Az alacsony-tátra megismerése volt a feladat + a késõbbi kiindulási-érkezési pontok feltérképezése .Sikerrel vettem ezen akadályokat,de a megmaradt idõt egy kis gyaloglással összekötöttem.Megismertem a "tátrai esõt" ..tanultam belõle!
https://picasaweb.go...rAlacsonyTatra#
Ralp..a telgarti szállást megjegyeztem....köszönöm!
Üdvözlünk a Bikemag Fórumon!
Fórumunk bejegyzéseit regisztráció nélkül is olvashatod, ha hozzá kívánsz szólni a fórumhoz, kérjük regisztrálj!Jelentkezz be Regisztrálj
Szlovákiai Túra
Indította
Tiberius
, 2003. április 02. 15:51
#121
Írta 2013. június 10. - 07:53
#122
Írta 2013. június 01. - 15:34
Néhány Dani Által készített rövid kis videó.
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
Király hegyi túra - YouTube
"Ínség és meggyõzés - ez az a két erõ,mely tettekre bírja az embereket. Támassz ínséget,kormányozd a véleményeket és felboríthatsz minden meglevõ rendszert,bármilyen szervezett is legyen az."
#123
Írta 2013. május 31. - 15:42
Ahogy korábban is említettem szemerkélõ(jó kis áztató) esõben kezdtük meg hazafelé vezetõ utunkat a 66-os úton.
A telgárti viadukt mellett elhaladva kapaszkodtunk fel közel majd 1000 méterre,amit egy jólesõ kis lejtmenet követett a Stracenai (Stratena) völgyben.
A völgy kezdeténél sóvárgó pillantást vetettünk balra,ahol Vernár felé elkanyarodott a 67-es számú út,hiszen az már a Magas Tátra kapuját jelentette Poprád felé…(néhány combos emelkedõ után) .
Az enyhén lejtõ völgyben csak úgy faltuk a kilométereket.
Pontosabban a kerékpárunk kerekei.
Az esõ pedig csak nem akart alábbhagyni.
A dobsinai jégbarlanghoz vezetõ turisztikai központ elõtt jobb kézre egy veszett jó kis lovas tanya (divatosabban „ branch „) tûnt fel.
Egy hatalmas fekete táblán a következõ felirat állt: DANNE’ MENU.
Találgattunk,hogy most vasárnap lévén valószínûleg nincs menü,tehát nem is lassítottunk.
Eredetileg is Stratena Safran panziója volt betervezve „ebédileg”.
Elsuhantunk a dobsinai jégbarlang látogatócentruma,pontosabban parkolója mellett.
Sok hazai rendszámú buszt láttunk.
Hogy kinek van ilyen idõben kedve még jégbarlangot látogatni?
A barlangot 1870-ben fedezték fel és 2000 óta Világörökség része.
Persze volt más tervünk is még ezen szakaszon,ami az idõjárás rosszabbra fordulása miatt kimaradt.
Stratena(vagy Stracena,ahogy tetszik) elõtt van egy néhány 100méteres alagút.
De ez már az új utat jelenti.
A régi út,amit bevájtak a hegyek közé egy apró kis,keskeny szurdokká szûkül,ami az életveszélyes kategóriát súrolja a hegyomlás miatt.
Sorompóval le is van zárva,az átjárás is tilos.
Azt hiszem ez már a Szlovák paradicsom része.
Az egyre nagyobb és sûrûbb cseppekben hulló esõ miatt ,ha fájó szívvel is,de ki kellett hagynunk.
Utunk során már a sokadik kis alternatív ,kiegészítõ útra mondtuk rá(szinte egyszerre),hogy „majd legközelebb”.
Stratenát elérve a falu végén méregetni kezdtük a Safran panziót.
Az idõjárás miatt még a terasz részre nem volt kipakolva asztal,szék,így Dani azt mondta,hogy mi lenne,ha beszélne a tulajjal,hogy bringáinkat nem-e vihetnénk be legalább az elõtérbe?
Aki látta a „Macskafogó” – címû magyar rajzfilmet,akkor annak ismerõsen csenghet a mondat,amit Dani az akció sikerességének érdekében kölcsönvett.
-Nem kapsz két nagy pofont,ha megengeded,hogy az elõtérbe bevihetjük a járgányainkat.
Lényeg a lényeg,megoldódott a probléma és már kereshettem is olyan széket,amin nem volt kárpitozás.
Kerékpáros nadrágom betétjébõl csordogált a sár és az esõ elegye….néha bizony egy sárvédõ csodákra volna képes….
Mire az étlapból kiválasztottuk,hogy mindketten valami gulyás félét ennénk,addigra közölték,hogy húsleves van csak.
Jó forró volt..élveztük.
Viszont a második fogás már választható volt.
Vagy kéred vagy nem?
Áááá,nem is….
Dani a szlovák nemzeti ételt a halusky-t választotta,én maradtam a „bombabiztos” rántott csirkemell filénél.
Azt csak nem tudják elrontani.
Olyannyira nem tudták,hogy 2 hatalmas tenyérnyi adag hús egy része túratársam tányérján landolt.
Kettõnk kajája kapuccínóval megspékelve 12euróból kijött,ami (a mennyiség tekintetében) egészen barátinak mondható.
Ráadásul a pincér fellebbentette a fátylat a (rejtélyes) DANNE’ MENU kifejezésrõl is.
Miszerint ez azt jelenti,hogy mindennap van változatos menü az adott helyen.
(utólagos köszönet érte)
A szállásnál elfelejtettem megemlíteni,hogy kettõnknek a 3 ágyas szoba,wc-fürdõvel egyben (de közös konyhával) idegenforgalmi adóstól 25euró volt.
Nehezen mozdultunk meg a kiadós ebéd után.
Ráadásul egy újabb emelkedõ várt ránk és az esõ csak nem akart csendesedni.
Mi több,a szél is erõre kapott.
Legrosszabb párosítás....szerintem....
A tetõrõl a festõinek mondható Dedinky tó látványa fogadott.
Majd a (szerintem) mindenki által ismert dobsinai kilátó következett.
Érkezésünkre ,ha csak rövid idõre is,de elállt az esõ.
Sõt, a távolban (az Érchegység fölött) még napsütést is láthattunk.
Többször megdörzsöltük a szemünket,hogy nem csak érzékcsalódásról van-e szó?
Elrágtunk egy csokit és gurultunk is egy picit lejjebb a parkolónál található forráshoz.
Ha nem is kimondottan vízvételi szándékból,de kabalából vagy babonából.
(ki-ki nevezze,ahogy jónak látja)
Mert itt mindig meg kell állni!
Mint a frissen nyílt kínai gyorsétteremben.
-Csípös,nem csípös?
-Kérsz?
-Ha kérsz,vársz!
Újabb gigantikus hosszúságú gurulás következett egészen Dobsina „belvárosáig”.
Dani meg is jegyezte,hogy azért ezt a néhány KM-t a másik irányból nem tesszük meg ilyen hamar.
Dobsina Magyarországi testvérvárosa Sajószentpéter…(ezt csak úgy…)
A város végén balra megcsodálhattuk a bádogviskók és kockaépületek érdekes elegyét,ahol nehezen tudtuk eldönteni,hogy a szárítókötelekre kiteregetett ruhák száradnak vagy éppen még csak a mosási fázisban vannak.
Ja,hogy nem említettem volna?
Igen,újra esett.
