Sziasztok.
Ha terep, akkor felejtsétek el.
Ma úgy gondoltam megnézem, milyen az erdõ, mivel állandóan a Pilisben tekerünk, ezért úgy gondoltam irány a Börzsöny.
Egyedül mentem, hogy ne anyázzon senki sem, s kiderült jól döntöttem.
Mivel lusta vagyok és gyenge ezért vonattal mentem Szobig. Onnan betonon indultam Márianosztra felé, de pár kilcsi után bezúztam balra a kék jelzésre. Már az elején látszott gondok lesznek. Túrista barátaink nem nagyon jártak arra, igy derékig érõ csalánon kellett átküzdeni magam. De ez volt a legkellemesebb rész.
Sok sok éve járom az erdõt, de ilyet még nem láttam, mindenütt patakok folytak, az út az jelenleg nem út hanem patak, ahol van esése ott a víz fél-másfél méter mély árkokat vágott. Mindenütt sár, de nem olyan pindurka, volt ahol térdig süllyedtem benne. És én egy darabig még régi vasúti töltésen mentem. Az volt a tekerhetõ rész. A zöld, majd a piros jelzés sem volt jobb Márianosztáig. Nem vagyok egy félõs lefele, de igencsak húztam a féket, mert ha a talaj lejtett még oldalirányban is, lehetetlen volt tekerni úgy csúszott. Márianosztánál feladtam és betonon visszagurultam pestig. Vác után a kerékpárutat elöntötte bokamagasságig a Duna, de ez már dirakt jó volt, mert legalább lemosta egy kicsit a sarat.
Egy a lényeg, a terep felejtõs egy darabig sajnos.
Sziasztok.
Merida a nyugat dácsiája, de jó a garis ügyintézése