Sajnálhatja, aki elaludta a Mátrát, mert szép idõnk volt, és kellemes karikát tettünk. Az út különlegessége, hogy itt teszteltem a jövendõbelimet

, így ha jöttetek volna, láthattatok volna egy igazán szép paripát is 8)
A szokásos késéssel érkeztünk kb 11 óra magasságában, a starthelyre, ami ezúttal Mátrafüred volt. Itt gyorsan megfeleztük az autó értékét, majd rövid szerelgetés után a szokásos módon aszfalton mentünk Mátraházáig, a szokásos ugrálós megállóval.
Innen mi hárman Kékes felé vettük az irányt, Era odalent várt minket a felesleges holmival.
A sípálya oda-vissza kellemes meglepetéseket tartogatott, különösen Para számára, aki még kígyokkal is összekapott, plusz a szelepet is kitépte a belsõbõl...
A sípályát 140 milivel is simán meg lehet mászni, a durva köves részeken még jól is jön a finom ringatódzás. (Thy az ACvel is felkúszott, de Õ más kategória) Lefelé meg ugye

;D

;D 8) Csak a bátorság szab határokat, meg a mozgó kövek... :

Menetidõ: felfele 20 perc, lefele 2-4 perc (ki mennyit mer). Gyalogos túristák alul beértek defektszerelés közben, és kérdezték mennyivel jöttünk (Thy+Para), mert õk 80ra tippeltek... A 70 megvolt nekik, én még szokom a lehetõségeket, szerintem 50 fölé nem nagyon mentem. A Meridámban a 400as nyeregcsövet nem tudtam túlzottan betolni, most viszont totál letolható a nyereg, amit meg is tettem lefelé. Nem kicsit volt ki a lábam a végére, percekig tartani magam full hajlított lábakkal...
A másik ami ilyesztõ volt számomra: 40el kanyarodni terepen lefelé, itt is leizzadtam, pedig semmi gáz nem volt benne, egyszerûen csak paráztam, hogy ha itt megcsúszik a kerék, akkor nem sok bõr marad rajtam.
Galyatetõ felé menet aszfaltoztunk egy darabig. Itt egy szembõl jövõ autós megállt, hogy megbámulja kicsi karavánunk, persze dudáltak a mögötte jövõ vaksi tahók.
Utána jött a szûk köves ösvény felfelé, ahol igazán elemében volt az új paci :-) Nem kell egyfolytában a seggét pakolni, hogy felmenjél a köveken, csak nyomod, és ha ügyesen kormányzod, felkúszik szépen, nem pattog el. Közben beborult az ég rendesen, így odafent nem volt túl meleg, de lefelé az aszfalton még hidegebb volt. Majd jött a Szén-patak völgye, itt már nm volt hideg, és újra kisütött a nap. Hidas fotókat várjuk Parától!
A végén ismét mászás (itt már megint egészen meleg volt), klassz technikás ösvényen vissza Mátrafüredre. kb 7re értünk vissza, még éppen idõben, hogy felfaljuk a büfé maradék tócsnikészletét.
Végül jött a szokásos bringapakolás, hogy fér el 8pedál 4 tartó mellett játékkal, és irány haza. Az út különlegessége, hogy Thommey nem aludt be, még a késõi idõpont ellenére sem ;D
Thy: A 4. kép nagyon állat, de a 6.nál nincs szebb :-) (Az újságba szánt fotók gondolom nem publikusak)
Eránál is nagyon szép fotók vannak!
Pixel: HA ennyit mászol, a nyomodba sem érünk, mi jó ha 2 hetente mászunk kettõt-hármat, de így megunni sem nagyon fogjuk...
Tyitó: Micsoda rabóhús (vagy hasonló), nyamm. 8)
A héten idehaza már aligha tekerek, szerda este indulunk SAUHra.