Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam normálisan elköszönni tõletek. Ez most így sikerült... :-/
Már elõre sejtettem, hogy nem igazán fog menni a dolog. Az ember legyen tisztában a saját korlátjaival. Amint a példa is mutatja a kondim egyenlõre csapni való.
Ennek ellenére örültem annak, hogy megismerhettelek benneteket, még akkor is ha az együtt töltött idõ egyenlõre kicsit rövidnek bizonyult is.

Biztos vagyok benne, hogy leszek még sereghajtótok néhány közös tekergésen. ;D Addig is gyûröm az edzõ köröket. Legközelebb a Gödöllõi dombságot megcélozva.

Miután elváltam tõletek azért nem húztam egybõl haza.
Visszagurultam Aquincumhoz. Végig szlalomoztam a Rómain. Majd ahogy elfogyott az aszfalt jött némi terep bringázás Bp. és Szentendre között. Duna-parton, erdõben, földúton, itt-ott térdig érõ gazban, néhol kis sárdagasztással. Most próbáltam ki ezt az útvonalat elõször, így némi csiszolgatás még ráfér, de valószínûleg Szentendrére ezentúl erre fogok menni.

Átverekedtem magam a szentendrei majálison, majd tartottam egy kis pihenõt a szokott helyemen a dunai sétány kõfalára kiülve.
A pihi után tovább Leányfalú, Tahitótfalú. Itt át a hídon, majd keresztül a szigeten a Váci komphoz. Átvergõdtem az itteni majálison is, majd tovább Szõd, Göd és Dunakeszi felé a bicikli úton. Dunakeszin megint egy kis krossz, ezúttal homokban.
Mikor otthon a garázsunk elõtt leszálltam a bicomról, az óra 73 km-et mutatott.

A tegnapi nagyon nem az Én napom volt. Eldõltem SPD-vel, kifogott rajtam már az elsõ komolyabb emelkedõ, ráadásul végig úgy bénáztam, mintha mindent elfelejtettem volna, amit eddig a bringázásról tanultam.