Sajnálom, hogy ismét negatív tapasztalattal kell kezdenem... Ha én találkoznék azzal, aki nyilvánvalóan a bicajos orr alá borstörés céljából nem csak nagyobb ágakat, de konkrátan rönkfákat is huzigált ki az út kellõs közepére Hûvösvölgy és Határ-nyereg közt a sárga túrajelzés mentén, nos, azt hiszem kapna az illetõ pár keresetlen megjegyzést a részemrõl!... Kb. 20 helyen takarítottam az utat utána. Délután egykor még semmi nem volt ott, 4 óra tájban már akadálypálya volt a sporadikusan, váratlanul felbukkanó pereceltetõktõl a komplett szakasz, elejétõl a végéig... (Remélem nem kifeszített drót lesz a következõ lépcsõfok!) :-(
A pozitív viszont az, hogy (egy "kissé" morcos kutyás hölgy "kedves" megjegyzését leszámítva) mindenki köszönt ma nekünk bicajosoknak itt, a Budai-hegyekben - és természetesen mi is elõre köszöntünk, vagy éppen vissza. :-) Szóval, jobban elfogadnak bennünket, mint mondjuk 3 éve, én ezt érzem, szóval a társadalmi megítélés szempontjából nem lehet annyira rossz a helyzetünk, én úgy vélem. Ami néha ilyesztõ és nehezen tolerálható, az a gyalogtúrázók melletti elhaladásból a száguldozás kategóriája. Mint rendszeres gyalogtúrázó (évi 800-1000 km általában összejön, még:-)) is tapasztalom a saját bõrömön, hogy megijedek akkor is, amikor nem kellene, ha fékezést hallok mögülem vagy éppen a csengõ hangját váratlanul, a hátam mögött valahol.
Volt már szó errõl még tavaly itt; szóval nekem az a módszer kezd beválni, hogy messzirõl csengetek egyet, aztán lelassítok gyök kettõre (értsd: NAGYON lassú tempóra, max. 6-8 km/h) és köszönök egyet, hogy biztosan észre vegyenek. Esetleg a "bicajos balról" szintén hasznos, úgy tapasztalom. Általában nagyon hálásak és határozottan máshogy néznek az emberre azok, akik mellett lassan haladunk el, ha kell, megállva és lehúzódva, elengedve õket (mégis csak mi vagyunk a túrautak többségén a "betolakodók"), ma egy nyugdíjas házaspár például külön jó utat is kívánt, ami nagyon jól esik; mert érzi az ember, hogy elfogadják! ;-)
Nézzétek el nekem, ha kissé szájbarágós ez az utolsó pár mondtat; eddig ezek a tapasztalataim röviden, gondoltam megosztom õket.
@Ronin: az nagyon komoly, gratulálok!
Nem sok bicajossal találkoztunk (párommal tekertünk, rikító zöld pólóban, alattunk 1-1 fekete fully), ha véletlenül elkerültünk benneteket (bár nem hiszem, hogy összefutottunk, megismertelek volna szerintem), akkor utólag is üdvözletem! :-)