Oláhpatak (Vlachovo) ,Gócs (Gocovo) majd Alsósajó (Nizna Slana) településeket gurultunk át,miközben azon tanakodtunk ,hogy bevállaljuk-e tovább az egyre nagyobb forgalmú 67-es utat Rozsnyó és Pelsõc érintésével Tornajáig vagy kanyarodjunk le a háborús emlékmûnél Rostár felé?
Én korábban jártam már ezen az útvonalon és annyit ígérhettem Daninak,hogy az utóbbi verzió egy újabb emelkedõt ígér,nagyon rossz útburkolattal viszont szemet gyönyörködtetõ vidékkel.
Az eget kémleve teljesen mindegy volt.
Az ég már teljesen sötétbe fordult,mondhatni feketébe….
Az a helyzet állt elõ,hogy felfelé jobb volt tekerni,mint a másik oldalon begurulni Rostárra.
A szemüvegen keresztül nem láttam semmit,olyan „vastagságban” borította el az esõ.
Lassítani kellett a biztonságos továbbhaladáshoz .
Ekkor figyeltek be az írásom elején említett "békaemberek".
Az elsõ kerék (szokásához híven) az úttesten elgázolt béka,éti csiga és az elõzõ hétrõl (a szó szoros értelmében) itt ragadt fácánkakas foszlányokat az arcunkba,szánkba,szemünkbe szórta.
Tehát ezen a szakaszon nem volt ideális beszélgetnünk egymással.
(annyira azért nincs is rossz ízük....)
Szóval nekem lassítanom kellett erõsen,ezzel szemben Dani úgy hagyott állva ezen a lejtõn,ahogy hegyimenõk szokták a sprintereket az emelkedõkön.
Csak ez most meglehetõsen fordított helyzet volt.
(vagy,hogy is?)
Rostár után Csetnek(ahol híres festõmûvész(ünk) Madarász Viktor is született) majd végül Kuntapolca következett.
A hátszél itt már segítségünkre igyekezett,ami túránk hátralévõ részében már végig ki is tartott.
Pelsõcön becsatlakoztunk a korábban elhagyott 67-es útra és kedvezõ szelünket kihasználva 35KM/h-s sebességgel zúgattunk végig (utunk kezdõ és egyben végcéljáig)Tornaljáig.
A városba érve meglepetten vettük észre,hogy az autó,amit társam (parkolás után) még kormánybilinccsel is lezárt a biztonság kedvéért,nem azon a helyen van a parkolóban,ahol hagytuk.
Végül is OTT volt,csak nem azon a helyen.
(???)
Egy helyi lakos világosított fel minket,hogy rend a lelke mindennek és a rendszeretõ polgárok sötétedés után sorba pakolják az autókat.
Hogy mi szerint?
Ha azt mondom,hogy a mi autónk egy albán, és egy belorusz rendszámú autó után következett harmadikként,akkor…..
Szakadó esõben cuccoltunk be az autóba,majd „nedvességtartalmunkat”magunk alá szivárogtatva (immár motorizálva) indultunk Bánréve (Magyarország) felé.
És akkor most idekívánkoznának a túraleírások befejezõ (rendhagyó) mondatai:
Aki nem jött,sajnálhatja.
De majd legközelebb.....
A telgárti viadukt mellett elhaladva kapaszkodtunk fel közel majd 1000 méterre,amit egy jólesõ kis lejtmenet követett a Stracenai (Stratena) völgyben.
A völgy kezdeténél sóvárgó pillantást vetettünk balra,ahol Vernár felé elkanyarodott a 67-es számú út,hiszen az már a Magas Tátra kapuját jelentette Poprád felé…(néhány combos emelkedõ után) .
Az enyhén lejtõ völgyben csak úgy faltuk a kilométereket.
Pontosabban a kerékpárunk kerekei.
Az esõ pedig csak nem akart alábbhagyni.
A dobsinai jégbarlanghoz vezetõ turisztikai központ elõtt jobb kézre egy veszett jó kis lovas tanya (divatosabban „ branch „) tûnt fel.
Egy hatalmas fekete táblán a következõ felirat állt: DANNE’ MENU.
Találgattunk,hogy most vasárnap lévén valószínûleg nincs menü,tehát nem is lassítottunk.
Eredetileg is Stratena Safran panziója volt betervezve „ebédileg”.
Elsuhantunk a dobsinai jégbarlang látogatócentruma,pontosabban parkolója mellett.
Sok hazai rendszámú buszt láttunk.
Hogy kinek van ilyen idõben kedve még jégbarlangot látogatni?
A barlangot 1870-ben fedezték fel és 2000 óta Világörökség része.
Persze volt más tervünk is még ezen szakaszon,ami az idõjárás rosszabbra fordulása miatt kimaradt.
Stratena(vagy Stracena,ahogy tetszik) elõtt van egy néhány 100méteres alagút.
De ez már az új utat jelenti.
A régi út,amit bevájtak a hegyek közé egy apró kis,keskeny szurdokká szûkül,ami az életveszélyes kategóriát súrolja a hegyomlás miatt.
Sorompóval le is van zárva,az átjárás is tilos.
Azt hiszem ez már a Szlovák paradicsom része.
Az egyre nagyobb és sûrûbb cseppekben hulló esõ miatt ,ha fájó szívvel is,de ki kellett hagynunk.
Utunk során már a sokadik kis alternatív ,kiegészítõ útra mondtuk rá(szinte egyszerre),hogy „majd legközelebb”.
Stratenát elérve a falu végén méregetni kezdtük a Safran panziót.
Az idõjárás miatt még a terasz részre nem volt kipakolva asztal,szék,így Dani azt mondta,hogy mi lenne,ha beszélne a tulajjal,hogy bringáinkat nem-e vihetnénk be legalább az elõtérbe?
Aki látta a „Macskafogó” – címû magyar rajzfilmet,akkor annak ismerõsen csenghet a mondat,amit Dani az akció sikerességének érdekében kölcsönvett.
-Nem kapsz két nagy pofont,ha megengeded,hogy az elõtérbe bevihetjük a járgányainkat.
Lényeg a lényeg,megoldódott a probléma és már kereshettem is olyan széket,amin nem volt kárpitozás.
Kerékpáros nadrágom betétjébõl csordogált a sár és az esõ elegye….néha bizony egy sárvédõ csodákra volna képes….
Mire az étlapból kiválasztottuk,hogy mindketten valami gulyás félét ennénk,addigra közölték,hogy húsleves van csak.
Jó forró volt..élveztük.
Viszont a második fogás már választható volt.
Vagy kéred vagy nem?
Áááá,nem is….
Dani a szlovák nemzeti ételt a halusky-t választotta,én maradtam a „bombabiztos” rántott csirkemell filénél.
Azt csak nem tudják elrontani.
Olyannyira nem tudták,hogy 2 hatalmas tenyérnyi adag hús egy része túratársam tányérján landolt.
Kettõnk kajája kapuccínóval megspékelve 12euróból kijött,ami (a mennyiség tekintetében) egészen barátinak mondható.
Ráadásul a pincér fellebbentette a fátylat a (rejtélyes) DANNE’ MENU kifejezésrõl is.
Miszerint ez azt jelenti,hogy mindennap van változatos menü az adott helyen.
(utólagos köszönet érte)
A szállásnál elfelejtettem megemlíteni,hogy kettõnknek a 3 ágyas szoba,wc-fürdõvel egyben (de közös konyhával) idegenforgalmi adóstól 25euró volt.
