II. Bükki kerékpáros teljesítménytúra
Már korábban jeleztem ezt a TT-t, és tegnap végre nyomulás volt. Tavaly a 80
km-re neveztem, az idén sem adtam alább. 8.20-kor indultunk a Hermann Ottó
emlékparkból és nem titkolt szándékom volt, hogy a tavalyi 4óra 20 perces
idõmön javítani kell.
Az elsõ ellenõrzõ pont Jávorkúton volt, ami egy kiadós Savós-völgyi
mászással keserítette a békés bicajosok életét. Nagytányér-negyedik, majd
harmadik fokozatban szépen föl is mentem, ismerõs a terep, sokat járok erre. (Igaz Para???

)
9.08-kor már az elsõ ellenõrzõ ponton voltam, táv: 15,26 km. Rostos üdítõk,
csoki, szõlõcukor, majd kb 5 perc után nyomás tovább. Innen még javarészt
fölfelé vezetett az út, alattomos mászásokkal, egészen Olasz-kapuig. Innen
jött egy jó kis száguldozás Szilvásváradig, ahol a 2. ellenõrzõ ponton még
forró teát is kapott a száguldástól és a kb 10-12 fokos hõmérséklettõl Morse
ABC-t kattogó bringás. Kb 65 km/h-s tempórol kellet megállnom. Idõ: 9.56, táv: 33,72 km. Már csak 5-en voltak
elõttem, bíztam benne, hogy mind korábban indult mint én. (volt két
országútis fickó, akiket ismertem is, itt elkönyveltem, hogy soha nem érem
utól õket) Idõ: 9.56, ami nem rossz, az állandó szembeszél miatt. (nem a
menetszél volt!!!) Nyomás tovább, Mályinka felé. Itt kisebb emelkedõkkel és
gurulásokkal tûzdelt szakasz volt, olyan szembeszéllel, hogy szégyen ide
vagy oda, a középsõ tányér volt az ideális. Az idõn meg is látszik, ezt a
távot tavaly sokkal rövidebb idõ alatt tettem meg. Mályinka elõtt gyilkos
emelkedõ, aki rosszul tartalékolt, annak innentõl kínszenvedés az út tovább.
Végre ellenõrzõ pont, ahol a szokásos frissítõket szolgálták fel. Idõ:
10.46, táv: 49,55 km. A legnehezebb rész következett, a Mályinka -Szentlélek
szakasz, ahol folyamatosan 12 km-en keresztül izomból és "csak azért
is"-bõl nyomtam föl végig. Szintemelkedés:518 m Az országútisoknak ez a rész gyilkos, sokan
tolják is a bicajt. Az ellenõrzõ ponton fogyasztott saját készletezésû
POWERGEL megtette hatását, itt sikerült megelõznöm egy srácot, aki
láthatólag kész volt az erejével, mert mókuskeréken pörgetve jött fölfelé.
Szentlélekre 11.47-kor értem föl. Táv: 62 km. Rostos narancslé, egy pár
szem szõlõcukor és nyomás, innen már szinte teljesen végig lefelé. Egy
eszement száguldozás (60-64 km/h) után a célba 12.14-kor értem be, ami a
tavalyi idõmnél 28 perccel jobb volt és akkor még az idõjárás is kedvezõbb
volt. Elélgedetten vettem tudomásul, hogy 4 órán belül befutottam, majd az
AT-100 szerint kielemezve az effektív tekerési idõ 3 óra 29 perc volt.
Jóóóó! táv: 77,65 km.
A célban a már megszokott forró tea és zsíroskenyér elfogyasztása közben a
rendezõkkel beszélgettünk arról, hogy volt-e valami hiányosság, kell-e
jövõre változtatni valamin?
Összességében egy jól szervezett TT, kifogástalan ellátással. (Nem szénsavas
üdítõket adtak!!!) Aki szereti az aszfaltos utakat, annak csak javasolni
tudom. Jövõre extrém távként 130 km is lesz, illetve segítségünkkel
felmérünk egy terep távot is, ami az amatõrök számára is teljesíthetõ lesz.