fogjuk, jobb, mint néhány szintetikus cucc a piacon, no persze olcsóbb is. Kép letöltés és nézegetés közben észrevétlenül benyomtunk egy üvegnyi Málina Pálinka feliratú bódító hatású erjesztett gyümölcsökbõl lepárolt áttetszõ folyadékot. Ej-atyuska-bátyuska-géppuska, csak nagy ötlet volt valakitõl anno, még ha bizarrnak is tûnhetett akkor, hogy erjedésnek, avagy rothadásnak indult gyümölcsökön kísérletezgessen isteni nedû kinyeréséhez. Ehh.

[Paraferee]

...
Názdárovij! Hangzik el ismét, és nem hagyjuk kihûlni magunk, most épp Borovicka a védõital. Nyamm, jól esik. Kicsit lassulva, de felérünk a következõ tengerszemhez, 2200 felett egy kicsivel. A távolban égnek meredezõ hegygerincen piros-szürke-narancs hangyák szorgoskodnak fel és le... A fáradtabbaknak nem túl bíztató. Pihenõt csak épp annyit tartunk, hogy elengedjük a szembejövõket. Egy korosabb társaságból magyar szavak szûrõdnek, így bátran köszönünk Nekik anyanyelven, Rás kivételével: Jó napot Tanár ÚR. Nem tudom megismer-e?
A hágónak vezetõ utolsó 200 méter, no persze ez tengerszintben, zsúfolttá válik. Yocit ráveszem kamerázzon online felfele, bár azt már nem kértem, de végig a keresõbe lesve próbált felmászni. Eredmény: egy-egy lépésnél kétszer annyit csúszott vissza az elég laza, omlóssá váló köveken. A tetején bõ negyedórányi szembeforgalmat várunk ki, végén egy 8-10fõs magyar, fõleg 812éves gyerekekbõl álló csoporttal. A csoportot egy anyuka zárta, mellkasán kenguruban csöppnyi gyerkõccel. Õszintén: a gyerek jobban élvezte a valószínûleg számára felfoghatatlant, mint az anyuka. Lesegítettük õket a láncos szakaszon, majd végre Mi is átjutottunk a kb 20centis hágótetején. Túl oldalt 6méternyi függõleges láncozós-téma, majd válaszút: balra fel erõs kaptatóval a csúcs (2478m), jobbra pedig a kör folytatása, lefele a völgyben. Ki-ki mennyire érezte magát fáradtnak, választott. A csúcson aztán átélhettük azt a nehezen leírható, megfoghatatlan világteteje-zajt (zaj, mert ha csendet írnék, az a hangok hiányát jelentené, de itt a szívverésed és ereid lüktetésének zaja betölti hallójárataid) és érzést, amit egyszer át kell éreznie Mindenkinek. Árnyékokban jeges zúzmara erezetek kúsztak, végükön csepegve a mélységbe, köröskörül pedig a Tátra csipkés vonulatai nem törõdve politikai határokkal beszelték az egész látómezõd. Félórányit üldögéltünk, majd fotóztunk párat. A társaság többi része egy napos teraszon pihent ez alatt. A gerinc ezen oldalán levõ völgy kicsit másképet mutat, mint az, amint feljöttünk: itt nagyobb, 4-5méteres kavicsok fekszenek, egy patak elsõ métereinek zubogásával betöltve a levegõt. 3 tengerszem csalóka közelsége kápráztatja szemünk. A sebességünk mindeközben egyre lassabb. Itt-ott panasz hangok is felütik fejük. A hágótól félórányira kövek közé szórt fémlemezek látványa tárul elénk. Kíváncsiságunk közelebb visz: turbina törzs, kapcsolótábla, fémlemezek szerteszét, egy nagyobb kövön mécsesek. Nincs kétség: helikopter maradványok. 1900méteren a patak már gyakorolja a rövid, eddigi útján tanultakat, és kisebb vízeséseken keresztül, számos pici ágakba szétszakadva majd ismét eggyé válva folytatja útját lefele. A társaságból most már egyre többször tör fel a jajgatás: boka, talp, térd, comb. Kinek mi. Elérjük a Skok-vízesést. Nincs benne most annyi víz, mint legutoljára, a tetejére érkezni egy 40méternél magasabb vízesésnek látványa azért feledteti ezt a tényt. Jó tanuló volt a patakocska, és szép vízesésben jut lejjebb, a síkabb területre. Társaságunk kezd egy gyászmenetre hasonlítani: mind a sebességünk, ami egyébként az ösvény lejtésétõl, azaz a gravitációtól függõen gyök2tõl a 4km/h sebességig terjedt, mind pedig ábrázatunk, ami egy nem létezõ barátunk gyásza. Észrevétlenül elérjük a törpefenyõket felváltó fenyvest. Lábaink a kisebb kavicsokon is meg-megakad, rossz ránézni a csoportra. Yoci 10perce mesélni próbál egy filmbõl vett poént, de nem siker neki. Szemeink elõtt már csak az étterem, és a benne fellelhetõ gõzölgõ kaja lebeg.