Nehezen mozdultunk meg a kiadós ebéd után.
Ráadásul egy újabb emelkedõ várt ránk és az esõ csak nem akart csendesedni.
Mi több,a szél is erõre kapott.
Legrosszabb párosítás....szerintem....
A tetõrõl a festõinek mondható Dedinky tó látványa fogadott.
Majd a (szerintem) mindenki által ismert dobsinai kilátó következett.
Érkezésünkre ,ha csak rövid idõre is,de elállt az esõ.
Sõt, a távolban (az Érchegység fölött) még napsütést is láthattunk.
Többször megdörzsöltük a szemünket,hogy nem csak érzékcsalódásról van-e szó?
Elrágtunk egy csokit és gurultunk is egy picit lejjebb a parkolónál található forráshoz.
Ha nem is kimondottan vízvételi szándékból,de kabalából vagy babonából.
(ki-ki nevezze,ahogy jónak látja)
Mert itt mindig meg kell állni!
Mint a frissen nyílt kínai gyorsétteremben.
-Csípös,nem csípös?
-Kérsz?
-Ha kérsz,vársz!
Újabb gigantikus hosszúságú gurulás következett egészen Dobsina „belvárosáig”.
Dani meg is jegyezte,hogy azért ezt a néhány KM-t a másik irányból nem tesszük meg ilyen hamar.
Dobsina Magyarországi testvérvárosa Sajószentpéter…(ezt csak úgy…)
A város végén balra megcsodálhattuk a bádogviskók és kockaépületek érdekes elegyét,ahol nehezen tudtuk eldönteni,hogy a szárítókötelekre kiteregetett ruhák száradnak vagy éppen még csak a mosási fázisban vannak.
Ja,hogy nem említettem volna?
Igen,újra esett.
Oláhpatak (Vlachovo) ,Gócs (Gocovo) majd Alsósajó (Nizna Slana) településeket gurultunk át,miközben azon tanakodtunk ,hogy bevállaljuk-e tovább az egyre nagyobb forgalmú 67-es utat Rozsnyó és Pelsõc érintésével Tornajáig vagy kanyarodjunk le a háborús emlékmûnél Rostár felé?
Én korábban jártam már ezen az útvonalon és annyit ígérhettem Daninak,hogy az utóbbi verzió egy újabb emelkedõt ígér,nagyon rossz útburkolattal viszont szemet gyönyörködtetõ vidékkel.
Az eget kémleve teljesen mindegy volt.
Az ég már teljesen sötétbe fordult,mondhatni feketébe….
Az a helyzet állt elõ,hogy felfelé jobb volt tekerni,mint a másik oldalon begurulni Rostárra.
A szemüvegen keresztül nem láttam semmit,olyan „vastagságban” borította el az esõ.
Lassítani kellett a biztonságos továbbhaladáshoz .
Ekkor figyeltek be az írásom elején említett "békaemberek".
Az elsõ kerék (szokásához híven) az úttesten elgázolt béka,éti csiga és az elõzõ hétrõl (a szó szoros értelmében) itt ragadt fácánkakas foszlányokat az arcunkba,szánkba,szemünkbe szórta.
Tehát ezen a szakaszon nem volt ideális beszélgetnünk egymással.
(annyira azért nincs is rossz ízük....)
Szóval nekem lassítanom kellett erõsen,ezzel szemben Dani úgy hagyott állva ezen a lejtõn,ahogy hegyimenõk szokták a sprintereket az emelkedõkön.
Csak ez most meglehetõsen fordított helyzet volt.
(vagy,hogy is?)
Rostár után Csetnek(ahol híres festõmûvész(ünk) Madarász Viktor is született) majd végül Kuntapolca következett.
A hátszél itt már segítségünkre igyekezett,ami túránk hátralévõ részében már végig ki is tartott.
Pelsõcön becsatlakoztunk a korábban elhagyott 67-es útra és kedvezõ szelünket kihasználva 35KM/h-s sebességgel zúgattunk végig (utunk kezdõ és egyben végcéljáig)Tornaljáig.
A városba érve meglepetten vettük észre,hogy az autó,amit társam (parkolás után) még kormánybilinccsel is lezárt a biztonság kedvéért,nem azon a helyen van a parkolóban,ahol hagytuk.
Végül is OTT volt,csak nem azon a helyen.
(???)
Egy helyi lakos világosított fel minket,hogy rend a lelke mindennek és a rendszeretõ polgárok sötétedés után sorba pakolják az autókat.
Hogy mi szerint?
Ha azt mondom,hogy a mi autónk egy albán, és egy belorusz rendszámú autó után következett harmadikként,akkor…..
Szakadó esõben cuccoltunk be az autóba,majd „nedvességtartalmunkat”magunk alá szivárogtatva (immár motorizálva) indultunk Bánréve (Magyarország) felé.
És akkor most idekívánkoznának a túraleírások befejezõ (rendhagyó) mondatai:
Aki nem jött,sajnálhatja.
De majd legközelebb.....
"Ínség és meggyõzés - ez az a két erõ,mely tettekre bírja az embereket. Támassz ínséget,kormányozd a véleményeket és felboríthatsz minden meglevõ rendszert,bármilyen szervezett is legyen az."
#124
Írta 2013. május 30. - 22:31
jó volt elolvasni király hegy az mindig nagy mumus
eccer' még majdnem sítúráztam is rajta.
elõször.
és utoljára.
túráztam sín.
eccer' még majdnem sítúráztam is rajta.
elõször.
és utoljára.
túráztam sín.
#125
Írta 2013. május 30. - 04:47
No akkor stílszerûen Bacsó Péter "Tanú" címû filmjének egyik legendás mondatával kezdenék,miszerint "akkor még nem gondoltam,hogy békaemberekkel fogok találkozni...".
;-)
De ne rohanjak így elõre.
Szombaton 07.50-kor kazincbarcikai indulással kezdõdött a történet.
Túratársam (Dani) autóval érkezett Miskolcról,kinek az autójára felpakolva a kétkerekûm már indultunk is (az eredeti tervtõl eltérõen) Tornaljáig.
Indulhattunk volna Bánrévérõl is,de sok értelme nem lett volna.
Sajnos az esõ,(mint olyan) a túránk egész ideje alatt mindvégig meghatározó elem volt.
Persze,hozzáteszem,hogy ez a tekerésünk hangulatát nem sokban érintette.
Aki gyakorta közlekedik kétkerekûvel és néha célba vesz egy-két magasabb csúcsot,annak ezzel számolnia kell.
Az már egy másik dolog,hogy aki személyesen ismer,az a túráimat összeköti a cudar idõjárással.
Ez így van,de tenni nem sokat tudok ellene.
(majd a késõbbiekben álnéven fogom kiírni a tervezett közös tekeréseket,nehogy elriasszam jövendõ túratársaim).
Mint említettem a tényleges tekerés Tornaljától indult.
Lassú,bemelegítõ pörgetéssel próbáltunk alkalmazkodni az autó kellemes melege után a kinti klímához.
Célba vettük Jolsvát,mint az elsõ frissítõpontot.
30KM-t magunk mögött hagyva egészen kellemes,enyhén napos idõ fogadott,így haraptunk néhány falatot a 14.századi eredetû Szent Lõrinc vértanú tiszteletére szentelt gótikus, római katolikus templom szomszédságában és gurultunk is tovább Nagyrõce irányába.
