Ez pontosan így van, fentről mindig könnyebb lemenni terepen, mint fordítva.
Akkor ott én is csak azért indultam el Visegrádról felfelé, mert egy túra szervező lány kiírt egy gyalog túrát a következő hét végére lentről felfelé, viszont korábban nem ismertem a terepet és nem tudtam, hogy neki merjek-e indulni majd a gyalogtúrának velük. Aztán láttam, hogy végig tudok rajta menni úgy, hogy még a biciklit is viszem út közben, akkor majd nélküle még jobban megy mert az jókora súly felfelé.
Mivel így gond nélkül felmentem végig, végül elindultam a következő hét végén velük is.
Összegyűlt a népes társaság lent a szobornál és az egyik fele elindult a pisztrángos patak mentén
autókkal egy darabon, hogy majd ott csatlakoznak a gyalogosan indulókhoz, mert nem akartak annyit gyalogolni, inkább a kalandosabb résznél akartak csatlakozni egy kényelmes éjszakai túrához.
A társaság másik fele akikkel én is mentem, elindult gyalog azon az úton ahol én is korábban végig mentem a videón tolva-tekerve. Arra viszont nem számítottam, hogy rohanós tempóban mennek majd felfelé. Sokszor ki is fulladtam az erőltetett menettől a meredek felfelé úton a vízzel és lámpával, akkuval, éjszakai ruhákkal teli, nehéz háti tatyóval a vállamon.
Amikor elértük a többieket, akik a pisztrángos patakig kocsival felmentek egy megbeszélt részhez, ők látták mekkora rohanós tempóval ment a társaság rohanósabb fele felfelé.
Már én is alig kaptam levegőt úgy felrohanva.
Az autóval a pisztrángos részekig utazók is meggondolták magukat, hogy nem éjszakai futásra jöttek, hanem éjszakai nyugis túrára és inkább vissza fordultak és nem vállalták a felfelé rohanást abban a tempóban.
Ez volt az, valaki feltette:
http://www.decathlon...ion_ref_map=[]
Az a kisebb csoport végig járta az ösvényt és az utat (a fenti vázlaton), mint utólag megtudtuk, de én is csatlakoztam a túrától elállók, a vissza fordulók társaságához mert csak a saját tempómban, kicsivel lassabban, nyugiban tudtam volna megcsinálni, nem így futólépésben, folyamatos légszomjjal küszködve.
Azért meg megálltak, de amikor már majdnem kezdtem volna levegőt kapni, megint neki iramodtak.
Arra előtte nagyon sokan nem számítottunk, hogy olyan rohanós lesz a tempó, azért fordult vissza a túrázók legalább fele.
.
Jártam kint kicsit havazni. Hosszabbra terveztem de végül csak Békásról az Omszki tóig jutottam el, körülötte kavartam egy kicsit. Még a 2.35-ös szöges gumival is olyan volt ebben a hóban menni, mint valami nagyon laza pörgős süppedős, mélyen kavicsos talajon nyáron.
A lefagyott részeken jól kapaszkodik de ahol van 10 centi szűz hó, ott teljesen visszaváltva is hamar megfogja a kereket. Azt talán mondanom se kell, hogy közben, amíg bírom legkönnyebb áttételben, kitolja a farát balra-jobbra mint egy betöretlen csikó és csak lassan megy előre. Arra azért jó volt (lesz), hogy időnként megmozgassam magam és nagyon ne tunyuljak el tavaszra. Ezt a rövid utat is kicsit megéreztem most a hóban, szóval kifárasztott. Egy bringással találkoztam csak út közben a tó mellett.
Érdekes volt, hogy mindenki nézett a megtaposott hótól csatakos kerékpárúton, mintha valami csudát látnának!