[Paraferee]

#szombat
Egyesek épp, hogy mély alvásba tudtak forgolódni a reggeli fél hetes ébresztõre. A motel ebédlõje egy régi, kisebb kúria étkezõjére hasonlít: középen fél körívben, magas üvegtáblák mögött nagyobbacska terasz, bent egyszerûen terített asztalok, régi idõkben pigmeusok csoportját is elrejteni képes vastagságú, mára már vékonyra taposott szõnyeg a padlón. A reggeli minõsége és mennyisége a szállás árához mérten és a napi túra elindításához elégséges: kifli, barna kenyér, kis vaj, eper dzsem, virsli, tea. 8ra a társaságot autóba pakolva útnak indulunk Strbske Pleso vagy kevésbé nyelvtörõen Csorba-tónak. Túránk innen indul és ide is érkezik, ha minden és mindenki így akarja lenn és fenn is... Õrzött parkolóba hajtunk, mert vannak még páran akikben a média által erõsen bekarcolt paranoia sikítani tudna. A parkoló napi jegye a felvonó árával azonos: 1100,- HuF. Ej-atyuska-bátyuska-géppuska. Nem olcsó, de legalább még nem vertek meg Minket – a poén kicsit oldja a csoportot, meg a felvonó is, mivel max3 fõ ülhet csak az 5 fõs padra. Útközben máris beleérezhetünk a hegyi változékony idõjárásba, egészen csontig, mert a túranadrágon keresztül is addig hatol a jeges szél. Az égen továbbra is csak elvétve egy-két vékonyabb kósza felhõ mutatkozik mindemellett, így szélcsendesebb libegés közben zipzárak után nyúlunk. 1870méter körüli magasságban ér véget bemelegítõs szakaszunk. Ej-atyuska-bátyuska-géppuska, a cudarul fog vacogtató fuvallat csak nem marad alább, hát a szprájtos flakonnal álcázott hazai törköly után nyúlunk. Ej, jó társaság! Egybõl 7kéz nyúl a 4 fém kupica után. Sebaj, két kört nyomunk. Melegszünk belülrõl, hát lódulás. Az elsõ pár száz méternyi szintemelkedésünk törpefenyõkkel és 20-40centi magas, sûrû füves területekkel szegélyezett útvonalon halad. Szél is alább marad, törköly barátunk is dolgozik bendõnkben, így hamar táskákba szorítjuk kabátjainkat. Kezd erõsödni bennem a gyanú, hogy a reggeli kómás ruha választáskor Sanyi nem mellé nyúlt a rövidnadrág felvételekor. 2ésfél óra alatt 2000méterre tornázzuk magunkat, az elsõ tengerszemig. Kristály tiszta, jegesen hideg kék vize mindig megfog. A társaság amúgy is kezd flamós lenni, hát megnyitjuk a terülj-terülj asztalkámat. A csoport lustább része, Yoci és Sanyi a dobozos vajkrémet és vákuum csomagolt szalámit, a korábban kelõ része pedig az elõre legyártott szendvicseket pakolja ki. Székként és asztalként egy-egy méretes-méteres zöld zuzmó foltos szürke kõdarabocska, kilátásnak pedig a 800méteren elterülõ szlovák alföld szolgál a tengerszem kékje felett tovasikló tekintetünknek. Mert hát itt könnyen siklik. Hónak eddig idén nyomát sem látjuk, no de még legalább ilyennek sem láttuk a Tátrát (ugyebár fõleg csak szeptemberben járunk ide). Kellõen jóllakottság érzetet elérve tovább indulunk. Ej-atyuska-bátyuska-géppuska, azok a hegygerincek elõttünk oly közelinek tûnnek, de oly zavarba ejtõen apró, hangyáknak tûnõen motoszkálnak rajta a vélhetõen emberek..

[Paraferee]

Tátra-túra, avagy a kalandos története Piszén-pisze Csipet-csapatunknak

#péntek
Már rutinosan veszem fel, 12fõt baromi nehéz idõre elindítani útjára, így semmi idegeskedésre utaló rángás, körömtépkedés, slusszkulcs-rágás nem mutatkozik rajtam, a d.u 6órai helyett fél 8kor indulástól. A hangulat megfelelõen hangos, mindkét kocsi totál tele, cool. Határon pénzváltás, dehidratálás, majd útlevél kupac átnyújtás. Határõrünk az idõponthoz képest túl friss, okmányaink elõtt autómatricázást olvassa.
„Valami verseny lesz?” (Áhááá! Felismerte a KONA logót… Jeszbébi)
Az utóbbi hetek médiában szajkózott eseményei miatt a társaság felében lappangó bizsergés, vagy inkább erõs flusztráció, talán egy kicsit oldódik, lassan beleveszünk a szlovák fekete éjbe. Már szombat van, fél órája, amikor Poprádon bevásárolunk, így 2 elõtt pár perccel érünk Tatranská Lésna szélén található szállásunkra. Szegény házigazdánk egy fotelben aludva majd németül, angolul és magyarul köszöntve várt Minket. Gyorsan szobákat foglaltunk, és aludni tértünk.

