Sziasztok! Nincs is semmi bajom. Ha nem vágom be a horzsolásaimat, nem is fáj, csak egy kicsit a vádlimon húzódik a seb. A bicó is már a dokinál van. Remélem olcsón megúszom.
A túra egyébként szuper volt, csak baromi fárasztó a baromi melegben. És addig, amíg csak fotózós tura volt (Pixel örökített meg minket elég nyaktörõ módon), addig gyönyörködtem a CC feelingjében. Dimbek-dombok. Virágos réten szines mezes bringások vidáman tekeregnek... A Hosszú hegy csúcsán kiültünk nézelõdni, falatozni. Maga volt a tökély a tolás után. Miközben megpróbáltam felfelé haladni figyeltem a testem - volt rá idõm - a szívem dörömbölt, hogy nem hallod? meg kéne állni, de nem hallottam, mert sikoltozott a tüdõm...
Aztán felmásztunk a Pilis csúcsára. Az a szerpentin gyönyörû, ámultam is és jó nagyot izzadtam. Lensver és Khalesz gyönyörû helyet talált a bevárásomra. Ilyen csodás panorámát még nem is láttam. Aztán átkeltünk egy lekaszált mezõn. Ahogy beértem az erdei ösvényre, látom, hogy mindenféle ágacskák állnak keresztben a kerekeimen. A két kerékbõl 6 db tüskés ágat húztam ki. Megyek tovább a többiek után, de 10 m-re õk is ugyanazt tették, mint én. Lensvernek azt hiszem 3 ragasztása lett. Megcsodáltuk a bunkert a csúcson. Ezután jót gurultunk. És a Fekete kõ felé történt az a bizonyos eset:
Turistaút, szintben gurulunk, kövek, gyökerek, kicsit pattog a hátsó kerék. Két turista jön szemben az ösvényen. Én meg pont az orruk elé katapultáltam. Pattant a hátulja, behúztam a féket. Az elsõt is satura. Mint egy béka, szép ívben a kormány fölött elszálltam, figyeltem a becsapódást, vajon mim csapódik, hol ér majd a fájdalom, de szerencsére mellel (van) tompítottam, majd rajtam landolt a bringa. Gyorsan felpattantam, mégis ne nagyon rémisszem meg a szörnyülködõ turistákat és gyorsan tovább tekertem. A többiek utólag sajnálták, hogy nem látták a mutatványom, de ezen késõbb segítettem. Mikor beértem õket, és újságolom mi történt, nem is éreztem semmi fájdalmat, pedig kérdezgették nem lett-e bajom nekem vagy a bicónak. De nem, nem. Aztán persze kiderültek a bajok. A lánckerék természetesen beleállt a vádlimba. Térd, könyök, kis bõrhiány. Aztán gurulunk lefelé, valami nyikorog. Akkora 8-as lett a hátsómban, hogy ki kellett iktatni a hátsó féket. Na az elsõ fékkel megint produkáltam, most már a többiek szemeláttára. Csúszós murvás lejtõn húzom a féket, de nem lassulok, hát még jobban meghúzom. Elsõ kerék satu, jobbra ki. Én meg újból elterültem. Másik térd és könyök kopása. Ez már sajgott is. Érdekes, mert az elõzõ esés jóval nagyobb volt és a sérülései is mélyebbek, azokat nem is éreztem.
Érdekes volt végignézni Khalesz becsapódását. Feketekõtõl lefelé jó meredek a túrista út. És száraz, poros, csúszos. Egyszerûen megállíthatatlan volt és persze jött a fa...
Ezek után már nagyon óvatos voltam. Magyarul lassú. Persze az erõm is elment mind.
Pihiztünk egyet egy cukiban, ott vettükészre, hogy Lensvernek 8-as lett a tárcsafékében. Els sem tudtam képzelni, hol szedhette össze?
Köszi, hogy mindenhol bevártatok és segítettetek.
Végül a DH verseny döntõjére is felértünk, ahol meglepetésemre ott volt a BMFT jó része.
Hogy ezek a DH-sok milyen .... nem is tudom micsodák. A román srác, aki nyert, az alján már dupla lépcsõsorokat ugrott...
Zsuzsi az idõmérõn elszállt, pedig ezekután, mikor betolta a célba a bringát, az ideje még mindig jó volt. Jobbulást neki is és BegBee-nek is.
És gratula Pocoknak, aki 3. lett!!!
SZUPER NAP VOLT!!!