Csak halkan jegyzem meg, hogy szombaton megvolt a Lovasberény TT-is.
Az LB után még meglátogattam a 24 órást a HHH-n.
Jelentem, megvolt! Mindkettõ.....
1. Lovasberény. Eredetileg a 100-on indultam, miután leedzettem pénteken az 50-est, pite lettem volna ezen indulni (de lett volna értelme, helyezés szempontjából). Indulás 9kor, de már a kezdés elõtt világossá vált, hogy esélyem sincs dobogóra kerülni, marad tehát a saját szintidõ 5-rõl 4 órára rövidítése (50-es 1:53:16). A Velencei tó északi oldalán simán ment 35-40-el a bringa. A nadapi emelkedõ meg lótúró, aki már egyszer ment rajta, az nem ijed meg tõle. Csak 4km, közben van hullám is. Pákozd után hagyott el a karbon outisor, bolyban voltak hatan, gondolom, õk nyertek. Az elsõ ell. pont rossz helyen volt, mert a 30-asok miatt mindenki más életveszélyben volt. Keresztezõdéstõl balra a pont, útfelbontás, ideges autósok, ott megfordulni, meg minden. Elõrébb téve sokkal biztonságosabb lett volna. A 2. pont a 7-es útnál volt, itt polgárõrök biztosították az átkelést (mondták, hogy szabad az út. Mondjuk ennyit én is meg tutam volna tenni) Rögtön a vasúti átjárónál már elment a vonat, mákom volt. Seregélyes körül végre találtam egy montis arcot, aki jó tempót ment. Malis társát leszakította elõbb. Beállt mögém szal nem sok változás trtént, de legalább nem voltam egyedül. 3. pont Sárosdon, az adonyi elágazás elõtt. Ez fontos, mert mi elmentünk jobbra, mert nagyon feldobott minket az ásványvíz, és nem vettük észre, hogy BALra kell menni. Nem volt több jelzés, így azt hittük, jó úton vagyunk. Jó hosszú lett: Mezõfalván tûnt fel, hogy itt valami oltári nagy árulás van. Meglett azonnal a hangulat, még redbul sem kellett, azannyát!
Egyedül visszafordultam, és kiakadt tekintettel pörögtem vissza. Rövidebb út nem volt. Nem is hajthattam túl magam, mert akkor begörcsölök, és vége a versenynek, és nekem is. Ez a "kis" kerülõ 38km volt. A jó útvonalra rátérve nayon rossz terepet kaptam. Pont amit utálok, összejött. Rázós, apró dombocskákkal, ráadásul már tiszta ideg voltam. A befutóig nem elõzött meg senki, gyûrtem a kilométereket. A maradékot már ismertem, jártam erre nyáron mocival, ezzel nem volt gond. De különben minden szétment. A motiváció, ezzel együtt mozgásom is, mint egy csapágyas Rigablokk. Velencén értem utol frissen megismert társamat, aki sokszor megállva, sörrel és egyebekkel frissítve lájtosan tekert a cél felé. Akkor már egy másik világban voltam, csak elõre tudtam, nézni. Ekkor követtem el a másik nagy hibát. Ismertem az utolsó 20m-t, és ettem-ittam rendesen, de Kápolnásnyéken kihagytam a kaját. Eredmény? A cél elõtt 5 kilométerrel meg kellett állnom, mert sík úton nem bírtam 20-al sem menni.
Azért néztem az idõket is:
50(ami 57,5km) 1:53- 100-as tempójával!
100(ami 97km) 3:10
Extrém(ami 135) 4:20
Összesen 4:45 lett, és a saját hülyeségemnek köszönhetem. Laza másfél órával hamarabb ehettem volna abból a finom gulyásból.
Emiatt késõn indultam vissza, Nadap felé a tízkilós hátizsákommal Velencére, majd' egy óra volt az út. A vonat pont akkor ment el pest felé. Akkor irány haza (Ajka), a HHH ugrott. Nézem a telefont, nem fogadott hívások:6. Kitaláljátok? Elõzetesen regisztráltam magam, mint esetlegesen beugró versenyzõ, erre volt egy öttagú ajkai csapat... Fenyõgyöngyénél defekt, a pakkal feltolni a kerót... Azért fél kilencre fel is értem. Ott gyors versenygép építés (elsõ kereket is 27-est tettem be, mert rossz van, belsõt adtak) Elmagyarázták a pályát, de igazából nem ért sokat. Éjjel 11kor indultam el az elsõ körömre. Mekkora buli volt!

Egyeesekben is kacsáztam, minden kõre rámentem, túl sokat fékeztem. Elsõre 2 kör. Másodszor a kölcsönkapott halogénlámpát az elsõ lejtõ végén a letörésnél egy átfordulással pattintottam le. Felpattanok a bicajra, nézem a bilincsét, és elindulok... Szóltak, hogy ott a lámpám! Valami ilyesmi hangulatban voltam, totál eksztázis! A maradék kört kezemben a lámpával, futva tettem meg, nagyon finom volt! >

Következõ alkalommal bukfencre gyúrtam. Elcsúszással kombinált pofáraesés, még egy átakormányon(throughthebar), de elkezdtem élvezni a versenyt, még az eséseket is. A lámpát szigszalaggal 20-szor körbetekertem, jobb lett, mint az eredeti! Egy millimétert nem mozdult, míg elõtte mindig felkúszott a rázkódástól fénycsóva- ami volt talán egy tenyérnyi. A negyedik bevetésemen pont virradt. Hihetetlen érzés volt, hogy akár méterrõl méterre egyre világosabb lesz. Mire belejöttem, már vége is lett, pont ráéreztem volna a pálya 'ízére' (mondjuk azt folyamtosan kóstolgattam kisebb-nagyobb adagokban). Elég 4 fokozat, teljeíteni.
3 köröket mentem végül így lett 15, és közötte 'sokat pihentem' (A Zsírdisznók nem hagytak aludni ;D

)
A gép rendületlenül állta a kiképzést, simán bírta mind a váz, váltó, kerekek- még a kölcsön elsõ is. A csapatal jól összecsiszolódtunk, azonnal beillettem a képbe, nem csak a létszám miatt voltam. A vége is izgalmas volt. 11:30kor az utolsó váltás (nem én voltam, már korábban befejezõdött számomra ), félórán belül kellett lenyomni 3 kört, hogy lehessen 4. is. És sikerült! Fél perccel a zárás elõtt kolompoltunk, úgy éreztem, mintha gyõztünk volna, mikor tényleg vége lett. Az eredményrõl: a többieket dicséri, hogy öten is harmadik-negyedik helyen voltak. Taktikánk szerint nem hajtottunk szét magunkat, egy bukás lehetõsége miatt nem vállaltunk kockázatot. 10 perc körüli idõket mentünk, mikor jobbat, vagy rosszabbat.(Csak az eredményhirdetéssel, meg egyebekkel ne rontották volna el a kedvünket. De az élmény a miénk!)
Lberényben outival voltam, és igen meglepõdtem, hogy ennyire bírom a kiképzést. Két nap alatt 170km versenytempóban (összesen 200-210km), egyetlen nagy bukás, vagy sérülés nélkül. Eddigi legkeményebb utam egy 125 kilométeres laza túra volt.