Ma volt szerencsém kipróbálni a Lompi&Python konszern
termékét. Köszönet az alkotóknak!
Mi a francért tipródok én ezen a lengõorrú dolgon, mikor van egy tisztességes, gyári, 2x26-os "highracer" rekum? Magam is gyakran felteszem ezt a kérdést. A válasz egyszerû: Mert néhány dologgal elégedetlen vagyok:
- Magas az ülés, nehéz letenni a lábam.
- Nagyon hátul van a súlypontom, erõs emelkedõn emelgeti az elejét.
- Szûk kanyarban az elsõ kerék bizony beleér néha a sarkamba.
- A vádlimat olykor összekeni a lánc.
Ezeket mind orvosolná egy, a fentihez hasonló jószág. Kérdés, hogy mi ennek az ára... Nem pénzügyi értelemben. Nos, az ár két részbõl adódik össze:
- többletsúly
- kormányzási furcsaság.
A többletsúllyal kiegyeznék. Úgy becsülöm, azonos technológia mellett egy MBBFWD kb. 1 kilóval nehezebb mint egy hátsókerekes. Cserébe nincs görgõ, csendesebb a jószág.
A kormányzás bizony nagyon más. Szó se róla, kevésbé problémás mint gondoltam. Python lakása elõtt felültem rá, és már vitt is volna bele a sövénybe, de jelentõs karmunkával sikerült ökörhugyozáshoz hasonlatos pályára kényszeríteni a jószágot. Könyörögtem egy kicsit Pythonnak hogy csak is elhagyatott utcákon tekerjünk, mert ezzel én a forgalomba nem merek menni. Az elsõ kilómétert valahogy túléltem. A másodiknál már nem volt halálfélelmem se, egyszerûen csak rettegtem, mi lesz az árván maradó családommal. Aztán valahogy, szoftverbõl átálltam. Egy órás bringázás után már simán kanyarogtam, indexeltem szabályosan, a kacskaringós dunaparti ösvényen könnyedén követtem a nyomvonalat. Két feladat van, ami még mindig feladja nekem a leckét, az emelkedõ és az elindulás. Ilyenkor még a görög táncházakban szokásos kanyargós pályára akar állni a bestia, de azért hallgat a szép szóra és izmos férfikarjaim

parancsaira.
Röviden: Kell nekem ilyen.