855 hozzászólás a témában

[Ras]

fotókat akarunk!!!

[Sonka_Zsuzsi]

Én mint célban frissítõ emberke nem fogok ekkora beszámolót nyomni, mint itt néhány görcskezû emberke :-*

Ha már nem tudtam SAHU-ra menni a DH OB-ra, legalább kerékpáros rendezvényen vettem részt vasárnap. (nem is baj, mert elmaradt a szar szövetségünk miatt) Amit élveztem, bár szar volt, hogy nem tekerhettem :-\ Épp ezért rákattantam a Mátrára. Csapatba nevezünk. Remélem nem fogok nagyon meghalni, idén alig tekertem vmit.

Lovas Gabitól kapott gépre próbáltam a rajt pillanatait megörökíteni, pontosabban össze-vissza nyomkodtam, mert a szembe sütõ naptól nem láttam semmit. Valamint a dokkoló kollegák szakadt arcát igyekeztem lekapni, bár a vége felé kicsinált a nap (a havat jobban bírom), így bocsi azoktól, akik nem lesznek rajta.

A hazafelét Révi tökéletesen leírta, bár ennél szarabb volt, mikor padló gáznál 20-szal se megyünk és a japán túristákat se emlegette és tök jó volt, hogy Findlinél volt elsõ lámpa, mert e nélkül még ma is vontatnának minket ;D ;D
Jövõre tuti indulok (ha nem zúzda versenyen leszek : )

[Ano]

Nah akkor tessék olvasni!!
Az esetleges nyelvi és helyesírási hibákért elõre is bocsi, majd ha észreveszem javitom

Megpróbálom összefoglalni a bükkmaratoni eseményeket ... kicsit hosszúra sikeredett!!