Nagyrõce városháza elõtt egy helyi lakos próbálta elmutogatni kézzel-lábbal,hogy a polgármesteri hivatal a múlt évben teljesen leégett és ezért most felújítási munkálatokat folytatnak.
Mondania sem kellett volna,mert 2012-ben én éppen a tûzeset után tekertem errefelé....
Siralmas látvány volt.
Nagyrõce után Murányalját elérve kezdõdött az elsõ komolyabb emelkedõ egészen Predna Hora-ig.
Innentõl már a Szlovák Nemzeti Park területén gurultunk,hirdette ezt néhány méretes tábla is.
Egy kb.700 méter tengerszint fölötti magasságon csordogáló forrásból egészítettük ki megfogyatkozott folyadék készletünket.
Vizünk nem fogyott ugyan olyan heves mértékben,mint ahogy azt az augusztusi kánikulák idején megszokhattuk,de....de azért inni mindig kell.
Murányhuta után egy újabb kaptató majd' 1000 méteres magasságig,amit egy szédületes gurulás követett Vereskõig(Cervena Skala).
Egy hangyányit rontott az összképen,hogy itt már elkezdett szemerkélni az esõ.
De mivel a szálláshelyünkig már csak 10KM volt hátra,így megnyugodhattunk,hogy az öltözékünk viszonylag száraz marad.
Ahogy tekerünk Telgárt felé ,megszólal a túratársam,hogy nem mutatja meg magát nekünk a Király hegy,mert teljesen felhõbe van burkolózva...
Értetlenül tekergettem a nyakam,hogy merre gondolja õ a Király hegyet?
-Hát arra,ni!-mondja.
Na,ettõl a ponttól kezdett meredek lenni az egész,én ugyanis rájöttem,hogy a túrakiírásom elõtt fordítva foghattam a kezembe a térképet és a Király hegy helyett a Varbóci borház tetõn található Tv erõsítõt gondoltam túránk végpontjának.
De azért hevesen bólogattam.
Szállásunkat 14.00 után lehetett volna elvileg elfoglalni,de mivel egy szûk hónappal ezelõtt én már megszálltam itt,a recepciónál lévõ hölgy megismert és már nyújtotta is a kulcsot.
Azt a szobát kaptuk,amit én legutóbb.
Nem szeretnék hosszasan ódákat zengeni a felszereltségérõl,de elég legyen annyi,hogy (az alapanyagok megléte mellett) egy többfogásos ebédet is össze lehetett volna ütni,a konyha olyan szinten felszerelt volt.
A fürdõszobában masszázskabinos zuhanytálca,a zárt csatornájú TV lánc (által) pedig a szomszédos szobában elszállásolt szlovák nõi vízilabda csapat fürdõszobáját mutatta "LIVE" megjelöléssel.
Mire kikerestem a szótárból a"LIVE" szó jelentését addigra elment az áram....
Ha már áramszünet,akkor induljunk el a faluba és keressünk valami boltot vagy hasonlót.
A helyi pizzázóról nagyon jó tapasztalataim voltak,így rendeltünk is mindjárt 2 sonkás-gombás pizzát és próbáltuk a tulajdonossal megértetni magunka,hogy mi addig,amíg a pizza elkészül a közeli boltba (potraviny) bevásárolunk.
-No potraviny,no potraviny! - mondta a pizzás nõ.
Nem nagyon értettük,hogy milyen konkurenciát lát egy élelmiszerboltban,de aztán a bolt elé érve szembesültünk vele,hogy szombaton 12.00-ig van csak nyitva.
Hoppá!
Egy "talponálló" jellegû italboltot találtunk egyedül nyitva a településen,csak picit nehezen jutottunk be,ugyanis nem tudtuk eldönteni,hogy az italbolt ajtajában álló (meghatározhatatlan korú és majdnem nemû) ember most befelé igyekszik vagy pihen,esetleg már elaludt?
Tehát miután odébb támasztottuk az említett személyt,bejutottunk a vendéglátó ipari egységbe.
Miután a polcokról leszedetett rágcsálnivalók csomagolásán a kr.e jelölés volt látható,a szavatosságát nem firtattuk tovább.
De megteszi az szükség esetére.
Felvásároltuk az egész készletet,mind a 3 csomaggal.
Késõbb kitapasztaltuk,hogy eme házi jellegû csokoládédarabokat is tartalmazó pékáru ízletességét fokozhatjuk,ha a fogyasztás elõtt a mikrohullámú sütõbe helyezzük fél perce 300Watton.
(a mikrózás után a csokidarabkák,már nem is annyira "darabkák" voltak)
A pizza finom volt,Daninak még másnapra maradt belõle.
Nem tudom,hogy ki,hogy van vele,de az idegen helyen történõ elalvás nekem kicsit nehezebben megy,mint a már jó megszokott helyemen.
Az elalvás dolgát tovább nehezítette,hogy a szálláshely tulajdonosának (vélhetõen rokon) 7-8 éves kislánya szlovák népdalocskákat énekelve rohangált fel-alá az udvaron,majd felbátorodván egészen az ablakunk alá (tornác jellegû építmény) jött és ott folytatta.
Túratársam késõbb angol szavakat is felfedezni vélt a dalocskákban,én nem merültem ezen témába ilyen mélységekig.
A fejemre húztam a takarót és próbáltam elaludni.
Már csak azért is mert másnap reggeli indulásunkat 05.00-re terveztük,ami 04.20-as ébresztõt jelentett.
Így vasárnap reggel fitten,netten,kipihenve,kisimulva .....is ébredhettünk volna,ha még nem visszhangzanak mindig fülünkben a szlovák dalocskák.
Összekaptuk magunkat is sikerült 05.10-kor plusz 6 fokos melegben elindulni a Király hegyre.
Királyhegyaljáig (Sumiac) 13KM-t kellett tekerni,ami egyben a hegy lábát is jelentette.
Nyugalommal konstatáltuk,hogy nem takarta felhõ a csúcsot,tehát van remény,hogy szárazon megússzuk a csúcshódítást.
Persze ez egyáltalán nem jelentett semmiféle garanciát,hiszen korábbi túráinkon volt már olyan,hogy szikrázó napsütésben kezdtük meg az araszolgatást és éppen a tetõn szakadt le az ég.
Aztán ahogy jött,úgy távozott is.
De aki járt már a Tátrában,az tudja mindezt....
Meglepõen száraz volt az út.
Két helyen is tippeltem volna kiadós sarat és az úton átfolyó vizet,de mindkét esetben tévedtem.
1500méterhez közelítve már a hõmérséklet 2-3 fok körüli volt.
Csak éppen a szükséges folyadékpótlás idejére álltunk meg,mert a néha felélénkülõ szél ezzel a hõfokkal párosulva nem képez túl barátságos elegyet....
Nekem egyébként is 4 évszakos ruházatom van.
Egy van és azt 4 évszakon keresztül használom.
Mondjuk kora tavasszal alá is öltözöm azért.
Egyszer egy katalógusban láttam egy nagyon drága,hiper-szuper tulajdonságokkal rendelkezõ kerékpáros dzsekit,ami a softshell kategóriában volt.
Vettem is egy jó vastag filctollat és a dzsekim hátára írtam (nagy ákom bákom betûvel,hogy messzirõl is látható legyen!) "SOFTSHELL".
Aztán késõbb rájöttem,hogy ez nem is a márkát jelölte,de a filctoll (alkoholos lévén) már nem jött ki.
