Tehát jó volt a wellnes hétvége. Valamiért ma reggelre lettem másnapos, a fene se érti. Sikonda még és környéke még mindig nagyon szép, bár 2 éve kicsit jobban tetszett. A pár korty bor no. Finom volt. De aztán rájöttem, hogy elhagytam a kocsi kulcsot, úgyhogy zseblámpás expedíció. A kulcs fél óra múlva meglett, a kocsiban. Feltörõ expedíció. 3 csapat indult a trófeáért. Paul a drótos kampós megoldást és a jobb hátsó ajtót választotta, Misi a bal 1-nél próbálra ugyanezt. Rave valamiért egy Samsungos rajtszalagot szeretett volna bedugni az ajtó résén, amit egy haleffel feszegetett. Szürreális látvány volt. A versenyt végül Misi nyerte, ellenszolgáltatásként benyeltünk vele másfél üveg bort Zsolo heves, többszöri, kitartó intelmei ellenére. A kulcsot odaadtam Parának, mert olyan józannak tûnt az arca, és pont õ állt mögöttem. Az autóra felkerült egy GuMi nyom, a tûzbe meg több aeroszolos palack by Misi. A fotókkal dokumentált robbanások után Zsolóék hazarángatták a fõrobbantót. A többször szóbajött és beígért hangosítás és lapotop kombó valahogy nem akart összeállni, így a jó öreg Renáta-Révi szett szolgáltatta az italo-diszkó és Juventus mix slágereket. Volt néhány halvaszületett próbálkozás Révi részérõl bizonyos depesmód szerzemények felé, de Findlike ezeket rendre diszkvalifikálta. Volt még linzer, addig megvan, utána nem tudom. Másnap hajnali délben az idõsõdõ LCs házaspár kivert minket az ágyból a rángatózó húsos pocokkal, és elmentünk ebédelni egy helyi kis piroskockásabroszosba. Jó volt. Közvetlen pincérnéni, olcsó árak, zacskós leves, macska, hernyó, külföldi öreg motorosok, fokhagyma, büfögés. Délután termál. Je. Wellség szálló. Begöffentünk a meleg vízbe, ami nem is volt olyan meleg. Volt kulcskeresõs játék, kibírjatovábbegylevegõvel, karmolós pocokdobálós, vízbefúvókáról leszorítós. Este tûzrakás, amihez valamiért egy másfél km-re levõ ösvényrõl szállítottuk taligával a korhadt gallyakat a sötétben. Este jött a muffinos lány, marha finom volt a sokféle süti. Elõkerült az elõzõ napi nyami linzer, meg sült szalonna és hagyma sercegett. A recsegõ hanxórókból Juventus mix szólt, mígnem összeállt a rég áhított hangberendezés is. Szép lassan kopott a bringád, olyan 6-an maradtunk éjfél körül, mikor Findlike indítványára Kispált kezdtünk lejáccani. A zene hatására pár perccel késõbb kísérteties módon a pécsi különítmény kezdett elõszivárogni a fák közül, mint az éhes kis zambik holmi negyed osztályú horrorban a szív tv-n. ELõkerültek a stadionlámpák, amiket vmiért a fejükön hordanak, így 5 perc alatt a környék összes fa alapanyagát a tûz köré hordták utánpótlás gyanánt. Kispál éneklés rekedtre, Révi önkívületben ugrált a tûz körül, valaki zsírt sütött, és néha felbukkantak, néha eltûntek arcok. Azután jött Révi megmentõje, a fiú, aki szomorú volt, és hozott sok sört. Fél 6-kor leborítottam Révi nyomdafestéket nem tûrõ szitokáradata közepette. Másnap meg elindultunk hajnali délután kettõkor. Valakik meg túráztak asszem.
"...hogy tudsz-e kegyelmezni, Úgy ahogy neked soha soha senki
S ha igen, hát jó leszel annak, Aki hagyja magát, mások is hagynak
Majd mindig, s Te ott állsz szelíden Hajnalban az utcán, és jól esik minden"