Az utazás 1ik tekerõs cimbimmel történt a szombati napon. Du 2 tájékán indultunk 3 bicajjal (1iket vittük a haver tesójának) 1 suzukival
Hosszú kb 200 kilcsis út volt ... ez nem is lényeg ;D
Elsõnek a szállásra mentünk, hogy lepakoljunk és ott találkoztunk a többiekkel (többiek??? tettem fel a kérdést magamnak. kiderült, hogy a haver tesójának a haverjai voltak ;D)
Ismerkedés stb stb lepakoltunk aztán lassan elindultunk a tésztaparty-ra (természetesen bicajjal ), mert az már javában ment (kb 7 óra lehetett)
Kiértünk, ott megkaptuk a rajtszámot, pólót, gumit stb stb ... majd irány a tésztázó hely.
Sajna a BMFT-sekkel nem találkoztam akkor, pedig jó lett volna, dehát nem tudtam 2-é szakadni ... sebaj majd legközelebb esetleg 1 SSS alkalmával
Megettük a tésztát (természetesen repetáztam ;D ), majd visszamentünk a szállásra ahol uncsiztunk, ígyhát elindultunk városnézésre ... városnézésbõl pizzázás lett, tehát a kellõ szénhidrát mennyiségem megvolt a maratonra ;D (igaz kellett is, hiszen a 100-ason indultam) aztán alvás mert reggel korán kelés ...
7 kor csörgött az óra ... jajj valaki hozzon 1 KV-t ;D ... gyors ébresztõtusolás, lagymatag automataKV ,majd 1 banán + 1 MountainDew elõzõ napról amivel bevettem a CA kapszulákat , utána öltözés és indulás a rajthoz ...
Vittem magammal a biztonság kedvéért sokmindent: 4 energia szelet, 1 cs szõlõcukor, 1 banán, 1 powerade (ezt rajt elött meg is ittam) + 1 a kulacsban és még ezt + azt
Állok a rajtnál, várom a nagy pillanatot ... még 15 perc ... ejj de sok az még ... a köv pillanatban vad fékezéssel balra mellém beáll 1 nálam kicsivel nagyobb darab állat ( pedig én sem vagyok kicsi) majdnem DH-s bringával ... nézem, nézem a rajtszámát: PARA ... jéééééééééééééééééé ez a Paraferee!!!! Mondom csa én vagyok az Ano! Kéfogás stb stb
1szer csak felhallatszik a rajt zenéje ... mindenki lázasan figyel ... csattognak a patentpedálok ééééés már indulhatunk is.
Elején mindenki elhúzott mellettem, aztán belehúztam én is. A rövid aszfalt után enyhe terep, majd enyhén emelkedik. Elöttem mögöttem legalább 200-200-an, mindenki lázasan teker. Mögöttem hirtelen hatalmas szissznés ... psssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzz ... hopp valakinek szétment a gumja?? Huhh csak nekem ne kelljen szerelnem. A terep amúgy jó volt az elején, az elsõ 20 kilcsi akár országutival is járható.
Tekerek tekerek, mindenhol emberer hada bringával és tekernek ... tekernek 1szercsak jön a nyíl 50 jobbra 100 balra, nah mondom innen kezdõdik a neheze ...
Felfelé még mindig ... gondoltam megállok 1 energiaszeletet elfogyasztok és iszok kis vizet. Utána szinte vízszintes részen mentünk, fent a hegy gerincén, csodás helyeken. Érdekes hogy az ottani hegy valahogy másból van mint amit eddig láttam. Majd az 1ik kisebb emelkedõnél 1 srác szereli a bringáját. Megkérdem kell-e segítség, mire õ: hát elkéne
Megállok megkérdezem mi a baj, mire õ: rossz a saját pumpája és amit már kapott valakitõl, az sem mûxik rendesen. Megnézem, ez tényleg nem nyomja bele. Kérdem: tök új belsõ van benne, mire õ: persze, mert nem akart ragasztóval szenvedni, erre mondom neki: szerintem akkor ez alapból sz*r! Vedd ki és nézd meg. Úgy is tesz, és ki is derül, hogy az olcsó kínai termék alapból a hegeszténél el volt repedve !!!
Szerencsére volt nálam 2 pótbelsõ, 1iket odaadtam, neki és már nyúlt is a zsebébe, hogy kifizesse , pedig nem is gondoltam ilyesmire, de ha már ennyire ki akarja fizetni ... adott 500 Ft-t (hehe kb 450-ért vettem ;D )
Bemutatkoztunk (nagyon rossz a névmemóriám ugyhogy bocsi de már nem emléxem ;D ) amugy õ is bikemag.hu-s ... pedig mondta hogy ki õ de nem emléxem 1szerûen ... bocsesz
Elbúcsuztunk én mentem tovább õ még szerelt ... Továbbmenve látom, hogy egy leányzó teker elöttem röviddel. Hamar beértem és kit látnak szemeim ??? Hát Bors-t
Bár még nem találkoztunk, én már láttam képen és lens is mesélt róla múltkor ... tehát 1szerûen rákérdeztem és bemutatkoztam
Sokat nem tudtunk beszélgetni, mert jöt az elsõ FP!!! végre ... 33 kilcsi kissé messze volt szerintem elsõre. Gyors feltöltés, mindkét kulacsba Gatorade-t töltöttem, banán, csoki
Éppen akkor járt ott thommey, aki éppen az eltört telóját siratta (thommey: ne légy morcos, majd talán jövõre sikerül )
Tovább indultam, kis emelkedõ ahol összefutottam Paraferre-vel, majd emelkedõn lemaradt, de nemsokára nagy DH-s részhez érkeztünk, ahol beért ... sõõt a mámortól rikantva, üvöltve, ordibálva száguldott el mellettem vagy 50-el, ahol igencsak veszélyes volt a szakasz ;D
Késõbb átment a terep aszfalttá, de még mindig lejtett ... itt aztán lehetett száguldozni 50-el lazán, csak azt kihagyták a szervezõk, hogy a hirtelen 180 fokos kanyar elõtt kirakjanak 1 "VIGYÁZZ!!! ÉLES KANYAR!!" feliratot !!! majdnem perec lett a vége ...
Leérve a lejtõ aljára újjabb emelkedõ és immár a sokat emlegetett és hirhedt ördög oldal következett ...
Hát mit mondjak? Én sokkal de sokkal rosszabbra számítottam!!! Elteintve a hosszától, annyira nem is vészes. Kb 2 kilcsis emelkedõ ami olyan 8-10 % os és néhol mosott talaj vagy nagyobbacska kövek voltak. Ha nem 7 sebességes lenne a gépem és nem 28-as a legnagyobb fogaskerék hátul, akkor lassan de simán fel tudtam volna menni ... ehejett felkaptam a gépem és felsétáltam ;D igaz kicsit több mint feléig tudtam csak vinni, mert azért csak nagy emelkedõ és csak hosszú !! ;D szal onnantól toltam
Néha visszanéztem hogy jön-e mögöttem valaki ... 1szercsak látom valaki bõszem teker ... uhh mondom ki ez az állat ( nálam ez pozítív kritika!! inkább bóknak mondható! ;D ) ... nézem ... nézem ... 1szercsak: jéééééééééééééé ez a mi kis Borsunk!!!! Mondom 1bõl magamban: WOW azért nem semmi
Odaér mellém, le is hagy mire én: gyerünk-gyerünk!! most már ne add fel!! mingyárt itt a vége!!
Erre õ: ahh mingyárt leszállok mert nem bírom.
Erre én taktikát váltok: Ha végigmész, akkor kapsz tõlem valamit!
Mire õ: mit kap??
Erre én azt mondom neki: ha felmész majd meglátod!
Úgyhogy a tetején kapott tõlem 1 energiaszeletet, az elhasználtak cserébe, amit el sem akart fogadni, mert hogy nekem nem marad!! De nem hagytam magam, mondtam neki hogy nekem még van 2 másik . Közben Muci is beért minket és Bors bemutatott minket 1másnak
Frissítõpontnál kaja pia kulacstöltés ( itt külön meg kell említenem a szervezés kis hiányosságát!! Kéremszépen: ha 1szer már ilyen instant porból "gyártanak" itókát, akkor kéremszépen elmagyarázni minden kedves frissítõpontosnak, hogy mennyi vízhez mennyi por ajánlatos!!! És talán nem kevernek nekem 0.75-ös kulacshoz kb 2 dl térfogatnyi instatport!!! Így olyan volt, mintha a vizet mézesen és extrahiperszuper cukorral innám!!! mondanom sem kell, hogy a növények itták meg helyettem / szegények!!/ ), majd tovább kis emelkedõ majd újra nagy DH-s rész aszfalton, majd valami puszta és be a faluba. Na onnet volt számomra halál az a rész, mert olyan helyen mentünk, hogy a macskakõ ahhoz képest kutyafüle!! ;D
Kb 10-20 centis sziklakövek benne a földben és kb 5-10 centis hézag közöttük és ez enyhe lejtõn olyan 2 kilcsin keresztül ... tehát lehetett száguldozni olyan 40-el lazán, de a bringát atomjaira rázta!!! vagyis én úgy éreztem, mert a kezem az majdnem szétesett...
Itt megint beért Paraferee és 1 darabig 1ütt mentünk. Közben találkoztunk Bors-sal és Mucival akik éppen defektet szereltek ... de nem volt szükségük segítségre, tehát továbbmentem. Majd kis emelkedõ után jött a számomra elsõ szenvedés!!! Enyhe emelkedõ 5-6% -os de elég hosszú. Kb 2 kilcsi talán. De nem ez volt benne a halál, hanem hogy olyan dél és 1 óra körül már igencsak tûzött a nap és árnyék meg sehol!!! itt szenvedtem rendesen ... A tetején frissítõpont. Utána mindenféle zegzugos út után aszfalt és emelkedõ ... de az aszfalton végig mindenhol randa szurokfoltok voltak, amik igencsak meg voltak már olvadva olyan 2 óra tájékán, és iszonyat bele tudott ragadni a gumi ... majdnem beleragadtam 1ikbe!
Mivel erõm elfogyott és a km-órám olyan 65-70 körül járt, úgy döntöttem, hogy pihenésképpen tolom felfelé, amíg nem lesz valami lejtõ ... aszfaltról le majd be az erdõbe ... kis lejtõ ... juhuuuúú de megörültem ... sokáig nem tartott, kb 1 perc, mert már jöttek az újjabb emelkedõk, majd lejtõ, majd emelkedõ amik mind feljebb és feljebb vittek ... itt már kezdett elfogyni a türelmem és a harmadik vagy negyediknél igencsak elkezdtem hangosan szídni az erdõt és a tájat hogy hogyan tudott így kialakulni
Az uccsó frissítõnél ettem csokit és vizet, majd nekiindultam az utolsó 10 kilcsinek ... kis emelkedõ után jött a nagy pusztaság és DH-s szakasz majd megpillantottam a távolban a TESCO feliratot ... itt nagyon megörültem. Közben beértem Bors-t és Mucit majd 1 uccsó rohamra felkészülve beszáguldoztam a célba ahol a csajszit majdnem elütöttem, mert nem tudtam hogy meg kell állni, mert adni akar valamit (lehet hogy ezért nem kaptam puszit az érem mellé?? )
Így értem be 15:50 kor, vagyis 6:50 alatt.
Statisztika:
Táv: 97 Km
Max sebesség: 59.9
Átlag sebesség:16.38
Netto idõ:5:55
Brutto idõ: 6:50
Helyezés: 195 (legalaábbis amikor megkérdeztem, akkor ezt mondták)