Sebaj.
Meglepõen könnyedén haladtunk a csúcs felé.
Elõzõleg írtam,hogy a havat saját kezûleg kellett eltakarítani az útról a sikeres továbbhaladás érdekében,de ez sem nagyon hátráltatott minket.
Sajgott a szívünk,hogy a máskor (tiszta levegõ esetén) jól látható Magas Tátra vonulatait most nem csodálhattuk meg.
Helyette kárpótolt a tény,hogy soha ilyen gyors tempóban nem jutottam még fel a Király hegyre.
08.05-re felértünk.
Regisztráltuk magunkat a melegedõben található könyvben,majd egy kis energia pótlás után megkezdtük "fájdalmas" gurulásunkat lefelé.
Miután Dani közölte,hogy teljesen elfagyott a keze a kesztyûben,nekem is eszembe jutott,hogy (talán) az enyém is,mert kesztyûm sem volt.
Lefelé vezetõ utunkat a hidegen túl tovább nehezítette,hogy a hegy felsõ harmadára ereszkedett egy sötét felhõ,ami a látótávolságunkat erõsen lecsökkentette,így még jobban vissza kellett venni a sebességünkbõl
60KM/h-s sebességgel belefutni egy sötét katyvaszba.....háááát......
A szálláshelyünkre visszaérvén,összepakoltunk és szitáló esõben megkezdtük utunkat hazafelé.
Daniról ennyit tudni kell,hogy professzionális kerékpáros.
Az én értelmezésemben ez azt jelenti,hogy a táplálkozása teljesem az egészséges életmód receptje szerint történik.
A ruházat,amit használ,kimondottan a kerékpársport szélsõséges körülményeihez tervezettek.
Hála az indulásunk elõtti napokban a VDO cég forgalmazói megkeresésének,Dani a túra során a csúcs KM órájukat tesztelhette.
Ezáltal túránk minden egyes méterénél tudhattam,hogy milyen tengerszint fölötti magasságban vagyunk éppen,mennyi a légnyomás,a hõfok...hogy csak a fontosabbakat említsem....
És ,hogy Dani most tervez éppen egy 4 napos alpesi túrát?
Számára ujjgyakorlat volt ez a néhány KM,amit velem együtt tekert.
Számomra pedig egy hatalmas öröm,hogy egy ilyen nagyszerû EMBERREL tölthettem ezt a két napot.
Köszönöm Neki ezt így utólag is.
Üdvözlettel.
Ralph
folyt.köv.
;-)
De ne rohanjak így elõre.
Szombaton 07.50-kor kazincbarcikai indulással kezdõdött a történet.
Túratársam (Dani) autóval érkezett Miskolcról,kinek az autójára felpakolva a kétkerekûm már indultunk is (az eredeti tervtõl eltérõen) Tornaljáig.
Indulhattunk volna Bánrévérõl is,de sok értelme nem lett volna.
Sajnos az esõ,(mint olyan) a túránk egész ideje alatt mindvégig meghatározó elem volt.
Persze,hozzáteszem,hogy ez a tekerésünk hangulatát nem sokban érintette.
Aki gyakorta közlekedik kétkerekûvel és néha célba vesz egy-két magasabb csúcsot,annak ezzel számolnia kell.
Az már egy másik dolog,hogy aki személyesen ismer,az a túráimat összeköti a cudar idõjárással.
Ez így van,de tenni nem sokat tudok ellene.
(majd a késõbbiekben álnéven fogom kiírni a tervezett közös tekeréseket,nehogy elriasszam jövendõ túratársaim).
Mint említettem a tényleges tekerés Tornaljától indult.
Lassú,bemelegítõ pörgetéssel próbáltunk alkalmazkodni az autó kellemes melege után a kinti klímához.
Célba vettük Jolsvát,mint az elsõ frissítõpontot.
30KM-t magunk mögött hagyva egészen kellemes,enyhén napos idõ fogadott,így haraptunk néhány falatot a 14.századi eredetû Szent Lõrinc vértanú tiszteletére szentelt gótikus, római katolikus templom szomszédságában és gurultunk is tovább Nagyrõce irányába.
Nagyrõce városháza elõtt egy helyi lakos próbálta elmutogatni kézzel-lábbal,hogy a polgármesteri hivatal a múlt évben teljesen leégett és ezért most felújítási munkálatokat folytatnak.
Mondania sem kellett volna,mert 2012-ben én éppen a tûzeset után tekertem errefelé....
Siralmas látvány volt.
Nagyrõce után Murányalját elérve kezdõdött az elsõ komolyabb emelkedõ egészen Predna Hora-ig.
Innentõl már a Szlovák Nemzeti Park területén gurultunk,hirdette ezt néhány méretes tábla is.
Egy kb.700 méter tengerszint fölötti magasságon csordogáló forrásból egészítettük ki megfogyatkozott folyadék készletünket.
Vizünk nem fogyott ugyan olyan heves mértékben,mint ahogy azt az augusztusi kánikulák idején megszokhattuk,de....de azért inni mindig kell.
Murányhuta után egy újabb kaptató majd' 1000 méteres magasságig,amit egy szédületes gurulás követett Vereskõig(Cervena Skala).
Egy hangyányit rontott az összképen,hogy itt már elkezdett szemerkélni az esõ.
De mivel a szálláshelyünkig már csak 10KM volt hátra,így megnyugodhattunk,hogy az öltözékünk viszonylag száraz marad.
Ahogy tekerünk Telgárt felé ,megszólal a túratársam,hogy nem mutatja meg magát nekünk a Király hegy,mert teljesen felhõbe van burkolózva...
Értetlenül tekergettem a nyakam,hogy merre gondolja õ a Király hegyet?
-Hát arra,ni!-mondja.
Na,ettõl a ponttól kezdett meredek lenni az egész,én ugyanis rájöttem,hogy a túrakiírásom elõtt fordítva foghattam a kezembe a térképet és a Király hegy helyett a Varbóci borház tetõn található Tv erõsítõt gondoltam túránk végpontjának.
De azért hevesen bólogattam.
Szállásunkat 14.00 után lehetett volna elvileg elfoglalni,de mivel egy szûk hónappal ezelõtt én már megszálltam itt,a recepciónál lévõ hölgy megismert és már nyújtotta is a kulcsot.
Azt a szobát kaptuk,amit én legutóbb.
Nem szeretnék hosszasan ódákat zengeni a felszereltségérõl,de elég legyen annyi,hogy (az alapanyagok megléte mellett) egy többfogásos ebédet is össze lehetett volna ütni,a konyha olyan szinten felszerelt volt.
A fürdõszobában masszázskabinos zuhanytálca,a zárt csatornájú TV lánc (által) pedig a szomszédos szobában elszállásolt szlovák nõi vízilabda csapat fürdõszobáját mutatta "LIVE" megjelöléssel.
Mire kikerestem a szótárból a"LIVE" szó jelentését addigra elment az áram....
Ha már áramszünet,akkor induljunk el a faluba és keressünk valami boltot vagy hasonlót.
A helyi pizzázóról nagyon jó tapasztalataim voltak,így rendeltünk is mindjárt 2 sonkás-gombás pizzát és próbáltuk a tulajdonossal megértetni magunka,hogy mi addig,amíg a pizza elkészül a közeli boltba (potraviny) bevásárolunk.
-No potraviny,no potraviny! - mondta a pizzás nõ.
