Aztán már könnyebbé vált a terep, a Vörösmarty házig már jól járható nyom fogadott. Felfutottam Mátraházára, itt elõbányásztam a telefonomat, és értesítettem a felmentõsereget, akit Kata és kutyusa, Tasli képviselt. Sajnos a fáradtság miatt, rossz itinert adtam meg Katának, azt mondtam, Mátraházára jöjjön értem. Pedig akkor már útban voltam lefelé, Mátrafüred felé. A havas, latyakos talajon élmény volt a cipõ által nyújtott tapadás. Nem nagyon csúszkáltam. 2óra után érkeztem meg Füredre. Keresem Katát, de nem lelem sehol. Újabb telefon. Én értetlenül próbálom magyarázni, hogy a Torony étterem mögötti nagy parkolóban vagyok. Mire Kata felvilágosít, hogy hát az Füreden van. Mondom, igen, ott van. Na, király! Õ indult lefelé, én meg, hogy ki ne hûljek indultam felfelé. Nem is volt baj, így legalább többet futottam. Füred felett 1 km-rel beszáltam végre a jó meleg kocsiba. Szóval tök jó volt a ami nap. Sífutottam kb 1 órát, majd futottam terepen 2óra 10 percet. Csodásan éreztem magam. Gyönyörû volt a táj, még a kellemetlen idõjárás ellenére is!
Üdv Néktek, Csapattársak!