Összegzés: Itt-ott hiányosságok elõfordultak, de szerintem jó kis maraton volt. Kaja pia mindenhol jutott nekem és mindenhol annyit vehettem amennyit elbírtam ...

Az 50-es táv számomra túl könnyûnek tünt és ezért mentem a 100-ason, ez viszont nagyon megviselt , de jövõre jobban fog menni az tutkó ;D

[Luki]

Para: Jövõre a 100-as virtuális pályabejárást Te csinálod! Betanultad a Bükk-térképet? ;D

[Ano]

Hehe Para ez jó hosszúra sikeredett ... én is gyártom már a hozzászólásomat , ami ugyancsak hosszúra sikeredett, bár nem lesz benne ennyi ötletes hasonlat.
Mi voltál te elõzõ életedben?? Író??

[Tyito]

Para.... bakker! Tudtam, hogy a hozzászólásaid nem szoktak rövidek lenni, de ez....

Az Ses pólós kamperoknak üzenem: Van cserébe egy fentebb bemutatott zsír új XXLesem ;D

Jaaa! A lényeg! Télleg gratula mindenkinek! Jók voltunk! Jövõre ugyanitt egy köztes távon!

[kergeeger]

Para ... naplóztál menet közben vagy mi van? ;D ;D ;D

[Ras]

Rave én úgy értelmeztem a három távot hogy jövõre lesz 220is ;D

[Rave_Ace]

Igaz igaz...
Tavaly egy kicsit rövidebb volt az utolsó mászás, míg az elsõ évben, egyáltalán nem volt benne, második felfelé.
De az idei volt szerintem a legjobb pálya!
Jövõre tényleg lehetne 3 féle táv, mert az 50 idén már egy kicsit rövidnek tûnt, (igazából még apró sebet sem ejtett a hátsómon, pedig bringásgatya nélkül mentem), míg azért akkora álllllat nem vagyok, hogy 100-ra menjek. ;D
de látszanak a szervezésen a Garda tapasztalatok.. ami nagyon +

[Paraferee]

(2)...