Nem nagyon értettük,hogy milyen konkurenciát lát egy élelmiszerboltban,de aztán a bolt elé érve szembesültünk vele,hogy szombaton 12.00-ig van csak nyitva.
Hoppá!
Egy "talponálló" jellegû italboltot találtunk egyedül nyitva a településen,csak picit nehezen jutottunk be,ugyanis nem tudtuk eldönteni,hogy az italbolt ajtajában álló (meghatározhatatlan korú és majdnem nemû) ember most befelé igyekszik vagy pihen,esetleg már elaludt?
Tehát miután odébb támasztottuk az említett személyt,bejutottunk a vendéglátó ipari egységbe.
Miután a polcokról leszedetett rágcsálnivalók csomagolásán a kr.e jelölés volt látható,a szavatosságát nem firtattuk tovább.
De megteszi az szükség esetére.
Felvásároltuk az egész készletet,mind a 3 csomaggal.
Késõbb kitapasztaltuk,hogy eme házi jellegû csokoládédarabokat is tartalmazó pékáru ízletességét fokozhatjuk,ha a fogyasztás elõtt a mikrohullámú sütõbe helyezzük fél perce 300Watton.
(a mikrózás után a csokidarabkák,már nem is annyira "darabkák" voltak)
A pizza finom volt,Daninak még másnapra maradt belõle.
Nem tudom,hogy ki,hogy van vele,de az idegen helyen történõ elalvás nekem kicsit nehezebben megy,mint a már jó megszokott helyemen.
Az elalvás dolgát tovább nehezítette,hogy a szálláshely tulajdonosának (vélhetõen rokon) 7-8 éves kislánya szlovák népdalocskákat énekelve rohangált fel-alá az udvaron,majd felbátorodván egészen az ablakunk alá (tornác jellegû építmény) jött és ott folytatta.
Túratársam késõbb angol szavakat is felfedezni vélt a dalocskákban,én nem merültem ezen témába ilyen mélységekig.
A fejemre húztam a takarót és próbáltam elaludni.
Már csak azért is mert másnap reggeli indulásunkat 05.00-re terveztük,ami 04.20-as ébresztõt jelentett.
Így vasárnap reggel fitten,netten,kipihenve,kisimulva .....is ébredhettünk volna,ha még nem visszhangzanak mindig fülünkben a szlovák dalocskák.
Összekaptuk magunkat is sikerült 05.10-kor plusz 6 fokos melegben elindulni a Király hegyre.
Királyhegyaljáig (Sumiac) 13KM-t kellett tekerni,ami egyben a hegy lábát is jelentette.
Nyugalommal konstatáltuk,hogy nem takarta felhõ a csúcsot,tehát van remény,hogy szárazon megússzuk a csúcshódítást.
Persze ez egyáltalán nem jelentett semmiféle garanciát,hiszen korábbi túráinkon volt már olyan,hogy szikrázó napsütésben kezdtük meg az araszolgatást és éppen a tetõn szakadt le az ég.
Aztán ahogy jött,úgy távozott is.
De aki járt már a Tátrában,az tudja mindezt....
Meglepõen száraz volt az út.
Két helyen is tippeltem volna kiadós sarat és az úton átfolyó vizet,de mindkét esetben tévedtem.
1500méterhez közelítve már a hõmérséklet 2-3 fok körüli volt.
Csak éppen a szükséges folyadékpótlás idejére álltunk meg,mert a néha felélénkülõ szél ezzel a hõfokkal párosulva nem képez túl barátságos elegyet....
Nekem egyébként is 4 évszakos ruházatom van.
Egy van és azt 4 évszakon keresztül használom.
Mondjuk kora tavasszal alá is öltözöm azért.
Egyszer egy katalógusban láttam egy nagyon drága,hiper-szuper tulajdonságokkal rendelkezõ kerékpáros dzsekit,ami a softshell kategóriában volt.
Vettem is egy jó vastag filctollat és a dzsekim hátára írtam (nagy ákom bákom betûvel,hogy messzirõl is látható legyen!) "SOFTSHELL".
Aztán késõbb rájöttem,hogy ez nem is a márkát jelölte,de a filctoll (alkoholos lévén) már nem jött ki.
Sebaj.
Meglepõen könnyedén haladtunk a csúcs felé.
Elõzõleg írtam,hogy a havat saját kezûleg kellett eltakarítani az útról a sikeres továbbhaladás érdekében,de ez sem nagyon hátráltatott minket.
Sajgott a szívünk,hogy a máskor (tiszta levegõ esetén) jól látható Magas Tátra vonulatait most nem csodálhattuk meg.
Helyette kárpótolt a tény,hogy soha ilyen gyors tempóban nem jutottam még fel a Király hegyre.
08.05-re felértünk.
Regisztráltuk magunkat a melegedõben található könyvben,majd egy kis energia pótlás után megkezdtük "fájdalmas" gurulásunkat lefelé.
Miután Dani közölte,hogy teljesen elfagyott a keze a kesztyûben,nekem is eszembe jutott,hogy (talán) az enyém is,mert kesztyûm sem volt.
Lefelé vezetõ utunkat a hidegen túl tovább nehezítette,hogy a hegy felsõ harmadára ereszkedett egy sötét felhõ,ami a látótávolságunkat erõsen lecsökkentette,így még jobban vissza kellett venni a sebességünkbõl
60KM/h-s sebességgel belefutni egy sötét katyvaszba.....háááát......
A szálláshelyünkre visszaérvén,összepakoltunk és szitáló esõben megkezdtük utunkat hazafelé.
Daniról ennyit tudni kell,hogy professzionális kerékpáros.
Az én értelmezésemben ez azt jelenti,hogy a táplálkozása teljesem az egészséges életmód receptje szerint történik.
A ruházat,amit használ,kimondottan a kerékpársport szélsõséges körülményeihez tervezettek.
Hála az indulásunk elõtti napokban a VDO cég forgalmazói megkeresésének,Dani a túra során a csúcs KM órájukat tesztelhette.
Ezáltal túránk minden egyes méterénél tudhattam,hogy milyen tengerszint fölötti magasságban vagyunk éppen,mennyi a légnyomás,a hõfok...hogy csak a fontosabbakat említsem....
És ,hogy Dani most tervez éppen egy 4 napos alpesi túrát?
Számára ujjgyakorlat volt ez a néhány KM,amit velem együtt tekert.
Számomra pedig egy hatalmas öröm,hogy egy ilyen nagyszerû EMBERREL tölthettem ezt a két napot.
Köszönöm Neki ezt így utólag is.
Üdvözlettel.
Ralph
folyt.köv.
"Ínség és meggyõzés - ez az a két erõ,mely tettekre bírja az embereket. Támassz ínséget,kormányozd a véleményeket és felboríthatsz minden meglevõ rendszert,bármilyen szervezett is legyen az."
#126
Írta 2013. május 29. - 20:36
Jó lehetett. Már régóta tervezem a Király-hegyet én is bringával (gyalog már voltam), kár, hogy csak most vettem észre a fórum bejegyzést, pedig még talán jelentkeztem is volna ;-)Jelentem a csúcshódítás sikeres volt.
Povi
#127
Írta 2013. május 29. - 14:12
Üdv Mindenkinek.
Jelentem a csúcshódítás sikeres volt.
