Én lepörgettem a Zalába, kellemes volt, a pofaszél ellenére egész jó tempót mentem. (30.7-es átlag) Pár tapasztalat:
-Fehérvártól az MJani által javasolt útvonalról a GPS lenavigált, miután egy káromkodás keretében átállítottam bicajról autó üzemmódba, mivel megelégeltem, hogy az összes településen be akar küldeni a kis utcákba, hogy "nehogy már a fõúton tekerjek" - ez kitett a 8-asra, még valahol Várpalota közelében, ahol éppen valami fesztivál ment, az út szélén lõdörgõ mattrészeg emósokból és gótokból itélve...ellenben a 8-as, szóval nem tudom hétköznap milyen, vasárnap délelõtt tök jó! Végre lehetett tempót menni, s a percenkénti 1 darab autó a 2x2 sáv miatt bõven ki tud kerülni...most nem azért, de a Veszprém-Tapolca szakaszon (ami kisforgalmú), jobban be voltam szarva.
-100-ig számoltam a kerékpározni tilos táblákat, amiket, jól nevelt országútishoz méltóan igen hamar ignore-listára tettem. Értem én, hogy az "építünk valami fost nektek, s takarodó az útról" hozzáállás itthon még elfogadott, de azért ezt nem kéne. Még amikor normálisabb utak is voltak, pár helyen rámentem néhány méter erejéig, s általában az elsõ keresztutcánál kialakuló 2 centis peremen megpattanó 8 baros gumi hangja után sokalltam be, s mentem vissza a fõútra. (pl. a Velencei-tó mellett) Ha nem jelentenének automatikusan -5 km/h átlagsebesség különbséget, még bizisten ott is mennék.
-Hazafelé sajnos vonattal jöttem, így az izzadtan rátapadunk az ótvaros bõrszékhez közel ugyanannyi ideig, mint amennyi alatt LETEKERTEM élményben lehetett részem, pontosan ugyanannyi pénzért, mint amennyibe a letekerés során megreccsentett Miche középrészem került.

A MÁV-ot ezek után sem fogom szeretni, 3-4 izmos bringással simán le tudnám nyomni a Budapest-Tapolca vonalat, de könyöklõvel talán még szólóban is.
A táj (tanúhegyek és társaik) mindenesetre nagyon szép, s tényleg élmény volt lemenni, s gyakorlatilag nulla megállással sikerült is egyentempót pörgetni, ami a cél is volt. Van egy két szakasz, ahol az útminõség elég kegyetlen, de azért szép újraaszfaltozott részek is vannak. Ami még feltûnt, hogy sok a túrázós bicajos, akik az alapetikettet sem ismerik, köszönésre semmi reakció, ész nélkül megpróbálnak fellószolni a szélárnyékomba, s káromkodnak, amikor leszakajtom õket a következõ huplin. (bár ugye ezt már kibeszéltük, az országútisok többnyire NEM köszönnek

)