[lensver]

Para, nagyon szép fotók! A vár gyönyörû, a hegyvonulatok észveszejtõen szépek, meg a tavak is. Látom csemegéztetek áfonyát, az a bazinagy lepke meg miféle? Medvelepke.. az lehet?
Jó lett volna nekünk is elmenni, talán majd sikerül legközelebb...Végül hányan voltatok?

[Paraferee]

Ahoy, Dobri!

Sajna sztorizással még várunk, mert már majd leragad a szemem... :-P
Szóval azért hogy ne hagyjalak itt Titeket üresen, íme kedv és nyálcsináló:

http://kep.tar.hu/paraferi/50367863#2

8)

[Oliv]

Era: tényleg szuper volt a szombati tekerés, nagyon élveztem!! Még sosem ettem somot, de most már tudom, milyen fincsi is:)Klassz volt a társaság, kellemes az idõ, csodás az erdõ,a táj, a hegyek, isteni a gulyás és palacsinta:)
Szombaton még elmentünk Copperrel a János-hegyre, hogy láthassak még egy kis dimbet-dombot, jól sikerült kis túra volt az is. Szép is ez a Bringás élet...

[lensver]

Era, sajnáltam, hogy nem tudtunk veletek tartani, nekünk csak egy rövid Kevély kör fért be szombaton.
Node vasárnap: bejártuk Börzsöny legelhagyatottabb útjait (ma reggel több mint egy centis tüskét húztam ki a gumiból!), láttunk egy 5 gyerekbõl álló bringás utánpótlást a Nagy-Hidegen, ettünk édes feketeszedret, ittunk finom patakokból, amortizáltuk cangáinkat sziklás lefeléken, és élvezettel fürödtünk az indián nyár meleg napsugaraiban.

Egyébként tudtátok, hogy a Nagy-Hidegre kb. óránként turistákat visznek fel kisbusszal? A járat gondolom Királyrétrõl indul, és mindaz, aki nem akar gyalogolni, felautókázhat, hogy aztán gyönyörködhessen abban az erdõben, amit elõzõleg miattuk füstölt tele a busz.


Tudja valaki, jövõ héten még kitart ez a gyönyörû idõ??? (mert akkor ...félbe súgom csak ... SSS ?)

[era]

A mi szombati túránk Nagykovácsiba (Paullal, Olivval és Kahleszzel) nagyon klasszul sikekrült. Oliv úgy teker, mint én. Paul elvitt minket olyan szép helyekre, ahol megálltunk és csak ámultunk, hogy ez Magyarország! A Nagykopaszon épült kilátót érdemes meglátogatni, mert nagyon messzire ellátni (Kékes) és tájékoztató táblácskák is vannak fent. Éppen érik a som, nagyonfinom volt. Jó sokat ettünk belõle. Fürödtünk a napfényben és remek ösvényeken gurultunk Nagykovácsi fölött.

[Paraferee]

ahoy!

a csapat idehaza... nem volt ismét sima, vagy inkább azt mondom ismét Para-túra volt
sztorival és rengeteg dönörû képpel este... érdemes lesz velünk tartani ;-)

[lensver]

Charon: áááááááááááááá

Bikertigger: Pesten durván szakadt. Az erdõ lassan szárad, és most nem volt kedvem egyedül kint aludni.

[burce]

Nem nagyon tolongtok triatlonozni, én azért megyek (szombat délután)
Ha lenne kedve csatlakozni bárkinek, hívjon! (internyet)
(vagy csak mászni, vagy ilyesmiért is..)


Thy: fogom gondolni, nemsoká kevesebb szabadidõm lesz, viszont kocogásra 1 óra is elég... (nekem)

[Bikertigger]

Az SSS-nek lõttek! Ez igazi szívás. Most nincs is kedvem errõl többet beszélni.

:rocketman

ennyi esõtõl lehetett vón....az kb a délutáni szélben fel is száradt...

[lensver]

Tényleg Thy, végül mi lett a svájci maratonnal, indultatok rajta?

[era]

Vasárnap nem tudok, családi programunk van.

Thy: ez igen! Már régóta tervezted. És tapasztalod is a futás jótékony hatását?

[lensver]

Era! Jaja, nagyon klassz volt tegnap a telehódas. És jók lettek a fotók is.

Mi holnap csak egy rövidet tekerünk délelõtt, de vasárnap egész nap. Jöttök velünk?