Ismerem Papát, nem veszi figyelembe, hogy te nem vagy edzésben és kétszer akkora a súlyod, meg a keród súlya, mint az övé. Õ a rendelkezésre álló 60 kili alatt akarja lefárasztani magát, az a te egyéni szocproblémád, ha messzirõl jöttél.
Örömteli dolog, hogy egyre többen vagyunk itt, a fekvõs topikban, és már nem csak beszélgetünk, hanem közös tekeréseket is szervezünk. Természetes, hogy különbözõek vagyunk, más és más a kerékpározási stílusunk is. Én. magamat a teljesítménytúrázók közé sorolom. Nem vagyok versenyzõ, de egy jó kis emelkedõn mindig benne vagyok egy kis (baráti) küzdésben. Hét közbeni edzõköreimen is igyekszem az átlagpulzust 130 környékén tartani.
Elérkeztünk a közösség fejlõdésének azon szakaszához, amikor egy közös tekerés szervezésekor meg kell beszélni a várható tempót, megállások rendjét. Így elkerülhetõ, hogy szenvedjenek azok, akik csak egy laza, beszélgetõs-sörözgetõs bringázásra vágynak, illetve hogy halálra unják magukat akik tekerni, edzõdni szeretnének.
A hétvégi tekerésrõl: Számomra ez egy laza kör volt, szívem szerint egy picivel jobban nyomtam volna. De így is jól éreztem magam. Isu és Beni szerintem túl voltak öltözve, ami Beninél nem okozott gondot mert fiatal és jó karban van, Isu viszont kifáradt egy kicsit. Nem suhanc már, de látszik rajta hogy gyakorlott bringás. Bízom benne, hogy még sokat fogunk együtt tekerni.
Azt a látszatot pedig el szeretném kerülni, hogy én idecsalogatom a bringás társakat, hogy azok kifáradjanak, aztán én frissen, jól lepusztítom õket. Most is ugyanannyit mentem mint Beniék. Szépen bementem velük a kör végén Nagytarcsa - Kistarcsára, aztán visszatekertem Gödöllõre.