Aztán megint kicsit szenvedõsen kapaszkodni kellett, de nem sokat, így ismét csak belelendültün. Az út is jobb minõségû lett. Két hajtûkanyar a 2éves emlékeimnek köszönhetõen nem szivatott meg, de láttam fék nyomokat a szemben levõ bokrok felé... Halovány még a szitkokat is ki lehetett venni a fák közt... Az útról az erdõbe letérés ismét csak élvezeti cikként árusítható finomság volt. Az elején enyhén hullámos, de túlnyomórészt lejtõs ösvény, majd egy vízmosás gerincén száguldva egyre mélyebbre... Útközben majd nem fenekébe feltoltam a hátsó kerekét az elõttem levõ srácnak, mert Én ugyan kiabáltam hogy jobbról, de Õ vhogy ezt úgy érthette, hogy Õ húzódjon ki jobbra... : igaz Zoli? Szerencsére az utolsó pillanatban kitudtam kerülni balra... Az országútra álló, csikorgó kerekeket tettem le, hogy aztán a túl parton a padkás ösvényen kicsit jobb pozícióban gyorsuljak tovább... ismét csak: jiiiiiiiihááá! Ami eztán jött felért számomra egy orgazmussal. Még jó, hogy kaptuk a kis kisegítõdobozkát... A tisztás részen még félre tessékeltem egy elõttem csordogálót, majd tenorhangommal a távolban álldogáló pályabíró tudtára hoztam közeledtem . Szegény srác nem nagyon tudta mit csináljon. A csapás ráfordult egy földútra, melynek a szemközti oldalán egy 40-50centis fal volt. Én olyan 55-56km/hval közeledtem, még kitoltam a keresztezõdés elõtti kanyarban a fûre a ló farát, csak a jó ív miatt, majd bedobtam magam az útra... Elsõ fék be váltásban hátsó is... Elsõ kerék állóra, hátsót útánna csúsztat fel a falra... Írányba állva fékek ki: ami a csövön kifér... )) ahhhh! ezt nézzük meg mégegyszer! << ... Én olyan 55-56km/hval közeledtem, még kitoltam a fûre a ló farát csak a jó ív miatt, majd bedobtam magam az útra... Elsõ fék be váltásban hátsó is... Elsõ kerék állóra, hátsót útánna csúsztat fel a falra... Írányba állva fékek ki: ami a csövön kifér... )) hát nem állat volt?? ) Répáshután idén nagyon jól megoldották a jelölést: tuti ellophatatlan, leszedhetetlen, elfordíthatlan aszfaltra festéssel. Két éve itt nagyon elkavartam.
Település vége: ezzel egyben az útnak is bár nem nagyon vettem észre : Ano-t értem be egyedül, annak ellenére, hogy arra számítottam: ezen a részen legalább 5emberkét lenyomok... Sajna túl sok idõt vertek rám a mászásoknál. Hór-vgyben harmad magam csordogáltunk kicsit diskurálva... Hiába emlékeztem a leágazásra majd nem túlfutottunk a jelzésen. Itt elõször görcsölt be a lábam, és egybõl pótolta is a lemaradását: egy kivágott mamutfenyõnek a motorosfûrésszel szemben tanusított tehetetlenségével dõltem el. Szerencsére Ano-nál volt csodaszer: calcium tabletta. Így utólag is köszönet érte! A szerpentinen toltam ismét egy kicsit... úgy majd nem Ódorvárig Közben csatlakozott hozzám Zoli barátom is, így eltársalogva könnyebben haladtunk a tikkasztó melegben, hiába várva a következõ frissítõ pontot... Tevepúpomban még volt vmennyi víz, viszont a fejem kezdte elérni egy fõtt tojás állapotát... Ódorvárnál aztán jéghideg, friss forrásvíz várt minket, mentve a még menthetõt. Egy kapott kiflit nyomtam be, meg egy újabb energiatrutyit, és neki vágtam az utolsó 30egynéhány kmnek. Rövid emelkedõ után ismét lefele lehetett szaggatni, egy olyan kõves ösvényen, amit talán egy felborult zúzalék szállító mellett láthatsz... Feltéve ha a kamion egy hegyomlásnyi öklömnyi és fejnagyságú követ vitt... Mindemellé éles, hajtû kanyarok, néhol defektet szerelõk... Brrrrutál jó volt... Itt-ott itt is bejátszott a most-lefosom-a-vádlim...
Ennek a végén kiértünk egy aszfalt útra, melyen a nap jótékony hatásának köszönhetõen a méteres foltokban levõ, majdnem folyékony állapotú szurok fékezõ ernyõként fogta meg majd engedte el a lovat. Mondanom sem kell, hirtelen tele lett a tököm vele, és tolni kezdtem az árnyékos túloldalon. A végére csak rávettem magam, hogy visszaüljek... A leágazásnál aztán teljes tanácstalanság közepette próbáltam eldönteni mere tovább?? Második pici hiba a jelölésben. Az aszfaltra festett nyíl 10órának mutatott, míg végül egy mögöttem érkezõ és tapasztaltabb versenytárs felvilágosított, hogy a 7órának tartó ösvényen tovább.
Ekkor kezdett igazán csak tele lenni az, ami ilyenkor még a nõknek is van a sok mászással. De ekkor jött még a Várhegy, meg mitoménmégmi, onnantól egy hullámvasútszerû ösvényen haladtunk. Már mint egy olyan hullámvasúton, ami inkább felfele vitt, mint lefele... A sokadik lejtmenet utáni ismét elém táruló mászófal kiszakította belõlem a már nagyon felgyülemletteket, és az erdõ magányos csendjét félbeszakítva tudtára hoztam a világnak érzéseimet és a következõ szakasz iránt táplált vonzalmam ) Az a tipikus B****eg kezdetû mondat... Itt jutottam el arra a pontra, amikor nagy önkontroll, akaraterõ kellett ahhoz, hogy ne végezze be a lovam egy jó távolinak tûnõ, sûrû bokorban egy magasíven leírt röppálya után... (Én meg ne várjam meg a szemét szedõket, hogy vigyenek be a hátukon...) Mondjuk az is közrejátszott, hogy szerencsére épp nem akadt ilyen tulajdonságokkal rendelkezõ bokor a környékemen, más részt meg szeretem Én a lovam... a hiba meg az Ön készülékében van... Majd panaszt teszek Écsanyáméknál, hogy nem tudtak jobb lábakat csinálni Nekem )
Csak felküzdöttem magam még egyszer és még egyszer a mászásokon, már teljesen hulla állapot körül, amikor ismét lejteni kezdett, és most vhogy szünni nem akaró hosszúságban az elõzõekhez képest. Itt még egy köves 90fokos balos majd nem megszivatott a gumijaimmal kooperálva, de küldtem tovább lefele lendületbõl, így csak a külsõk koccolták le a sziklafal-út találkozását. És csak folyt a nyálam és folyt a gyönyörtõl. Ilyenkor mindig feléledtem. ) Nem tudom mennyi esõ lehett az utóbbi mondjuk 1hónapban arra fele, de rendesen kitett vki magáért, hogy akkora és annyi vízmosás, kimosott kõhalom legyen az utakon. Alíg gyõztem kapkodni néha a lovat... Sikerült is egy csalánosban körülnézni, nem-e bújt el benne vki majd örömmel konstatálva, hogy senki nincs, égõ-viszketõ karral és lábszárral tovább téptem. A bokorban még azért rápillantottam az órára, úgy mondd ments várként: ha esni kell, ugye nem nagyot... 53km/h... hm... Lehet hogy nem is csalán volt, csak ennél a sebességnél a sima levelek is így csípnek?? Egy aranyos letérõ után (az út elfordult balra, aminek a szélén egy jó 30centis keréknyom klövette az ívet... mi erre közel merõlegesen fordultunk le róla...) már a szõlõs szélében próbáltam megdönteni a max sebességem. Na ez a rész is iszonyat volt! Ahogy az úton az egyik oldalt egy tankot is magában foglaló vízmosás és a másik oldalt húzódó köves gazos közt tartottam a lovat, kezdett vmi megfoghatlan és beazonosíthatlan erõ életre kellni bennem (JOGHURT! Te vagy az?? ) ) Hihetetlen ütemet didktálva számoltam a visszamaradt km-eket végig 40feletti sebességet tartva...
9...8... már látom a tesco tábláját a mezõn túl!!!
7...6... itt az ismerõs vasúti átkelõ, és a mosolygó hölgy küld tovább...
5...4.... Hihetetlen! Megcsináltam! A lekerített úton tekerek már, kicsit lazábbra veszem a tempót, megigazítom magamon a táskát, mezt, hörpintek egy utolsót a tevepúpból... ráfordulok a utolsó 200méterre, majd kibukkanok az épület mögül ÉS OTT A CÉL!!! MEGCSINÁLTAM! 6óra 17perc tekeréssel! Hihetetlen érzés ahogy minden testrészem próbál Newtonnak engedelmeskedve elszakadni tõlem, és a lehetõ legkisebb energiaszintet elérve vhol a földön elterülni... Elsõ pillanatokban küszködök az egyensúly megtartása és a totális beájulás közt, de azért adok két cuppanóst az éremért a leánynak, közben körém gyûlik pár ismerõs arc, Rave kezembe nyom egy jegesteát, Écsanyámék is kik elõször jöttek ki egy befutóra, félig szörnyedve félig talán büszkén mosolyognak rám...
Aztán nagy nehezen kb 5perccel a beérkezésem után sikerül elterülni a füvön, esküdözve: soha többet hosszútáv............
Másnap azon kapom magam, tervezem az edzésem, hogy jövõre ne menjen annyira szarul a mászás a 100as távon...

