'thank you, thank you, far too kind!' Megtiszteltetés, hogy a Hozé Times zsurnalisztája karakterekbe fonta személyemet. és hogy nápolyi lettem, az már nekem sok mára a jóból.
De ha már a elismerésnél tartunk, az én elképedésem nem különb a tieteknél, mert ilyen lelkesedéssel, kitartással és tudással még nem találkoztam mint, amit a banda "nagy öregjei" (vagy inkább nagy bölcsei?) produkálnak a hegyen. A tiszteletem az övék. éshát nem véletlen, hogy veletek tekerek, bitangjó a csí áramlása ebben a különítményben - pont azt találom meg ezeken a túrákon, ami számomra a bringázásban érték: a tiszta élvezet
szálámálájkum
... ami meg a fejlõdõképességet illeti: szerintem ugyanannyira élvezitek ti is a tekerést és más nem számít. Huszadrangú dolog szerintem, hogy fel tudsz e menni leszálás nélkül az emelkedõn, vagy át tudsz-e bunizni egy vadvédelmi kerítést.
Btw: mivel épp a tanulás témáját kutatom egy jó ideje, elmondom, hogy ez az egész "idõskori" tanulásképtelenség túl van lihegve.(hiába, a kifogások országában élünk...) Meglepõdnél mennyi mindent tudnál még megtanulni bringás képességek tekintetében.
gondolkodtam amúgy, hogy egyik alkalommal csinálni kéne egy ilyen bike clinic-szerû észosztást, hogy ne kelljen olyan sokat várnom mindig a lejtõ aljában
ha van rá igény, szívesen megmutatnék, elmagyaráznék egy-két dolgot