a tekerések is "magányosan" teltek, már amennyire a késő nyári - kora őszi kirándulóidő örömére hasonlóan gondolkodó erdőjáróktól lehetett (mindig meglep a turisták megjelenése, "régről, 20+ évről valahogy nem ez maradt mega fejemben és nem is tudtam megszokni). persze így is megtaláltam az eldugottabb, távolabbi helyeket, ami nem meglepő, hiszen "I was social distancing before it as cool"... a solo ridong azért is jó, mert két dologra nem kellett figyelni: bármelyik ösvényt meg lehetett nézni, nem volt a "de_mi_lesz_hogyha_vissza_kell_jönni_mert_nem_vezet_sehova_vagy_járhatatlan?" és nem kellett se tempót se távot tartani, azt csináltam, amit akartam.
így sikerült egy-két olyan helyet és utat is megnézni, amik eddig kimaradtak és újrafelfedeztem pár feledésbe merült kisebb összekötő ösvényt is. utóbbiakon erősen érezni lehetett az elhagyatottságot, de még pont járhatóak volt. (persze kinek mi járható...)
az első nap 49km jött össze. képek, különösebb sorrend és komment nélkül. ja, a jelzett ösvényeket most sem sikerült elkerülnöm, szóval ha kérdik, neménvótam, a képeket meg csak találtam!!