[Paraferee]

nesztek:

Pálya:
ismét egy nagyon jó, majd nem 100%osan jó kijelölés, ismét csak egy elefánt súlyával megegyezõ nehézségû pálya. Jelöléseknél a feltûnõ, hatalmas sárga alapon fekete nyilak nagyon jók voltak (persze ha lelopják helyi vagány csavinyákok, akkor már kicsit gázos), a fehér kõpor is ismét tette a dolgát. Két ponton akadt probléma a jelölésekkel a 100as távon: ezekrõl az élményben...
Itatók szerintem kicsit szörnyen rosszul voltak elhelyezve. Szerencsére tevepúppal mentem.

Rendezvény:
nagyon jó volt az éjfélig biztosított nevezés megvalósítása! Én este10körül értem a parkolóba, mint elõnevezett csak bemondtam a nevem, és már kaptam is a kis csomagocskám. Plussz két emberkét neveznem kellett, így ennek menetébe is betekinthettem. Ez már lassabban ment, kisebb bonyodalmat okozott, hogy már nem volt összepakolt egység csomag, plussz tavalyi rajtszámokat adtak (hogy kerültek egyáltalán oda??) Aztán kisebb meghökkenésem váltotta ki, hogy csak S méretû pólókat tudnak adni.
Verseny napján, felém egy gördülékenyen, olajozottan haladó szervezés jött le. Semmi fennakadás a becsekkolásnál, rajt kicsit azt hiszem csúszott ugyan.
Az eredmény hirdetést már nem vártam meg, mert kissé nagyon késõre sikeredett, akár csak a tombola...