Nemsokára összeütök egy rövid (élmény)beszámoló félét,de elõljáróban annyit,hogy egy nagyon érdekes és fölöttébb ritka természeti jelenségnek lehettünk részesei (túratársammal),miszerint a hegyre történõ felkapaszkodásunk közben az útról a havat el kellett lapátolnunk,hogy méterrõl méterre araszolgathassunk felfelé...ezzel szemben a hegycsúcson olyan trópusi idõjárás fogadott ,hogy a ruhanemûink egy részétõl meg is kellett szabadulni,hogy kibírjuk a fent uralkodó klímát.
Néhány fotó a soraim igazolásaként...
http://kepkezelo.com...dgezlehh5iv.jpg
http://kepkezelo.com...a3uaf6xn210.jpg
http://kepkezelo.com...fjaevg4f3zu.jpg
http://kepkezelo.com...texjz4izii7.jpg
;-)
Jelentem a csúcshódítás sikeres volt.
Nemsokára összeütök egy rövid (élmény)beszámoló félét,de elõljáróban annyit,hogy egy nagyon érdekes és fölöttébb ritka természeti jelenségnek lehettünk részesei (túratársammal),miszerint a hegyre történõ felkapaszkodásunk közben az útról a havat el kellett lapátolnunk,hogy méterrõl méterre araszolgathassunk felfelé...ezzel szemben a hegycsúcson olyan trópusi idõjárás fogadott ,hogy a ruhanemûink egy részétõl meg is kellett szabadulni,hogy kibírjuk a fent uralkodó klímát.
Néhány fotó a soraim igazolásaként...
http://kepkezelo.com...dgezlehh5iv.jpg
http://kepkezelo.com...a3uaf6xn210.jpg
http://kepkezelo.com...fjaevg4f3zu.jpg
http://kepkezelo.com...texjz4izii7.jpg
;-)
"Ínség és meggyõzés - ez az a két erõ,mely tettekre bírja az embereket. Támassz ínséget,kormányozd a véleményeket és felboríthatsz minden meglevõ rendszert,bármilyen szervezett is legyen az."
#128
Írta 2013. május 17. - 14:21
Jól el vagyok itt,de talán reagálás nélkül is talál valaki túratippeket a képek alapján.
Újra a fátra.
https://picasaweb.go...TlstaBlatnyica#
https://picasaweb.go...0747958/VagVah#
https://picasaweb.go.../KralovaStudna#
Újra a fátra.
https://picasaweb.go...TlstaBlatnyica#
https://picasaweb.go...0747958/VagVah#
https://picasaweb.go.../KralovaStudna#
#129
Írta 2013. május 01. - 09:38
Tekeregtem itt-ott...késõbb feliratozom....
https://picasaweb.go...raTurociMedence
https://picasaweb.go...agyFatraVolgyei
https://picasaweb.go...raTurociMedence
https://picasaweb.go...agyFatraVolgyei
#130
Írta 2013. április 27. - 18:24
Király hegyi túra (2013.05.25-26)
Két napos Szlovák túrát szeretnék szervezni az Alacsony Tátrába.
Útvonal (oda):
Bánréve-Kral-Riecka-Strkovec-Krpec-Tornal'a-Otrocok-Gemerska Ves-Licince-Sivetice-Jelsava-Lubenik-Mokra Lúka-Revuca-Muranska Dlha Lúka-Muran-Muranska Huta-Cervena Skala-Telgart.
Kb.84KM
Indulás (az indulók lakhelyétõl függõen) én személy szerint a kazincbarcikai MÁV állomáson 07.13 VAGY 09.13-kor csatlakozom a Csapathoz.
Ezt (persze) késõbb egyeztetnénk.
A Miskolc felõl érkezõk ezen vonatokhoz 06.40 illetve 08.40-es indulással kalkulálhatnak.
Szállás Telgárton a ZUBROVICA szálláshelyen.
Zubrovica
Késõ délután,este pihenés,feltöltõdés...
Másnap kora reggeli indulás a Király hegyre. Cervena Skala és Sumiac érintésével.
Kb.35KM (Telgart-Sumiac-Kralova Hola-Sumiac-Telgart)
A csúcs meghódítása után vissza a szálláshelyre és indulás haza a következõ útvonalon.
Telgart-Stratena-Dobsina-Vlachovo-Gocovo-Nizná Slaná-Henkovce-Gemerska Poloma-Betliar-Roznava-Brzotin-Slavec-Plesivec-Dlhá Ves-Aggtelek-Trizs-Ragály-Zubogy-Felsõkelecsény-Felsõnyárád-Kurityán-Múcsony-Kazincbarcika
Kb.110KM
Aki úgy gondolja,hogy velem tartana erre a két napos tekerésre,akkor kérem jelezze a szállásfoglalás miatt.
A szállás költségét elõre kell utalni HUF-ban.
Kérdéseitekkel,észrevételeitekkel itt a fórumon vagy email-ben kereshettek.
ormosbanya@gmail.com
Üdv.
ralph
Két napos Szlovák túrát szeretnék szervezni az Alacsony Tátrába.
Útvonal (oda):
Bánréve-Kral-Riecka-Strkovec-Krpec-Tornal'a-Otrocok-Gemerska Ves-Licince-Sivetice-Jelsava-Lubenik-Mokra Lúka-Revuca-Muranska Dlha Lúka-Muran-Muranska Huta-Cervena Skala-Telgart.
Kb.84KM
Indulás (az indulók lakhelyétõl függõen) én személy szerint a kazincbarcikai MÁV állomáson 07.13 VAGY 09.13-kor csatlakozom a Csapathoz.
Ezt (persze) késõbb egyeztetnénk.
A Miskolc felõl érkezõk ezen vonatokhoz 06.40 illetve 08.40-es indulással kalkulálhatnak.
Szállás Telgárton a ZUBROVICA szálláshelyen.
Zubrovica
Késõ délután,este pihenés,feltöltõdés...
Másnap kora reggeli indulás a Király hegyre. Cervena Skala és Sumiac érintésével.
Kb.35KM (Telgart-Sumiac-Kralova Hola-Sumiac-Telgart)
A csúcs meghódítása után vissza a szálláshelyre és indulás haza a következõ útvonalon.
Telgart-Stratena-Dobsina-Vlachovo-Gocovo-Nizná Slaná-Henkovce-Gemerska Poloma-Betliar-Roznava-Brzotin-Slavec-Plesivec-Dlhá Ves-Aggtelek-Trizs-Ragály-Zubogy-Felsõkelecsény-Felsõnyárád-Kurityán-Múcsony-Kazincbarcika
Kb.110KM
Aki úgy gondolja,hogy velem tartana erre a két napos tekerésre,akkor kérem jelezze a szállásfoglalás miatt.
A szállás költségét elõre kell utalni HUF-ban.
Kérdéseitekkel,észrevételeitekkel itt a fórumon vagy email-ben kereshettek.
ormosbanya@gmail.com
Üdv.
ralph
"Ínség és meggyõzés - ez az a két erõ,mely tettekre bírja az embereket. Támassz ínséget,kormányozd a véleményeket és felboríthatsz minden meglevõ rendszert,bármilyen szervezett is legyen az."