Élmény:
Elõzõ esti sétáló utcai BikeMagFórumTeam-es megmozdulásnak (már ott tartunkm, hogy így maraton elõtt több mint 20an gyûlünk össze!! Nagyon szuper érzés a csapatban lenni! :-* ) vmikor éjfél magaslatában lett vége, ami után még a szobában ersze legalább 1ig nyomtuk Csubee haverral a rizsát. Reggel fél7kor ébredés, hogy a tavalyi épp-hogy-beesünk-a-rajtra eset ne forduljon elõ, pakolászás, kis kajálás és irány a parkoló. 3/4 8 mire odaérünk, és hát az a hit, már mint a tévhit, hogy "idõben" kiérünk máris megdõlt: a parkoló már ekkor is majd nem tele autóval, hatalmas a nyüzsi, a depoban meg már vagy 300versenyzõ ácsorgott... Ennyit errõl... Setike-nél kikötöttük a lovakat, futás vízért a tes*oba. A rövidke, majd 30perces sorban állás közben találkoztunk egy sráccal, aki sisakot jött be venni... hm...
Visszatérve a parkolóba kisebb mérgezett-egér effekt bejátszott, ahogy a többieket keresgéltük, majd mi is becsusszantunk a kapun. Odafenn ekkor tekerték a kart kislángról nagylángra, és kellemesen 30fok környékére kúszott a higanyszál... Még álldogáltunk, várva a rajtot, amikor a mellettem álló srác megpillantotta a rajtszámom (PARA): -Hé! Te vagy az a Paraferee? ) Mint kiderült Ano fórumtárs volt. Kicsit dumcsiztunk, majd jött a kedvenc Bíró Ádám kedvenc rajtoltató kedvenc zenéje.. Szkúterék fájerjét próbálta elnymni a másfélezerre biztos tehetõ versenyzõ gumihangja. Haditervem elsõ pontjaként az aszfalton-megnyomni felirat szerepelt volna, ha leírtam volna, így hát kicsit odapaskoltam Macimnak egy Úttörõ elszántságával. Csak a vörös kendõ nem lobogott a nyakamban . A bányába érve aztán életbe lépett a második pont: beállni-egy-nyugis-tempóra-és-túl-élni-olaszkapuig-az-emelkedõt-lehetõleg-leszállás-nélkül... El is kezdtem a 10-13km/h tempót, erre hátul megszólalt egy kórus: HAJRÁ FERI! HAJRÁ FERI! ) Tökkelütött gödöllõi BIKEZONE banda, Fater vezette része próbált elõrenyomni Én is szeretlek Titeket! ;-)
Tempóztam felfele, de csak nem akart vége lenni. Azon kaptam magam, hogy nyakgörcsöt kapok mindjárt, annyit nézek lefele az órámra. Aztán elhaladtunk egy hatalmas tábla mellett, mely a két táv szétválását jelezte. Na itt nem bírtam tovább: muszály volt kicsit sétáltatni a lábaim. Pár perc múlva ismét nyergben voltam és vártam a megváltásnak számító Olaszkaput. Menetközben betoltam orcámba az elsõ energiazselét, mondván próbáljon meg vmi csodát odabenn, satynya szervezetemben. Esõszerû izzadságcseppek sokaságaával küzködve elértem az aszfaltot, majd hirtelen magára talált a Macim, és fénysebességre kapcsoltunk...amibõl azonnal ki is léptünk, mert 2évvel ezelõtti emlékeimbõl merítve itt vártam a frissítõt, ami úgy tûnt most is így lesz a sok bukót látva, de ahogy leálltam kiderült, hogy csak túrázók egy csoportja álldogál ott. Szívás... Pedálozok tovább, jöhet az elsõ említésre méltó lejtmenet és élvezet. Iszonyat fekszik a lovamnak az ilyen köves, bár késõbb rákellett jönnöm, hogy az a rész talán összeségében a sima fogalmat is kielégíthette volna... Nem sokkal késõbb egy vgyben megpillantottam a frissítõt, és odaérve el sem illant, mint délibáb, így megkönnyebbülve dobtam le a lovam tétova lépéseket téve a frissítõ felé...
Banán nyista, viszont csoki, keksz víz, és gatorade bõven. No meg egy kissé bosszús Thommey. Sikerült abba a tarisznyába nyúlnia, melyen a állati-nagy-mák felirat van, melybe életünkben csak nagyon keveset nyúlkálhatunk bele... Történt, hogy a Hungary:A telója a köves lejtõn, kb 50es tempónál szétesett, oly módon, hogy a becsúszó csak azért nem esett ki a szárból, mert a fékbowden ahhoz már túl rövid volt!!! Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha kicsit hosszabbra van hagyva a bowden...
Kicsit tudatosan, nem kapkodva ittam, ettem picit, majd indulás tovább. Mit tesz isten: ismét csak emelkedik. Muszály tolni, amit kicsit elfelejtek jelezni hátra és egy 5fõs csoport rendesen majd nem beledõl az útszéli gazba miattam : Ezer bocs és medvetalp! Közben a rajtszámomnak köszönhetõen összeismerkedek Borssal. Ez az emelkedõ is nagy nehezen véget ért, és jött az, amit a km órám végig mutatott: 59,5 max a kétnyomos, gazos lejtõn! Jiiihááá! Nem mondom többször nókontrol és gatyábarötyizés közelsége bejátszott, egy-egy azon a határon bevett kanyarban, mely határnak egyik oldalán a tovább-játszhat felirat, míg a másikon a 2 hetes kórházi nyugi és gondoskodó nõvérkék várnak... Itt többször is hallottam a b*zzeg és jesszusom szavakat, ahogy egy-egy sporttárs mellett eltéptem Aztán ennek is vége lett Jött megint a mászás-kapaszkodás-szenvedés hármasa, kezdtem ráismerni az Ördög-oldalnak mert nevezni helyre. Bár ahogy haladtam felfele, és még mindig nyeregben voltam, kezdtem gyanakodni, hogy netalántán, esetleg rosszak az emlékeim a helyrõl?? Még a végén feltekerek végig! A kis naív... ) Már tényleg kezdett egy lefitymáló mosoly ki ülni orcámra, amikor megpillantottam magam elõtt az elsõ 3nyilat felfele, és mögötte a valós falat. Na ekkor a rövid hatás szünet után, melyet a hathatós elõadásra való tekintettel egy rövidke levegõ utáni kapkodással imitáltam, már más ült ki az "orcámra"... Tettem egy néma megjegyzést a helynek, leszálltam és elkezdtem felküzdeni magam.
Az hagyján, hogy nem raktak ki a szervezõk falmászó felszerelést ;-) de annak a gondolata is görcsbe rándítja a lábam, hogy ott vkik nyeregben felmennek... bazzz... az már nem normális... Hihetetlen kemény volt számomra az a tolás, és megváltásként értem fel, már Márta Tomi barátommal. Öröm volt végre banánt nyomatni szervezetembe. No persze a legjobban a fejemre öntött közel liternyi hideg víz jött a legjobban. Közel áltam egy gõzmozdony mechanizmusának megismeréséhez... Épp Tomival osztottam meg, hogy egész úton csak szaftos-marhapörkölt-rengeteg-savanyú-ubival lebegett a szemem elõtt, mint vmi rossz képernyõ pihentetõ, amikor egy épp felérõ srác is modja, hogy neki meg sültcsirke ) úgy látszik ragályos... Tény, hogy szinte egész úton ott volt a szemem elõtt... Rövid pihi után irány tova.
Ekkor tájt remélem csuklottál olaf! Egy háromlábú kutyának a 6sávos autópályán való átkelés úgy kellett már nekem az a plussz mászás az ördög-oldal után bánkútra... Nagy nehezen tologatva, társasdágban értem fel a már ismert, a kilátóhoz vezetõ ösvény leágazási részhez, ahonnan következhetett a már nagyon várt ereszd-el-a-hajam! Jujujjjj... A vmikor szebb napokat látott, és talán vha egybe függõ betonként létezõ úton hagytam had menjen úgy a paci, ahogy Õ akar... ) Nagymezõn csak a szél fújt rossz irányból, de a szépségét nem tudta csorbítani. Kevés olyan meseszép hely van még hazánkban, mint ez a hely.

...(1)

[Lorka]

Na én is összeszedem magam és írok
A beszámolók nagyrészét eltudtam olvasni,és mint leírtátok, voltak némi gondok : a szerveséssel itt kifejezetten a neves rajtszámokra gondolok. > > :
Pozitívumok:A pálya összességében tetszett,de az a 20km-es mászás felfelé.(közben jöhetett volna egy kis lefele is nem bántam volna,mert a végén alig tudtam visszülni a nyeregre, állva tekertem egy ideig. : ) Mellettem akik jöttek összeszedtem a bátorságomat ami csak van és megszólítottam ,hogy bocs megtudnád mondani ,hány km-t jöttünk? Aztmondta még van 5km-t jó,mondom azt még kilehet bírni. Kb. 15 perc múlva megint megkérdezek vkit. Erre mit mondd,még van 7km-t.
Inenntõl inkább nem kérdeztem semmit csak tekertem.
Más: A halálfejek a bokrokon,fákon elhelyezve eléggé rémisztõ benyomást tettek.

Verseny közben láttam egy nagyon csúnya esést innen is jobbulást kívánok neki!!!! Hát igen egy ilyen maraton felér egy kisebb BMFT talival.
Jahh és még egy kérdés a végére aki már többször volt a maratonon vagy legalább kétszer az igaz,hogy minden évben más volt a pálya egy-egy része?

[kergeeger]

cewasztok

Sajnos nem lehettem ott a bükkben más elfoglaltság miatt de így utólag - olvasva a fórumon a pozitív és negatív hozzászólásokat - azt kell mondanom ,hogy inkább a bringán izzadtam volna mint a kényszernyaraláson.
Ezt a véleményemet megerõsítette (....sõt, rátett még egy lapáttal is) tegnap este Csubee beszámolója is aki félretette a maraton utáni bringakarbantartást ,csakhogy 1 órán át élménybeszámolót tartson
Alig lehetett leállítani ;D

Sebaj ... a mátrát már nem hagyom ki semmi pénzért. Ott mennyien szoktak lenni?

[korte]

Üdv mindenkinek a 7 elsõ munkanapján! ;D

Tegnap kénytelen voltam rápihenni egy kicsit, ma reggel meg úszással próbáltam lazítani. Sikerült. Valszeg túllazultam, mert most meg mindjárt elalszom...