#131
Írta 2013. április 19. - 08:38
#132
Írta 2013. március 28. - 09:26
Ha sokat tekerészel szlovákiában érdemes beszerezni a "kütyüre"...topo szlovakia v3 ...látható a különbség!
https://picasaweb.go...zlovakiaTerkep#
https://picasaweb.go...zlovakiaTerkep#
#133
Írta 2013. március 07. - 11:44
#134
vendég_fac€_*
Írta 2012. november 24. - 23:36
Nekem csak egy fél másodpercre ugrik fel a szöveg, el se tudom olvasni
Azóta olvastam, hogy november eleje óta érhetõ el a StreetView és tavasszal készítették a fotókat
Azóta olvastam, hogy november eleje óta érhetõ el a StreetView és tavasszal készítették a fotókat
#135
Írta 2012. november 24. - 21:23
Ez így nem jó!Túl könnyû!:-)Kiírja,h' Dobsina.De amúgy ez tényleg ott van,a település fölötti szerpentin és a Dedinky,Mlinky elágazó...
Magellan-os
#136
vendég_fac€_*
Írta 2012. november 23. - 20:53
Nem tudom mióta van és mennyire közismert, de én most vettem észre.
Van Google Streer View Szlovákiában, szóval lehet nézegetni merre akar az ember menni, no és merre járt
Az a tapasztalatom, ha itt éri az embert a napfelkelte, akkor az rossz nap nem lehet
Aki kapásból tudta azonosítani a kép helyét, annak fizetek egy éjszakát a szerpenti aljánál lévõ falu fafeldolgzó melleti szórakoztató központjában
Van Google Streer View Szlovákiában, szóval lehet nézegetni merre akar az ember menni, no és merre járt
Az a tapasztalatom, ha itt éri az embert a napfelkelte, akkor az rossz nap nem lehet
Aki kapásból tudta azonosítani a kép helyét, annak fizetek egy éjszakát a szerpenti aljánál lévõ falu fafeldolgzó melleti szórakoztató központjában
#137
Írta 2012. szeptember 21. - 21:36
A Kopanec hágón autósforgalom engedélyezett...láttam is egy magyar autókból álló 10-es csoportot,sõt egy magyar busz is itt közlekedett-gondolom az út szélessége miatt nem találkoztam a tekerésem során több autóval
#138
vendég_fac€_*
Írta 2012. szeptember 20. - 21:42
A Kopanecen autóval át lehet már menni,vagy még mindig le van zárva?
Már megint le volt zárva? Mi 2010ben már átkocsikáztunk rajta egy hosszabb lezárás után, azóta is volt valami?
index SZP fórumán, azt olvastam tavasszal, hogy járható, és azóta is írták többen, hogy arra mentek.
#139
Írta 2012. szeptember 19. - 22:06
Én a Szlovák Paradicsomot inkább gyalog látogatom/nem kell a felesleges kellemetlenség/,bár a Novovenská Huta-Mlynky utat én is bevállaltam,még 2002-ben,akkor még stimmeltek a bringaút jelzések a térképessel/VKU/.
A Geravyra autóval is feljárnak,bár az egyik haverom,felakasztotta a libegõre a bringát és úgy jutott fel,igaz ez még Meciár idejében volt.
Juhászkutya kalandom nekem is volt arrafelé,a Havrania Skalara mentem,igaz télen,méteres hóban,egyszercsak elõttem voltak a semmi közepén,olyan németjuhászszerû termetes dögök ,mivel farkasnak néztem õket,rögtön lejátszódott az egész életem,szerencsére elõkerült a gazdájuk.
A Kopanecen autóval át lehet már menni,vagy még mindig le van zárva?
Jók a képek,...a Tátrában fantasztikus idöd volt,nehéz ilyet kifogni.
A Geravyra autóval is feljárnak,bár az egyik haverom,felakasztotta a libegõre a bringát és úgy jutott fel,igaz ez még Meciár idejében volt.
Juhászkutya kalandom nekem is volt arrafelé,a Havrania Skalara mentem,igaz télen,méteres hóban,egyszercsak elõttem voltak a semmi közepén,olyan németjuhászszerû termetes dögök ,mivel farkasnak néztem õket,rögtön lejátszódott az egész életem,szerencsére elõkerült a gazdájuk.
A Kopanecen autóval át lehet már menni,vagy még mindig le van zárva?
Jók a képek,...a Tátrában fantasztikus idöd volt,nehéz ilyet kifogni.
Túráim,videók itt: http://cobranco.hu
#140
Írta 2012. szeptember 19. - 19:14
tekerésztem itt-ott....
a gerava fennsíkra tipp...dedinky-p-chotarna dolka-K-zadny,predny hyl-gerava..tekerhetõ volt,bár köves és meredek az erdészeti út
stratenától podlesokba a gyönyürû erdészeti úton a kopanec hágót érintve lehet eljutni..jelzett út!..podlesoktól klastoriskóig a jelölt S-án= bringásúton!! lehet felküzdeni a bringát..útközben van egy mûködõ forrás!! a kolostortól már nem találtam a jelzett bringaút folytatását,de minden lehetséges..én nem találkoztam 66 eurós cédulát "lobogtató" zöldruhással...
dedinky-mlynky-tõl jól jelzett bringásút fut novoveska hutáig a havrania völgyön keresztül..itt is van forrás az út jobb oldalán a völgyben ..a völgybe levezetõ elágazásnál!!! ...a szlovák térképen jelölt bringás utat rossz helyre rajzolták!! 1 km-el és kb 100 m szinttel délre fut az út!!! vagy már elavult a térképem!??
a magas tátrában érdekelt a zöld tóhoz vezetõ jelölt bringásút..hát megnéztem...helyes bringaválasztással járható megfelelõ erõnléttel és a lezúdulásnál nem árt a bátorság + hátsód alá a megfelelõ rugózás szükséges!!!
https://picasaweb.go...StratenaDedinky
https://picasaweb.go...958/ZoldToTatra
https://picasaweb.go...lovakParadicsom
lassan minden "fekete kifehéredik"....
ja...igen a maly zajf-ra nem jutottam el a stratena völgyben elállták az utamat a juhászkutyák..nem kóbor ebek voltak!!!
a gerava fennsíkra tipp...dedinky-p-chotarna dolka-K-zadny,predny hyl-gerava..tekerhetõ volt,bár köves és meredek az erdészeti út
stratenától podlesokba a gyönyürû erdészeti úton a kopanec hágót érintve lehet eljutni..jelzett út!..podlesoktól klastoriskóig a jelölt S-án= bringásúton!! lehet felküzdeni a bringát..útközben van egy mûködõ forrás!! a kolostortól már nem találtam a jelzett bringaút folytatását,de minden lehetséges..én nem találkoztam 66 eurós cédulát "lobogtató" zöldruhással...
dedinky-mlynky-tõl jól jelzett bringásút fut novoveska hutáig a havrania völgyön keresztül..itt is van forrás az út jobb oldalán a völgyben ..a völgybe levezetõ elágazásnál!!! ...a szlovák térképen jelölt bringás utat rossz helyre rajzolták!! 1 km-el és kb 100 m szinttel délre fut az út!!! vagy már elavult a térképem!??
a magas tátrában érdekelt a zöld tóhoz vezetõ jelölt bringásút..hát megnéztem...helyes bringaválasztással járható megfelelõ erõnléttel és a lezúdulásnál nem árt a bátorság + hátsód alá a megfelelõ rugózás szükséges!!!
https://picasaweb.go...StratenaDedinky
https://picasaweb.go...958/ZoldToTatra
https://picasaweb.go...lovakParadicsom
lassan minden "fekete kifehéredik"....
ja...igen a maly zajf-ra nem jutottam el a stratena völgyben elállták az utamat a juhászkutyák..nem kóbor ebek voltak!!!