Szóval életem elsõ maratonját magam mögött tudhatom. Azért persze ennél jóval többrõl van szó...
Szobaton még alig akartam elhinni, hogy mire is készülök, de vasárnap, a depóban állva, és a rajtra várva már nagyon türelmetlen voltam. Utálok várakozni, és ilyenkor mindig erõt vesz rajtam az idegesség. Mikor végre elindultunk, próbáltam lépést tartani a mezõnnyel, ami a sarokig sikerült is. Persze tekertem én, de a többiek még jobban tekertek, így egyre többen húztak el mellettem.
Aztán Tyito utolért, és hirtelen mintha begyújtották volna a forszázst... köszi a bíztatást, és a tolást! :-*
Nagyon jó érzés volt, hogy aki megismert, bíztatott egy kicsit. Köszike mindenkinek! ;D :-*

Elég ijesztõ volt számomra, hogy alig mentünk 10 kilométert, és alig értünk a földútra, már volt aki szerelt. Halk fohászt mormogtam, hogy nekem ne kelljen. Végül is megúsztam defekt nélkül.
Az elsõ itató szerintem nagyon jó helyen volt. Még fel sem értünk a dombra, már jött elénk egy kissrác az energiaitallal. Aranyos volt, és igazán örültem neki! A földön szétdobált, rengeteg papírpohár mutatta, hogy a mezõny már jóval elõttem van, de igazából nem bántam. Benyomtam 1-2 banánt, repetáztam az energiaitalból, és kaptam vizet a kulacsomba.
Végre jött a nagy ereszkedés...
Itt beértem néhány tétovázót, de úgy döntöttem, hogy nem fogok a lejtõ közepén megállni, és gondolkodni, inkább jöjjön aminek jönnie kell. Nem volt semmi gond, nagyon jó volt lefelé "száguldani"
Mikor lakott területre értem, az utat biztosító rendõr az utolsó pillanatban vetõdött elém kiabálva: "A bicikliútra! A bicikliútra!" Majdnem késõn szólt...

Mire kiértem a szõlõhegyre, már jó fáradt voltam. Annyira, hogy amikor megállt elõttem az egyetlen használható keréknyomon a Balázs barátom és általam összeszedett leányzó, hogy szereléket igazítson, olyan elõírásos stoppie-t nyomtam, hogy jessz. Sikerült holtponton tartani legalább három másodpercig. Persze a leérkezés dicstelen volt, a kormányon átbukfencezve a jobb oldalamon fogtam talajt. Elõször azon gondolkodtam, hogy a törött bordám miatt nem kapok levegõt, vagy csak mert rossz ütemben érkeztem. Szerencsére ez utóbbi... Mikor nagy nehezen a hátamra fordultam, azt látom, hogy a fejem fölött meg békésen körmöciznek a szilvák. Ha kapok levegõt, biztosan elröhögöm magam.
A hegy aljában megpillantottam a Tesco feliratot, és hihetetlenül megörültem neki. Balázst és a leányzót magam mögött hagyva, szinte "megtáltosodtam" ;D A célban egyetlen rövidlátó anyuka tapsikolt és kiabált. Szerintem összekevert valakivel...

Mire feleszméltem az örvendezésbõl (hogy végigcsináltam én is), már a koleszban a zuhany alatt álltam.
Azóta a zúzódásom szép nagy lila véraláfutássá nõtte ki magát, és köszöni jól van, mi több, minden mozdulatnál emlékeztet a vasárnapra. De nem bánom, magamtól is még sokáig fogok gondolni rá! ;D

Körte

[obsidian]

Állat volt!

Jövõre irány a százas! :
Vagy nem, de ötvenes biztos!
Én konkrétan nem éreztem a bõrömön semmi negatívumot (egy kisebb esésen kívül...), de lehet ez csak a tapasztalatlanágom miatt van... ;D
Viszont volt egy érdekes technikai problémám:
Érzem,. hogy az spd lazázik, na mondom kikatt, fordít, bekatt, aztán szerel a frissítõnél... A bekatt már nem ment: a stoplit kikapta a cipõbõl a pedál... Idegbaj, kéz remeg, visszacsavarás 10 perc... :-[
Node aztán nyomtam neki ezerrel, nem is adta ki egy kanyar! :

Szóval kalandos volt...

Irány a Mátra!!! ;D ;D ;D

[Ras]

Julcsi is nagyon élvezteaz egészet, ahogy elnéztem még felfelé is tetszett neki, pedig szentségelt magában ahogy a tekintetébõl látni lehetett... sajna mivel cukrosat nem ehet/ihat így a gatorade és a csoki kimaradt, de banánnal bepótolta az egészet
úgyhogy jövõre is ismét ott leszünk

ui: a szállás is nagyon korrekt volt

[Mellon]

SZVSZ fotók Lovas Gabinál, és nem tudja felrakni a tar-ra...


A marci összességében jó volt, és az egész hétvége nagyon jó volt 8)

A korábban elmondottakat nem ismételem, én annyit tennék hozzá, hogy nagy piros pont a bicikliszállító vagon leszervezéséért.
Egy pici feketepont azért, hogy a tombola és az eredményhirdetés a vonat indulásakor kezdõdött, ezért errõl mi lemaradtunk...

Az itatók a rövid távon itt is elég szükek voltak helyben és kapacitásban is. Jó 5let volt, hogy a távok szétválása után jött az itató, így kisebb volt a tömeg.

Jövõre nem akartok Ti is 3 távot csinálni mint Szilváson? : SZVSZ most már elég sok résztvevõ van hozzá.

[Paraferee]

baliba: ohh jessz... én lennivá baromá, ki tétová tekerová elõttevé 6-700kilometriková 8)

már nagyon várom az eredméyneket...

Thommey: akkor mikor is kezdjük az eghymás tanítását? : már nincs egy évem hátra! ;D

era: fotók??

[era]

KÉPEK
Hol ???

[micike]

igy a százast letekerve én is ugy érzem az ülörészemnél mintha 5*-osat szeretkeztem volna egy két méteres izmos néger bácsival